Az Utolsó napjaim (eredeti cím: Le Temps qui reste) 2005-ben bemutatott francia filmdráma François Ozon rendezésében.
Tartalom Romain 31 éves sikeres homoszexuális fotóművész. Egy divatfotózás során elájul, az orvosi kivizsgálás során kiderül, hogy áttétes rákbeteg 3%-os túlélési eséllyel. Romain úgy dönt, hogy nem teszi ki magát a kemoterápiának. Szakít élettársával, Sashával. Nővérével évek óta rossz a kapcsolata. A családjának nem árulja el a betegségét, kivéve a vidéken élő szintén súlyos beteg nagymamájának, akinél egy hétvégét tölt. Utazása során Romain megismerkedik egy kávézóban a pincérnővel, aki megkéri, hogy ejtse teherbe, mivel a férje képtelen rá. A fiú elutasítja a kérést azzal az indokkal, hogy nem szereti a gyerekeket. Romain nővére kezdeményezi a kibékülést, amit ő el is fogad. Romain állapota romlani kezd. Felkeresi a pincérnőt, és közli vele, hogy meggondolta magát. Hármasban szeretkeznek és teherbeejti a nőt. Az utolsó napjain még végrendelkezik a születendő gyermeke javára. Teljesen legyengült állapotban kifekszik a tengerpartra a többi napozó közé. A Nap lemegy, egyedül marad a parton mozdulatlanul.
Szereplők Melvil Poupaud – Romain Jeanne Moreau – Laura Valeria Bruni Tedeschi – Jany Daniel Duval – Le père Marie Rivière – La mère Christian Sengewald – Sasha
Díjak, jelölések Valladolid-i Nemzetközi Filmfesztivál (2005) díj: legjobb színész – Melvil Poupaud díj: Ezüst Kalász – François Ozon jelölés: Arany Kalász – François Ozon
Jegyzetek
További információk
Kategória:2005 filmjei Kategória:Francia filmdrámák Kategória:LMBT-filmek Kategória:Budapest Film-filmek Kategória:Párizsban játszódó filmek