A viselkedésterápia a jó szokások elsajátítására és a rossz szokások megszüntetésére szolgáló pszichoterápiás eljárások egy csoportja. Alapmintája valamely célzott viselkedés fokozatos begyakorlása.
A terápia szűkebb értelemben az 1920-as évek elején John B. Watson, a viselkedéselmélet megalapítója tanítványainak munkájával kezdődött.
Jellemzők A viselkedésterápia számos egyedi eljárását öt nagyobb csoportba lehet besorolni: A megszüntető eljárásoknak a hibás viselkedést ki kell oltaniuk. Az elsajátító eljárások leginkább az operáns kondicionáláshoz igazodnak és felépítik a kívánatos viselkedést. A konfrontációs eljárásokat a szorongáskeltőkkel való erőltetett kapcsolatra használják a központi vagy periferikus szorongások számára, pszichés zavarok esetén. A kognitív viselkedésterápia eljárásai a kognitív tanulást vonják be a tréningbe. Az általános tréningeljárások rendszerint problémamegoldó stratégiák. Ezek közül kiemelkedő a biofeedback-tréning, amelyet főként stresszhatások következményeivel szemben alkalmaznak.
A viselkedés alakítása A viselkedésterápiában egyénre szabott, sok lépésből álló eljárásokat alkalmaznak (shaping): A kezelés kezdetén a kliens hajlamos bajai eltúlzására, tobzódik az önsajnálatban. A terapeuta megmagyarázza, hogy ez szükségtelen és drasztikus módon elejét veszi a siránkozásnak (pl. dudáló hanggal) A kliens a panaszkodásával összeegyezhetetlen, automatizált viselkedést tanul, örömteli gondolatot vagy megnyugvást vagy elhárítást. A rossz viselkedést tünetei szerint osztályozzák és kis lépésekben szüntetik meg. A shaping-terápia fontos része kitörni a rutinból, ami az embert kényszerzubbonyba zárja és képtelenné teszi viselkedésének megváltoztatására. Pl. megtanul: beszédszokásain változtatni, kifejezetten lassan autót vezetni, tökéletesen megváltoztatni a már rituálissá merevedett reggeli felébredést és készülődést stb. A láncátvágást (chaining) a terápia szisztematikusan folytatja. Konfrontációk során próbálják meg felépíteni, ill. megerősíteni az önbizalmát. A terheléses helyzeteket speciális eljárásokkal segítik elő. Különösen kellemetlen feladatot végeztetnek a klienssel (pl. koldulást). Eljárásokat használnak az önkontrollra (nem feltétlen csak a terápia befejezésénél). Ezek az önállóság felé jelentenek átmenetet. A terápia befejezése után ismétlő vagy kiegészítő órák is lehetnek, hogy a tanultakat felfrissítsék.
Jegyzetek
Kategória:Pszichoterápia