Édith Piaf, eredeti nevén: Édith Giovanna Gassion (Párizs, 1915. december 19. – Placassier, Grasse, 1963. október 10.Az utólag, Párizsban kiállított halotti bizonyítvány szerint október 11.) francia sanzonénekesnő, sanzonszerző, színésznő.
Nevének eredete
Piaf a francia argóban verebet jelent (nyilvánvaló utalás gyenge testalkatára – Édith 142 cm magas, 40 kg volt). Művésznevét felfedezője, Louis Leplée adta neki, aki azt mondta, hogy olyan, mint egy veréb. Másik becenevének – la môme – jelentése „kölyök”, „fiatalasszony”, ez utalás fiatal korára a felfedezése idején.
Élete Hányatott gyermekkora
Anyja, Annetta Giovanna Maillard (művésznevén Line Marsa), bárénekesnő volt. Anetta apai ágról olasz származású volt, míg édesanyja, Emma (Édith nagyanyja) egy kabil (algériai berber) akrobata és egy francia anya lánya volt.Monique Lange et Edmonde Charles-Roux à propos d' Edith Piaf – L'INA éclaire l'actu Isztambulba ment énekelni, ezért a kis Édithet rábízta anyjára, majd apai nagyanyjához került, aki egy bordélyház madámja volt Normandiában, az Eure megyei Bernay-ben. Apja, Louis-Alphonse Gassion, aki cirkuszi artistaként próbált megélni, magához vette a lányát. Ezt követően Édith utcai mutatványosként szerepelt. Ilyen irányú pályafutása hamar véget ért vékony alkata miatt, énekhangjának köszönhetően azonban továbbra is pénzt kereshetett apja mutatványai mellett: a kígyóember-mutatványa után Édith dalai következtek.
1919-ben szaruhártya-gyulladás (keratitisz) következtében megvakult, látását csak négy évvel később, hétévesen nyerte vissza, elmondása szerint a Lisieux-i Szent Terézhez intézett imádságoknak és a szent sírjához tett zarándokútnak köszönhetően.
1932-ben megszületett első gyermeke: Marcellina. Édith ekkor 17 éves volt, gyermekének apja, Louis Dupont pedig 18. A gyerek azonban kétéves korában agyhártyagyulladás következtében elhunyt.
Énekesnői pályájának kezdete
Az utcai éneklés közben figyeltek fel tehetségére, és Louis Leplée, a Gerny’s kabaré igazgatója, a kávéház-tulajdonos indította el pályáján. Ő adta neki a „Piaf” nevet is.
1935-ben, húszévesen énekelt először színpadon. Első fellépésén maga kötötte pulóverben jelent meg, melynek egyik ujjával nem készült el, s a hiányt egy fehér selyemkendővel palástolta.
1936 áprilisában Louis Leplée-t meggyilkolták, a gyanúsítottak között Édith is szerepelt. A botrány következtében újra utcára került volna, ha Raymond Asso költő fel nem karolja. Három évig tanította, szép sanzonokat írt neki és kiharcolta első revüszínházi fellépését. Bemutatta Marguerite Monnot-nak, aki aztán olyan örökzöld Piaf-slágereket szerzett, mint a „Milord”.
1940-ben megismerte Jean Cocteau-t, aki neki és partnerének, Paul Meurisse-nek írta A közönyös szépfiú című darabját. Meurisse és Piaf között élettársi viszony állt fenn egészen 1942-ig.
Párizs 1940-es német megszállása után 1941-ben filmszerepet kapott, a megszállás idején pedig rendszeresen énekelt a katonáknak. A hadifoglyok árváinak megsegítésére gálaestet szervezett. A műsor után az elegáns nézők nercbundáit és ékszereit elárverezték, hogy pénzt gyűjtsenek. Segítette zsidó énekes kollégáit, akik állás nélkül maradtak, vagy elhurcolás fenyegette őket.
1943-ban Charles Trenet-vel, Loulou Gastével és más ismert párizsi sanzon-énekessel együtt Piaf is utazást tett Berlinben, ismertség-növelő, mai szóval „promóciós” célból. E németországi körútja miatt 1944-ben, miután a szövetségesek felszabadították Franciaországot, Piafot sok művésztársával együtt kollaborációval vádolták.Cécile Desprairies: „Sous l’oeil de l’ocuppant” (A megszállók szeme előtt), Armand Colin kiadó, 2010. Lásd: http://livre.fnac.com/a2889798/Cecile-Desprairies-Sous-l-oeil-de-l-occupant?Origin=RUE89_EDITOCécile Desprairies: „Sous l’oeil de l’ocuppant”. Szemelvény, videóklip és a szerző kommentárja, lásd http://www.rue89.com/mon-oeil/2010/10/30/ces-cliches-glacants-de-la-france-vue-par-la-propagande-nazie-173724?page=0,3#
1946-ban kezdett igazán ismertté válni nemzetközi szinten, amikor nyugat-európai turnéra indult.
Világhír és tragédiák
1947 novemberében lépett fel először New Yorkban, azonban nem aratott sikert az amerikai közönség előtt. Későbbi fellépései azonban már itt is nagyon sikeresek. Ugyanebben az évben ismerte meg nagy szerelmét, Marcel Cerdan bokszvilágbajnokot.
1949 októberében Marcel Cerdan repülőgép-szerencsétlenségben meghalt, miközben Édith New York-i fellépésére repült. Ennek következtében Édith alkoholista lett, amitől élete végéig nem tudott szabadulni. Nemsokára a morfiumra is rászokott, amit először egy kórházban kapott fájdalmai enyhítésére, ugyanis közben autóbalesetet szenvedett.
1952-ben feleségül ment Jacques Pills sanzonénekeshez. Esküvői tanúja Marlene Dietrich volt. Nászútjuk egyetlen óriási turné volt: New York, Hollywood, San Francisco, Las Vegas, Miami. Négy évvel később azonban elváltak.
Az 50-es évek közepére Piaf egészsége megrendült, de ő orvosai tiltása ellenére újra és újra színpadra lépett. Fellépett a New York-i Carnegie Hallban és a Waldorf Astoriában épp oly sikert aratva, mint a párizsi Olympia színpadán vagy Stockholm legnagyobb zenés színházában. Előfordult, hogy éneklés közben többször összeesett. Az 1950-es évek végén, Stockholmban bekövetkezett rosszulléte után a kórházban gyógyíthatatlan, áttétes rákot diagnosztizáltak nála.
1962. október 9-én, 46 évesen, már nagyon betegen feleségül ment a görög származású, 26 éves Théo Sarapo énekeshez (eredeti nevén Thépohanis Lamboukashoz), akivel együtt többször is fellépett. Híres slágerük A szerelem mire jó? című sanzon. Piaf utolsó koncertkörútját „öngyilkos turnénak” is szokták nevezni.
Halála 1963 augusztusában egy plascassier-i házba vonult vissza, Grasse külvárosában, a Francia Riviérán. Itt élte utolsó hónapjait, állandó gondozás mellett, és itt hunyt el 1963. október 10-én a déli órákban máj eredetű kómával párosult belsővérzés következtében. Holttestét Sarapo és barátai éjszaka egy mentőautóban titokban Párizsba szállították, halálának hírét október 11-én reggel közölték, mintha itt, szülővárosában hunyt volna el, régi barátjával, Jean Cocteau-val egyazon napon.
A párizsi Père-Lachaise temetőben helyezték végső nyugalomra. Óriási részvét mellett kísérték utolsó útjára, a fővároson keresztül haladó gyászmenetet a Boulevard Lannes-tól a montparnasse-i Père-Lachaise-ig mintegy ember kísérte, rajongói Párizsból és más vidékekről. Bár Piaf hívő katolikus volt, „bűnös életvitelére” hivatkozvaA L’Osservatore Romano szóhasználata szerint „nyilvánosan élt a bűnben.” a katolikus egyház megtagadta az egyházi temetést és a gyászmise tartását. Sírjánál csak Thouvenin de Villaret atya, a színházi és zenei szakma alamizsnása (aumônier) mondhatott rövid áldást.Az INA francia hírügynökség tudósítása a gyászmenetről és a temetésről (híradófelvételekkel), lásd: http://www.ina.fr/video/CAF88021676/les-obseques-d-edith-piaf.fr.html
Sírkövére ezt vésték: „Madame Lamboukas, dite Édith Piaf” (Lamboukasné, akit Édith Piaf-ként ismertek). Sírhelye a temető 97. parcellájában található (pontosan itt: ). Édith Piafon kívül itt nyugszik édesapja, Louis-Alphonse Gassion († 1944) és kislánya, Marcelle, aki 2 éves korában, 1935-ben halt meg, valamint Piaf férje, Théo Sarapo (Thépohanis Lamboukas) is, aki 1970-ben autóbalesetben veszítette életét. thumb|Édith Piaf sírja a párizsi Père-Lachaise temetőben
Diszkográfia {| class="wikitable" |- ! style="width:5%;" | Megjelenés éve ! style="width:10%;" | Album neve ! style="width:10%;" | Kiadó ! style="width:10%;" | Formátum |- | rowspan="9" style="text-align:center;"| 1936 | Fais-moi valser / Quand même | Polydor Records | 25 cm / 78 rpmNormálbarázdás lemez, 3-4 perc játékidő oldalanként |- | Les hiboux /J'suis mordue | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Les mômes de la cloche / L'étranger | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Mon amant de la coloniale / Les deux ménétriers | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Mon apéro / La java de Cézigue | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | La petite boutique / 'Chant d'habit | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Reste / La fille et le chien | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- |Va danser / La Julie jolie | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- |Y'avait du soleil / Il est pas distingué | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | rowspan="9" style="text-align:center;"| 1937 | Browning / C'est toi le plus fort | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- |Le contrebandier /Ne m'écris pas | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- |Correcu' et réguyer / Entre Saint-Ouen et Clignancourt | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- |J'entends la sirène / Le chacal | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- |Mon cœur est au coin d'une rue / Dans un bouge du vieux port | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- |Mon légionnaire / Le fanion de la légion | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- |Paris-Méditerranée / Un jeune homme chantait | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- |Partance / Le mauvais matelot | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- |Tout fout le camp / Ding din don | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | rowspan="2" style="text-align:center;"| 1938 | C'est lui que mon cœur a choisi / Le grand voyage du pauvre nègre | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Madeleine qu'avait un cœur / Les marins, ça fait des voyages | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | rowspan="4" style="text-align:center;"| 1939 | Les deux copains / Le petit monsieur triste | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Elle fréquentait la rue Pigalle / Je n'en connais pas la fin | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Elle fréquentait la rue Pigalle / Le grand voyage du pauvre nègre | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Je n'en connais pas la fin / C'est lui que mon cœur a choisi | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | rowspan="5" style="text-align:center;"| 1940 | Embrasse-moi / Sur une colline | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Escales / L'accordéoniste | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | On danse sur ma chanson / C'est la moindre des choses | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Y'en a un de trop / Jimmy c'est lui | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Y'en a un de trop / On danse sur ma chanson | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | rowspan="3" style="text-align:center;"| 1941 | C'est un monsieur très distingué / Où sont-ils mes petits copains ? | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | C'était un jour de fête / J'ai dansé avec l'amour | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Le contrebandier / ? | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | rowspan="4" style="text-align:center;"| 1942 | J'ai qu'à l'regarder / ? | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Les marins, ça fait des voyages / Le contrebandier | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Mon amant de la coloniale / Le chacal | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Simple comme bonjour / Le vagabond | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | rowspan="2" style="text-align:center;"| 1943 | Le brun et le blond / ? | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Le disque usé / C'était une histoire d'amour | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | rowspan="11" style="text-align:center;"| 1944 | C'est toujours la même histoire / Un monsieur me suit dans la rue | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Celui qui ne savait pas pleurer / Les gars qui marchaient | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Coup de grisou / C'est toujours la même histoire | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | De l'autre côté de la rue / Y'a pas d'printemps | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Le disque usé / Les histoires de cœur | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Le disque usé / Un monsieur me suit dans la rue | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Escale / C'était une histoire d'amour | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Monsieur Saint Pierre / Histoire de cœur | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Regarde-moi toujours comme ça / Il riait | Polydor Records | 25 cm / 78 rpm |- | Un coup de grisou / Le chasseur de l'hôtel | Polydor Records