A szalukapa ősi famegmunkáló eszköz, ahol a szerszám éle merőleges a nyélre. Fajtái az íves felületek kialakítására (vájásra) specializálódott egyszeresen ívelt szalu vagy szalukapa, a két síkban ívelt élű teknővájó kapacs vagy kapacska.
Az asztalosok, ácsok és bodnárok eszköze, bár a modern munkagépek miatt jelentősége erősen csökkent.
Létezik kisebb egykezes és nagyobb kétkezes változata is a balta és fejsze kialakításához hasonlóan.
A szó eredete A szótő az elavult szal ige , mely magasabb hanggal: szel (vág, szeletel) ejtve közismert szavunk. Innen képzett a "szaló" szalu, ami egyenértékű a szelő szóval. Hasonlóan képezett szavak a fúr, vés gyökökből származott furó, véső. A kapa szó azt egyértelműsíti, hogy nem a tevékenység, hanem a szerszám főnévi jelentése.
Fajtái, használata
Források A magyar nyelv szótára (1862) Szalu címszó Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet, 3-4 füzet (1903), Szalu címszó
Kategória:Faipar Kategória:Szerszámok