Imrepaka (vagy Imrehóc, ) falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Cseglényhez tartozik.
Fekvése Pozsegától légvonalban 32, közúton 44 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 18 km-re délkeletre, a Dilj-hegység területén, a Pačica-patak mentén fekszik.
Története A régészeti leletek tanúsága szerint itt már a történelem előtti időben is éltek emberek. Ezt igazolják a „Palačica” („Polje”) lelőhely vaskori leletei, melyek a La Tène-kultúra népétől származnak. Rajta kívül még két ókori lelőhely is található a határában, melyek a „Kućište” és a „Brazda” nevet viselik.
A pakai birtok a középkorban több részből állt. Ezek egyike volt a Szent Imre templom melletti Kispaka, melyet Imrepakának is neveztek.Kispakának a Szent Katalin templom melletti részét Szentkatalinnak is nevezték ekkor. („possessio Kyspaka alio nomine Zenthkathalena”) 1396-ban „Emrechpaka alio nomine Kyspaka” alakban említik. 1436-ban „Possessio Emrehpaka”, 1461-ben „Kispaka alio nomine Emrehowcz” néven találjuk. A pakai birtok részben Pozsega- részben Valkómegye része volt. Egy időben Névna várához, máskor a lévai Cseh, grabarjai Beriszló, laki Thuz vagy kis-pakai Szabó családok birtokához tartozott.Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.
A térséget 1532 körül foglalta el a török és több, mint 150 évig török uralom alatt volt. Paka az 1545-ös török defterben is két részből áll, összesen 16 házzal. A középkori katolikus horvát lakosság mellé vélhetően már a török uralom alatt Boszniából pravoszláv szerbek települtek be. A középkori Szent Imre templom romjai Buturac szerint még a 19. században látszottak.Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban „Imrehovczi” néven 3 portával szerepel a török uralom alól felszabadított települések összeírásában. 1702-ben 12, 1746-ban 11 ház állt a településen.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Imrevcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Imriovczy” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 261. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Imbriovczi” néven 29 házzal, 143 katolikus és 67 ortodox vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 26. o.
1857-ben 137, 1910-ben 250 lakosa volt a településnek. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 83%-a horvát, 17%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 78%-a horvát, 16%-a jugoszláv, 4%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 29 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 137 150 148 155 169 250 307 259 236 241 240 208 123 82 51 29
Nevezetességei Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája. Védett lakóházak a 21. és 34. szám alatt.
Jegyzetek
Források A község hivatalos oldala Az első katonai felmérés térképe Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye. Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja A község rendezési terve
Kategória:Pozsega-Szlavónia megye települései