Medari (1880-tól 1900-ig Modare) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Dragalićhoz tartozik.
Fekvése Bródtól légvonalban 57, közúton 63 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 30, közúton 38 km-re délnyugatra, községközpontjától 2 km-re északra, Nyugat-Szlavóniában, a Szávamente termékeny síkságán, a Trnava mentén fekszik. Házai mára teljesen összeépültek a szomszédos Trnavával, a két falut csak a Trnava-patak választja el egymástól. A templom Medariban van, de a két település közösen építette.
Története A település a török uralom idején keletkezett, amikor Boszniából pravoszláv szerbeket telepítettek ide. A térség 1691-ben szabadult fel végleg a török uralom alól. A kialakult erőviszonyokat az 1699-es karlócai béke szentesítette. A török uralom alól felszabadított szlavóniai települések 1698-as összeírásában a település „Medary” néven 27 portával szerepel. 1759-ben 31 házzal már pravoszláv parókia székhelye volt. 1777-ben épített mai templomát Urunk színeváltozása tiszteletére szentelték. 1779-ben 27, 1809-ben 24 ház állt itt pravoszláv lakossokkal. A gradiskai határőrezredhez tartozott, majd a katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegyéhez csatolták.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Medare” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Medare” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 417. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Medare” néven 63 házzal, 9 katolikus és 219 ortodox vallású lakossal találjuk. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 161. o. Az iskolát 1840-ben építették.
1857-ben 198, 1910-ben 455 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 88%-a szerb, 5%-a horvát, 2-2%-a ruszin, német és magyar anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 81%-a szerb, 7%-a jugoszláv, 5%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború során már a háború elején szerb ellenőrzés alá került. 1995. május 1-jén a „Bljesak-95” hadművelet első napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság legnagyobb része elmenekült. 2011-ben a településnek 177 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 198 269 262 305 365 455 499 493 483 496 550 535 479 452 211 177
Nevezetességei Urunk színeváltozása tiszteletére szentelt pravoszláv templomának elődjét egy Szent Miklósnak szentelt fatempomot 1752-ben szentelte fel Sofronije Jovanović pakrác-szlavóniai ortodox püspök. Ez a templom a medari szőlőhegytől északnyugatra állt azon a helyen, amelyet ma Stara crkvának, vagy Crkvinának neveznek. A mai templom építése 1777-ben kezdődött, majd 1834-ben, 1950-ben, 1967-ben és 1990-ben is megújították. A délszláv háború során egy gránáttalálattól tornya súlyosan megsérült, tetőzete beomlott. Ma háborús mementóként, égnek meredező csupasz falakkal áll a falu közepén. Teteje és tornyának fele teljesen hiányzik. A szomszédos parókia épülete ugyancsak tető nélkül, elhagyatottan áll.
Jegyzetek
Források A község hivatalos oldala Az első katonai felmérés térképe Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. A Bljesak-95 hadművelet
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Bród-Szávamente megye települései