bélyeg|A Schick-próba alkalmazása, 1915-ben A Schick-próba (Schick-teszt) egy orvosdiagnosztikai teszt, amellyel kimutatható, hogy valaki milyen mértékben védett a diftériabaktériummal szemben. A bőrreakciót Schick Béla magyar gyermekorvos Bécsben találta fel, 1912-ben.Schick B.: Die Diphtherictoxin-Hautreaktion del Menschen als Vorprobe der prophylaktischen Diphtherie-heilseruminjection, Münchener medizinische Wochenschrift 60. 2608–2610. o., 1913
Eljárás
A teszt intrakután oltásból áll, amelyet az alkar belső felületére 0,1 ml oldat injektálásával végeznek. Ez a mennyiségű diftériatoxin megegyezik egy 250 grammos tengerimalac minimális halálos adagja ötvenedével. Azoknál a személyeknél, akiknek diftéria antitoxinjuk van, nem fog tünetet kiváltani, míg ilyen antitestek hiányában (nem immunis alanyok) a beoltási zónára korlátozódó hámsérülés mutatkozik, amely hólyagképződésből alakul ki, egy kis nekrotikus terület lehetőségével.
Bibliográfia Barile MF,– Kolb RW,– Pittman M.: United States standard diphtheria toxin for the Schick text and the erythema potency assay for the Schick text dose, Infect. Immun. 4. kötet, 3.szám, 295–306. o. 1971. szeptemberhozzáférés: 2009. március 29. a Schick-próba leírása
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Gyermekgyógyászat Kategória:Epidemiológia