Monica Vitti, eredeti neve Maria Louisa Ceciarelli (Róma, 1931. november 3. – Róma, 2022. február 2.) többszörös David di Donatello-díjas olasz színésznő. Az 1950-es évek közepétől filmez. Michelangelo Antonioni filmdrámáiban nyújtott alakításai révén vált világhírűvé. Az 1960-as évek közepétől átváltott a vígjátékokra, és hazája első számú – tulajdonképpen egyetlen igazi – női komikusa lett. Legnépszerűbb filmjei az 1960-as, 1970-es években készültek.
Pályafutása A kezdetek
Monica Vitti pontos születési dátuma bizonytalan: egyes források szerint nem 1931-ben, hanem 1933-ban született. Elvégezte a római Színművészeti Akadémiát, ahol 1953-ban kapott diplomát. Az olasz fővárosban, illetve Milánó és Genova színházaiban játszott, és tévés megbízásokat vállalt. A világot jelentő deszkákon olyanok rendezték őt, mint Franco Zeffirelli és Michelangelo Antonioni. Utóbbi egy vígjátékban figyelt fel Monicára. Közös színházi együttműködésük legsikeresebb állomása John Van Druten I am a camera című darabjának színrevitele volt. Filmen Antonioni először szinkronfeladatot bízott Monicára: az 1957-es A kiáltásban ő volt Dorian Gray olasz hangja. (Később Pier Paolo Pasolini A csóró egyik szereplőjének hangját szintén Vittivel szinkronizáltatta.)
A fordulatot Antonioni A kaland című alkotása jelentette Vitti számára. A modern filmművészet ezen darabjában, amelyhez a cannes-i filmfesztivál történetének egyik legzajosabb botránya is fűződik, Monica a női főszereplőt keltette életre. Claudia talán a legszebb nőalak Antonioni filmjeiben, és ez nem utolsósorban Vitti hallatlanul érzékeny játékának köszönhető. A látszólag cselekménytelen filmben Monica az érzelmek széles skáláján játszik, arcának rezdüléseivel hihetetlenül sok mindent képes kifejezni. A Mester újabb remekében, Az éjszaka című drámában mellékszerepet alakított: egy unatkozó, gazdag lányt, aki láthatóan belefásult a jólétbe, de lázadás nélkül elviseli azt. A napfogyatkozásban Vittoriát, egy újabb, érzelmileg labilis nőfigurát formált meg, aki számára az Alain Delon megformálta szereplő sem jelent menekvést magánélete problémái elől. Különösen érdekes volt a szerepformálása a Vörös sivatagban, amely Antonioni első kísérlete volt a színes filmmel. A Vitti által játszott neurotikus Giuliana számára elviselhetetlennek tűnik a sivár, egyhangú ipari város, Ravenna, az alkalmazkodást pedig a körülötte lévőkkel szembeni érzelmi problémái is nehezítik. A Vörös sivatag érdekes vonása még, hogy amíg a korábbi Antonioni-filmekben a szereplők egymáshoz való viszonyának ábrázolása dominált, addig itt előtérbe került a főhős és környezete kapcsolatának bemutatása.
A komika Monica átnyergelése a drámákról a komédiákra egyáltalán nem hirtelen történt: már az Antonioni-filmek idején is vállalt vígjátéki felkéréseket, de ezek a produkciók eleinte alkalmi kitérőknek tűntek csupán. A manapság inkább erotikus botrányfilmjeiről ismert Tinto Brass szatírája, A repülő csészealj jelentette a fordulópontot: ebben Monica először játszott Alberto Sordival, aki egyik kedvenc partnere és rendezője lett. A csalfa nőkről szóló két szkeccsfilm, a Cicababák és a Tündéri nők közül az előbbi volt a híresebb, köszönhetően az olasz cenzúra álszent felháborodásának. A tekintélyes rendező, Joseph Losey – egy évvel megelőzve Roger Vadim híres Barbarella című filmjét – egy képregényhősnő, Modesty Blaise szerepét bízta Vittire. A színésznő élvezettel komédiázott a szerepben, de a film nem lett túl sikeres, és sokan úgy vélték, Monicához se illett a szerep. Kirobbanó sikert aratott viszont Mario Monicelli Lány pisztollyal című filmjében mint a szicíliai Assunta, aki hűtlen csábítója után utazik Londonba, hogy megölje a férfit. Alberto Sordi rendezése, a Szerelmem, segíts! újabb sikert hozott a színésznőnek.
A drámával sem szakított teljesen: több komédiájának is van drámai vonulata. Példaként említhető Ettore Scola Féltékenységi dráma című filmje, melyben Marcello Mastroianni és Giancarlo Giannini mellett ő a szerelmi háromszög csúcsa, vagy akkori élettársa, Carlo Di Palma operatőr rendezése, a Teresa, a tolvaj. Luigi Magni irányítása alatt a híres operahősnő, Tosca szerepét is eljátszotta. A Ninì Tirabusciò: la donna che inventò la mossa című filmben ugyancsak dalra fakadt. Főszerepet vállalt Jancsó Miklós első olasz filmjében, A pacifista című drámában is. A várva várt közös munka a magyar rendezővel azonban mindkét fél számára csalódást okozott, ráadásul a témájában a korát megelőző alkotás megbukott. Örömmel tett eleget Luis Buñuel felkérésének, és kicsiny szerepet játszott A szabadság fantomja című filmben. A Magyarországon is jól ismert Éjfélkor indul útjára a gyönyör című vígjátékban egy temperamentumos nőt alakított, akit azzal vádolnak, hogy egy vita hevében megölte férjét. Partnerei: Vittorio Gassman, Claudia Cardinale és ismét Giancarlo Giannini. Ellenállhatatlanul komédiázott mint válni készülő feleség a Narancsos kacsasült című vígjátékban nagyszerű partnere, Ugo Tognazzi oldalán. Alakításáért több díjat is kapott.
Díjjal ismerték el szerepformálását mint bigámista feleség a Szerelmeim című filmben is. André Cayatte Államérdek című rendezésében ismét a drámai műfaj felé tett kitérőt, ahová Antonioni is visszacsábította Az oberwaldi titok női főszerepével. A Jean Cocteau-műből készült hosszadalmas kamaradráma ma már leginkább arról nevezetes, hogy Antonioni a videotechnika lehetőségeivel kísérletezett benne. 1986 óta Vitti mint docens ténykedik a Silvio D’Amico Színházművészeti Akadémián. Megpróbálkozott a rendezéssel is, de a Titkos botrány című filmje nem lett sikeres se a kritika, se a közönség körében. 1997-ben II. János Pál pápa magánkihallgatáson fogadta őt, valamint Sordit és Gassmant: a három művész lemezfelvételt készített a Szentatya 1957 és 1975 között írt verseiből.
Magánélete mentes volt a botrányoktól. Hosszabb ideig élt együtt előbb Antonionival, majd Carlo Di Palma operatőrrel. Az 1980-as évektől kezdve a nála 16 évvel fiatalabb Roberto Russo rendező volt a társa, akihez 1995-ben feleségül ment.
Filmjei jobbra|bélyegkép|250px|Claudia szerepében A kaland című filmben 1954: (Ridere! Ridere! Ridere!) (nincs feltüntetve a stáblistán) 1954: (Una pelliccia di visone) (nincs feltüntetve a stáblistán) 1955: (Adriana Lecouvreur) 1957: A kiáltás (Il Grido) (csak szinkronhang) (nincs feltüntetve a stáblistán) 1958: (Mont Oriol) (tévésorozat) 1958: (Le Dritte) 1960: A kaland (L’avventura) 1961: Az éjszaka (La notte) 1961: A csóró (Accattone) (csak szinkronhang) (nincs feltüntetve a stáblistán) 1962: (Le Notti bianche) (tévéfilm) 1962: A napfogyatkozás (L’eclisse) 1962: (Les Quatre vérités) 1963: Svéd kastély (Château en Suède) 1963: (Follie d’estate) 1963: Borsos drazsé (Dragées au poivre) 1964: (Alta infedeltà) (A La Sospirosa című epizódban) 1964: Vörös sivatag (Il deserto rosso) 1964: A repülő csészealj (Il Disco volante) 1965: Cicababák (Le Bambole) 1966: Tündéri nők (Le Fate: a Fata Sabina című epizódban) 1966: Modesty Blaise (Modesty Blaise) 1967: (Ti ho sposato per allegria) 1967: Siess, ölj meg! Fázom… (Fai in fretta ad uccidermi... ho freddo!) 1968: Lány pisztollyal / Szerelem szicíliai módra (La ragazza con la pistola) 1968: A skarlátruhás nő (La femme écarlate) 1968: Az erényöv (La cintura di castità) 1969: Szerelmem, segíts! (Amore mio aiutami) 1970: Féltékenységi dráma (Dramma della gelosia – tutti i particolari in cronaca) 1970: (Ninì Tirabusciò: la donna che inventò la mossa) 1970: Párok (Le Coppie: az Il frigorifero és az Il leone című epizódokban) 1970: A pacifista (La Pacifista) 1971: Nászéjszaka a börtönben (La supertestimone) 1971: (Noi donne siamo fatte così) 1972: Teresa, a tolvaj (Teresa la ladra) 1972: (Gli ordini sono ordini) 1972: Vadnyugati Casanova (Si può fare... amigo) 1973: Tosca (La Tosca) 1973: (Polvere di stelle) 1974: A szabadság fantomja (Le fantôme de la liberté) 1975: Narancsos kacsasült (L’anatra all’arancia) 1975: Éjfélkor indul útjára a gyönyör (A mezzanotte va la ronda del piacere) 1975: (Qui comincia l’avventura) 1976: (La Goduria) 1976: (Basta che non si sappia in giro!...) (A Macchina d'amore és a L’equivoco című epizódokban) 1977: (Mimì Bluette ... fiore del mio giardino) 1977: A pap és az örömlány (L’altra metà del cielo) 1978: (Per vivere meglio, divertitevi con noi) 1978: Államérdek (La raison d'état) 1979: Vad ágyak (Letti selvaggi) 1979: Szerelmeim (Amori miei) 1979: Egy majdnem tökéletes kaland (An Almost Perfect Affair) 1980: A féltékenység tangója (Il Tango della gelosia) 1980: (Non ti conosco più amore) 1981: Szállodai szoba (Camera d’albergo) 1981: Az oberwaldi titok (Il mistero di Oberwald) 1982: Tudom, hogy tudod, hogy tudom (Io so che tu sai che io so) 1982: Nem örökkön, nem örökké (Scusa se è poco) 1983: Flört (Flirt) 1986: (Francesca è mia) 1989: Titkos botrány (Scandalo segreto) (íróként és rendezőként is!) 1991: Ma tu mi vuoi bene? (tévésorozat)
Díjak és jelölések Arany Oroszlán díj 1995 életműdíj a filmművészet 100 éves jubileuma alkalmából
BAFTA-díj 1961 jelölés A kaland, a legjobb külföldi színésznő
David di Donatello-díj 1971 díj Ninì Tirabusciò: la donna che inventò la mossa, legjobb színésznő (megosztva Florinda Bolkannal) 1974 díj Polvere di stelle, legjobb színésznő (megosztva Sophia Lorennel) 1976 díj Narancsos kacsasült, legjobb színésznő 1979 díj Szerelmeim, legjobb színésznő 1984 különdíj 1989 Alitalia-díj
Ezüst Medve díj 1984 díj Flört
Ezüst Szalag díj 1962 díj Az éjszaka, legjobb női mellékszereplő 1969 díj Lány pisztollyal, legjobb színésznő 1976 díj Narancsos kacsasült, legjobb színésznő
San Sebastián-díj 1968 díj Lány pisztollyal, legjobb színésznő
Jegyzetek
További információk Máté Judit: Monica Vitti; Gondolat, Budapest, 1985 (Szemtől szemben)
Angol nyelvű rajongói oldal Monica Vittiről
Kategória:1931-ben született személyek Kategória:2022-ben elhunyt személyek Kategória:Olasz színésznők Kategória:David di Donatello-díjasok Kategória:Nevet változtatott olasz személyek Kategória:Rómaiak Kategória:A Becsületrend lovagjai