A London-Heathrow-i repülőtér (angolul London Heathrow Airport) vagy csak röviden Heathrow Nyugat-Londonban, Hillingdon kerületben fekszik. Az Egyesült Királyság elsődleges és legfontosabb repülőtere, a Londont és környékét kiszolgáló hat nemzetközi repülőtér közül pedig a legnagyobb (a következő Gatwick, majd Stansted, Luton, London-City és Southend).
Utasforgalmát tekintve a világ harmadik legforgalmasabb repülőtere, ugyanakkor nemzetközi forgalom tekintetében (átszálló utasokkal együtt) nagyobb forgalmú, mint a világ bármely más repülőtere. A Heathrow utasforgalom tekintetében az európai nemzetközi repülőterek élmezőnyében is első számú, míg gépmozgás (leszállások és felszállások összege egy adott időszakra vetítve) szempontjából a harmadik, szorosan a párizsi Charles de Gaulle és a Frankfurti repülőtér mögött. 2012-ben utasforgalma elérte a főt, továbbá összesen utas fordult meg a hat londoni repülőtéren, ezzel pedig a világ első számú nagyvárosi repülőtér-hálózata (azon repülőterek, melyek egy város és közvetlen környezetét szolgálják ki), közvetlenül New York előtt.
A repülőtér közvetlenül , közvetve munkahelyet teremt, ezzel gazdasági szempontból rendkívüli fontossággal bír.
A repülőtér a Heathrow Airport Holdings (korábbi nevén British Airports Authority) tulajdonában van, az üzemeltetői jogokat is ez a vállalat gyakorolja. Ezen kívül a cég még további hat repülőteret irányít/tulajdonol az ország területén, saját maga pedig a FGP Topco Limited cégcsoport tulajdona. Heathrow a British Airways és a Virgin Atlantic Airways központja.
London központjától 25 km-re nyugatra fekszik. Heathrow-nak két párhuzamos kifutópályája és öt terminálja van. Területe 12,4 km². A Terminal 5-öt II. Erzsébet hivatalosan 2008. március 24-én nyitotta meg, és 27-e óta látogathatja az utazóközönség is. A Terminal 2-t és a Queen's Buildinget kiváltó Heathrow East építése 2008 novemberében kezdődött el, és eredetileg 2012-re tervezték a befejezését, azonban ez a határidő 2014-re tolódott. 2007 és 2009 között a Terminal 3-at és 4-et átrendezték. 2007 novemberében tárgyalások kezdődtek egy újabb, harmadik kifutópálya helyéről, valamint a repülőtér kapacitásának növeléséről, amelyet az illetékes hatóságok előzetesen jóváhagytak. A jóváhagyást botrányok övezték, hiszen számtalan érdekképviseleti szerv, helyi lakosok, környezetvédők tiltakozása ellenére született a döntés. Végül, 2010-ben a Cameron-kormány megsemmisítette a határozatot. A téma azóta is heves viták tárgya, hiszen – mivel a statisztikák szerint kapacitása 99%-án üzemel – létfontosságú volna a repülőtér bővítése, azonban elhelyezkedése számtalan aggályt vet fel.
A Heathrow-i repülőtérnek P527 azonosítójú engedélye van, melynek alapján mind utasszállító, mind oktató gépek indítására és érkeztetésére alkalmas.
Fekvése A repülőtér Hayesben, Hillingdon kerületben van. London központjától és a Charing Crosstól 24 km-re nyugatra, Feltham, Harlington, Harmondsworth, Sipson és Hounslow városrészek sűrűn lakott övezetében található. Nyugaton az M25-ös autópálya választja el Berkshire megyétől.
Heathrow területe a TW (Hounslow) postai körzetbe esik, tehát a repülőtér irányítószáma TW-vel kezdődik: TW6 2GW.
Mivel Heathrow a város nyugati szélén fekszik, és a futópályák kelet-nyugat irányúak, amennyiben a szél nyugat felől fúj, úgy a repülőgépek a városközpont felől közelítik meg a repülőteret és a külvárosi kerületek fölött repülnek át. Ellenkező irányú szél esetén Windsor felől közelítenek a leszálláshoz.
A legközelebbi metróállomások Piccadilly line: Hatton Cross metróállomás; Heathrow Terminal 4 metróállomás; Heathrow Terminal 5 metróállomás; Heathrow Terminals 2 & 3 metróállomás.
A legközelebbi vasútállomások Ashford (Surrey) vasútállomás Egham vasútállomás Staines vasútállomás
A repülőtér története Heathrow az 1930-as években, Great Western Aerodrome néven kezdett működni. A Fairey Animation tulajdona volt, s legfőképpen tesztelésre használták. A terület ezt megelőzően a harmondsworthi anglikán lelkészé volt. Eleinte még nem volt kereskedelmi forgalom itt, akkor még a Croydon repülőtér volt London legforgalmasabb légikikötője.
1944-ben a repülőtér a Légügyi Minisztérium irányítása alá került. Harold Balfour légügyi miniszter-helyettes 1973-ban megjelent Wings over Westminster (Szárnyak a Westminster felett) című önéletrajzában elmondja, hogy szándékosan félrevezette a kormánybizottságot, hogy a repülőtér rekvirálása fontos a hosszú utakra is képes szállítórepülők indításához a Japán elleni háborúban. A Royal Air Force soha nem használta a repülőteret, és 1946. január 1-jén az irányítás visszakerült a Polgári Légi-közlekedési Minisztériumhoz. Az első járat még aznap elindult lisszaboni tankolással Buenos Airesbe.
A civil légi forgalom teljességgel május 31-én indult be, 1947-ben már három kifutópályája volt, és további hármat kezdtek építeni. Ezek a kifutópályák még rövidek és cikk-cakkosak voltak, hogy akármilyen szél mellett is le lehessen szállni. Az első lebetonozott részt 1953-ban II. Erzsébet adta át a forgalomnak. Szintén ő nyitotta meg 1955-ben az első terminálépületet, az Európa Terminált (ma Terminal 2). Nem sokkal ezután az Óceáni Terminált (ma Terminal 3) is megnyitották. Ekkor közvetlen helikopterjárat volt a terminál és London középső része között. A Terminal 1-et 1968-ban nyitották meg, és így teljes lett a ma is látható épületegyüttes.
1977-ben a London Undergroundot meghosszabbították a repülőtérig, így a légikikötő a Piccadilly line-on már egy óra alatt elérhetővé vált a központból. A Terminal 5-höz, annak 2008-as átadására egy újabb leágazást építettek.
A negyedik terminált a többitől odébb, a harmadiktól délebbre építették. 1986-ban nyílt meg, és az újonnan privatizált British Airways otthona lett. 1987-ben a brit kormány privatizálta a British Airport Authorityt, ami hét repteret üzemeltetett, közöttük Heathrow-t.
A név eredete A név eredetére két variáció létezik: Néhányan azt állítják, hogy Heathrow egy emberről, John Heathről kapta a nevét, akinek a háza a mai repülőtér helyén állt.
Mások szerint a repülőteret Heath Row falucskáról nevezték el, amit az ide vezető út megépítésekor leromboltak. Nagyjából a Terminál 3 helyén állt. Heath Row egy kis falucska volt Middlesexben, London külterületén, amit 1945-ben eltüntettek a London-Heathrow-i repülőtér építése miatt. A terület ma Hillington kerület része. A kisfalu Longfordtól másfél mérföldre északra helyezkedett el. Előző nevei: Hithero, Hetherow, Hetherowfeyld, és Hitherow volt. A név eredetileg egy angolszász szóból ered, melynek jelentése „egy sor ház a pusztaságban.”
Heathrow ma A repülőtérről 84 légitársaság, 80 országba, összesen 184 célállomásra szállít utasokat. Heathrow a British Airways fő bázisa, a Terminal 5 kizárólag a British Airways és az Iberia (a BA testvérvállalata) légitársaságokat szolgálja ki.
2012-ben utast szolgált ki, ebből fő belföldi, fő európai és fő Európán kívüli utazó volt. Legnépszerűbb nemzetközi úticél New York (a JFK és Newark repülőtér együttesen) volt utassal. Heathrow-nak négy utasterminálja (Terminal 2, 3, 4 és 5) és egy teherterminálja van. 2014-re esedékes a felújított 2-es Terminál átadása.
Az első építéskor három irányban összesen három pár, hatszög alakban elhelyezett kifutópályája volt, melynek közepén a terminál épülete állt. A hexagram geometriai sajátossága révén valamely két kifutópálya mindig 30 fokon belül volt a szél irányához képest, megkönnyítve a le- és felszállást. Időközben egyre hosszabb kifutópályákra volt szükség, így ma már csak két, kelet-nyugat irányú, párhuzamos kifutópálya üzemel. A többi kifutópálya már csak gurulóutak részét alkotja, azonban műholdtérképen, vagy madártávlatban nagyszerűen kivehetőek azok vonalai. A hexagram legészakabbi pontjában épült az 1-es, 2-es és 3-as terminálhoz vezető alagút bejárata. A bejáratnál évekig a Concorde G-CONC lajstromjelű gépének 40:1 arányú modellje állt, melyet 2008-ban lecseréltek az Emirates egyik A380-as repülőgépének modelljére.
Jelenleg egy kormányhatározat értelmében tilos az éjszakai repülés, de ha a kormány elveszíti az Európai Emberi Jogi Bíróság előtt folyó pert, akkor ezt a rendelkezését vissza kell vonnia.
1987-es privatizációja előtt a BAA tulajdonában állt. Az extraprofit elkerülése végett a Civil Aviation Authority (CAA) figyelemmel kíséri a más légitársaságoktól kért pénzt. 2003. április 1. óta a leszállás utasonkénti díja maximum az inflációnál 3%-kal kisebb mértékben növekedhet. Ez az elmúlt években abszolút értékben csökkenést jelent. 2003 áprilisában a leszállási díj utasonként 6,13 font volt, hasonló a London–Gatwick repülőtéren és a Stansteden elkért díjhoz. Heathrow népszerűsége és az utasforgalomban betöltött egyre nagyobb arányú szerepe miatt a CAA beleegyezett, hogy a következő öt évben az inflációnál 6,5%-kal meghaladóan emelhesse évenként.
Míg a felszállópályák díjai a BAA és a CAA megállapodásától függ, addig a pályák kiosztása a különböző légitársaságok közt az Airport Coordination Limited (ACL) hatásköre. Az ACL egy független nonprofit szervezet, melynek helyleosztási rendjénél a brit és az európai törvényeket, valamint az IATA Nemzetközi Előjegyzési Irányelvét kell figyelembe vennie. Az ACL-t tíz brit légitársaság, utazási irodák és a BAA alapította.
Ráadásul az Egyesült Államokba induló és onnan érkező járatokat erősen szabályozza az 1977-ben kötött Bermuda II szerződés. A szerződés eredetileg a British Airwaysnek, a Pan Amnek és a TWA-nak engedte meg járatok közlekedtetését a két ország között. Utóbbi két társaság eladta ezt a jogát a United Airlinesnak és az American Airlinesnak. Rajtuk kívül még a Virgin Atlantic Airwaysnek volt szabad ilyen utakat indítani. 2002-ben az American Airlines és a British Airlines tárgyalásokat kezdett, hogy összehangolják a menetrendet, de a tárgyalások megszakadtak. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az amerikai Közlekedési Minisztérium nem engedélyezte újabb járatok indítását Londonból a tengerentúlra. A bermudai szerződés sérti az Egyesült Királyságban hatályos cégjogot, és mivel tagja az EU-nak, felszólították, hogy a megállapodást 2004-től helyezze hatályon kívül.
A 3-as terminálnál az egyik kifutópályát 2006-ban átépítették, hogy az Airbus A380-at képes legyen fogadni. Heathrow a világ első repülőterei közé tartozott, amelyek Airbus A380-as megjelenését követően a típust fogadni tudták.
2011. augusztus elejénElindultak a kapszulaautók a Heathrow-n (PTinfo, 2011. augusztus 21.) vezették be a Heathrow Pod nevű utazókapszulákat, amelyek vezető nélkül szállítják az utasokat a parkolók és a terminálok között. A 21 jármű lézeres irányítással, kötött pályán közlekedik éjjel-nappal, menetrend nélkül folyamatosan, maximum 40 km/h sebességgel. A rendszer a várakozási időt, az eljutási időt és az üzemelési költségeket egyaránt jelentősen csökkenti, a szennyezőanyag-kibocsátást pedig lényegében kiküszöböli.Utazókapszulák a londoni Heathrow repülőtéren (Világutazó, 2011. szeptember 23.)
Terminálok Terminal 1 thumb|right|Terminal 1 épülete 1955-ben. Az irányítótornyot 2013 elején lebontották