Petru Maior (Marosvásárhely, 1756. – Buda, 1821. február 14.) román görögkatolikus pap, író, történész, nyelvész, az erdélyi iskola kiemelkedő képviselője.
Élete Iskoláit Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Balázsfalván végezte. 1774-ben Gheorghe Șincai-jal együtt a római Collegium de propaganda fide intézetbe került. Itt tanulta a teológiát és a bölcseletet. Róma ókori romjainak látványa és az olasz nyelv rokonsága a román nyelvvel azt a gondolatot érlelték meg benne, hogy a románok az ókori rómaiak egyenes leszármazottjai. 1779-1780-ban Bécsben kánonjogot tanult.
Visszatérve Erdélybe, rövid ideig a balázsfalvi görögkatolikus monostorban élt. Itt kedvelt tanulmányaival, a történelemmel és nyelvészettel foglalkozott, nem feledkezve meg szerzetesi hivatásáról sem. Amikor II. József rendelete folytán a szerzetesek száma tekintélyesen megcsappant, ő is kilépett a bazilita rendből, és Szászrégenben választatta meg magát görögkatolikus papnak, majd Görgényben lett esperes. Sehogy sem tudván megférni Bob püspökkel, később megvált plébániájától, és 1809-ben könyvrevizor lett Budán a cenzúránál, ahol 12 évet töltött. Ezen időszakban fogott hozzá régen tervezett munkája, az Istoria sajtó alá rendezéséhez és kiadásához.
Művei Telemac. Buda, 1809 (Fénelon Les aventures de Télémaque című művének fordítása) Propovedanii la îngropăciunea oamenilor morți. Uo. 1809 (Prédikációk a halott emberek eltemetésekor) Prediche sau învățături la toate duminicile și sărbătoarile anului, Buda, 1810 (Prédikációk az év minden vasárnapjára és ünnepnapjára) Istoria pentru începutul românilor in Dachia. Buda, 1812 (A románok eredetéről Dáciában) Istoria bisericei românilor atâtu a celoru din coce, precum si a celoru din. colo de Dunare, Buda, 1813 (A románok egyházának történetőről, mind a Dunán inneniek, mind a túliakéról) Orthographia romana sive lationvalachica una cum clavi (Primum valachico idiomate concinnata, deinde in latinum translata). Ugyanott, 1819 (Neve Majornak írva) Lesicon românescu-latinescu-ungurescu-nemțesc (Lexicon walachico–latino–hungarico–germanicum, quod a pluribus auctoribus). Buda, 1825 (A Samuel Micu Klein által megkezdett, Kolosy Corneli által folytatott és Theodorovics és Theodori által befejezett Budai szótár írói közt ő volt a legjelentékenyebb és legtevékenyebb. E szótár bevezetésében párbeszéd alakjában értekezik a román nyelv és nép eredetéről)
Kéziratban: Despre datoria pârinților de a-i educa copii bine (A szülők kötelességeiről gyermekeik jó nevelésében)
Jegyzetek
Források
Petrusán György, Martyin Emília, Kozma Mihály: A magyarországi románok (Változó Világ 29., Budapest, 2001)
További információk Román teológusok lexikona
Kapcsolódó szócikkek
Kategória:Görögkatolikus egyházi személyek Kategória:Román történészek Kategória:Román nyelvészek Kategória:Román egyházi személyek Kategória:Erdélyi román történelmi személyek Kategória:Magyarországi románok Kategória:19. századi személyek Kategória:Román írók Kategória:1760-ban született személyek Kategória:1821-ben elhunyt személyek Kategória:Marosvásárhelyiek Kategória:Bazilita szerzetesek