A drezdai székesegyház (német nevén Katholische Hofkirche), eredeti nevén Szentháromság-székesegyház (, ), egy barokk stílusban épült római katolikus székesegyház a szászországi Drezda városában, az Elba folyó partján. Az épület a Drezda-Meißeni egyházmegye főszékesegyháza, egyben a Wettin-uralkodóház egyik temetkezési helye.

Története

Előzmények Erős Ágost szász választófejedelem 1697-ben a lengyel királyi korona megszerzése érdekében áttért a katolikus hitre. Ez aggodalmat keltett a protestáns Szászországban, amely tovább fokozódott, amikor 1712-ben fia, Frigyes Ágost herceg is áttért. Fia házassága a császár lányával, Mária Jozefával táplálta Ágost reményét, hogy egy napon a Német-római Birodalom császári koronáját is megszerezheti házának. Az uralkodó áttérése ellenére elősegítette azonban a lakosság számára a vallásszabadság garantálását. Ennek ellenére nem mert egy feltűnő templomépítéssel ellentétet szítani; a szentmisét diszkréten a kastélykápolnában, illetve 1708-tól a Taschenbergen található, templommá átalakított operaházban ünnepelte. Nagylelkűen támogatta a protestáns Frauenkirche építését, amelyet a drezdai polgárság 1726-tól kezdve az egész város fölé magasodó, monumentális hitvallásként emelt, és amely – a király szándékainak megfelelően – gazdagította a város sziluettjét.

Építése Csak fia, II. Frigyes Ágost, aki 1733-ban szász választófejedelemként, 1734-ben pedig választás útján lengyel királyként (III. Ágost néven) követte őt, rendelte el ellentétes gesztusként a katolikus udvari templom megtervezését és építését, kezdetben még szigorú titoktartás mellett. Így eleinte csak egy „bizonyos épületről” beszéltek. A római Gaetano Chiaveri, aki Varsóban is a király számára dolgozott, 1736-ban kapta meg a tervezési megbízást; az építkezés 1739-től 1755-ig tartott, a felszentelésre pedig 1751. június 29-én került sor.

Az Elba-híd és a kastély között felépítendő katolikus udvari templom terve miatt le kellett bontani a Mondbasteit, a pénzverdét és a színházat, valamint előre kellett tolni a partfalat. Már a 16. század első felében a középkori drezdai Elba-híd íveit a 6. pillérig nagyrészt feltöltötték, hogy helyet teremtsenek a Georgentor építéséhez, valamint két évtizeddel később a drezdai erődítményekhez. A Katolikus Udvari Templom építése érdekében 1737-ben folytatták a feltöltést a 8. hídpillérig. 1740 tavaszán befejeződött az alapozás, amelyet Chiaveri különös gondossággal végeztetett el. A Három Királyok-templomhoz hasonlóan itt is a városrendezési elrendezés miatt a főtengely eltért a hagyományos keleti tájolástól, így a kórus délnyugaton helyezkedik el.

A Katolikus Udvari Templom a drezdai barokk egyik legjelentősebb műve, noha ez az egyetlen olyan királyi nagy méretű épület, amelyet nem a drezdai Főépítési Hivatal építészei terveztek – akik ugyan tanácsadóként részt vettek a kivitelezésben –, hanem egy külföldi építész. Chiaveri művének stílusbeli példaképeiként Francesco Borromini templomait és a versailles-i kastélykápolnát emlegetik. A lényeges mércét a szomszédos Zwinger, azaz I. Ágost „Theatrum Heroicum”-ja jelentette, amely mellé fia most egy „Theatrum Sacrum”-ot állított. Chiaveri műve kiállja a versenyt Matthäus Daniel Pöppelmann főművével.

Chiaveri 1748-ban elhagyta Drezdát, mielőtt az építkezés befejeződött volna; az okokról számos feltételezés létezik, köztük a lassú építkezés miatti bosszúság, valamint a helyi építészekkel való nézeteltérések is szerepelnek. Távozása után még változtatások történtek a terveihez képest, különösen az orgonakarzaton és a királyi család páholyain, amelyeket Johann Christoph Knöffel főépítész rokokó stílusban alakított ki, amit az olasz barokk építész aligha fogadott volna el; a Chiaveri által tervezett mennyezeti festményről pedig lemondtak. A torony kialakításában Knöffel mellett utódja, Julius Heinrich Schwarze, valamint annak későbbi utódja, Friedrich August Krubsacius is hozzájárultak elképzeléseikkel. A Frauenkirche kupolája mellett ez a torony is meghatározó eleme lett a város sziluettjének. „Az akkori Európában, ahol még mindig felizzottak a felekezeti viták, nem volt más főváros, ahol a két nagy felekezet két legreprezentatívabb temploma együttesen határozta volna meg a városképet az óváros szűk területén.”Joachim Menzhausen: Kulturlandschaft Sachsen. Ein Jahrtausend Geschichte und Kunst. Amsterdam/Dresden 1999, S. 164.

A hosszú építési idő, a 4800 négyzetméteres alapterületű, rendkívül tágas komplexum, valamint a gazdag építészeti díszítés miatt az építési költségek nagyon magasra rúgtak: kb. 1 041 000 tallérra (ez körülbelül háromszor annyi, mint az 1743-ban befejezett evangélikus Frauenkirche költsége). Ennek jelentős részét a (protestáns) szász adófizetőknek kellett fedezniük.

A lengyelországi apostoli nuncius, Alberico Archinto érsek 1751. június 29-én felszentelte a Szentháromság (Sanctissimae Trinitatis) udvari templomát. A felszentelési szertartáson Johann Adolph Hasse d-moll miséjét és D-dúr Te Deumát adták elő. Az udvari templom befejezése után, 1755-ben a Taschenbergi Operaház udvari kápolnáját ismét bálteremmé alakították át. 1765-ben Chiaveri még egyszer rövid időre Drezdában tartózkodott.

Későbbi felújítások A katolikus templom tornyát 1867 és 1868 között Adolph Canzler drezdai városépítész vezetésével alaposan felújították, mivel a pirnai homokkő az időjárás hatására annyira megrongálódott, hogy kisebb-nagyobb kődarabok hullottak a forgalmas kastélytérre. 1901 és 1903 között a tornyot alapvetően felújították, mivel a külső burkolat ismét elhasználódott. Részben a korábbi restaurálási kísérletek is új károkat okoztak, amelyek során cementhabarcsot, valamint vaskapcsokat, csapokat és horgonyokat használtak. Az új restaurálást végig homokkőből készült sarokelemekkel, valamint tömör rézből készült kapcsokkal és horgonyokkal hajtották végre. A korábban kizárólag fából készült átjárót a kastély felé 1898/99-ben egy barokk stílusban díszített rézburkolattal ellátott vaskonstrukcióval váltották fel.

A templomot 1900-ban egy földalatti távfűtési csatornán keresztül csatlakoztatták Németország első távfűtési és villamosenergia-ellátó üzeméhez, amely a Hofkirche mellett a Theaterplatzon és a Brühlschen Terrasse-on található további épületeket is fűtéssel és villamos energiával látta el.

Pusztulása és újjáépítése Az 1945. február 13. és 15. között Drezdára mért légitámadások során a templomot többször is eltalálták robbanóbombák. A tető és a belső tér boltívei beomlottak. A külső falak megrongálódtak, helyenként teljesen megsemmisültek. Az újjáépítés 1965-ig tartott. A pusztítás nyomai ma is felismerhetők a hajó különböző színű kövein. A három pompásan kialakított sarokkápolnát szinte eredeti állapotuknak megfelelően restaurálták, a negyediket újratervezték. A Tiepolo soha meg nem valósult mennyezeti festményéhez tervezett mennyezeti tükör csak Németország újraegyesülését követően, az 1990 utáni felújítások során került beépítésre.

A templom 1980-ban a Drezda-Meißeni egyházmegye székesegyháza lett.

2020 márciusától 2021 februárjáig a székesegyház kiterjedt felújítási munkálatok miatt zárva volt. A főhajót időnként a mennyezetig állványokkal borították be, hogy kijavítsák a mennyezeten és a falakon keletkezett károkat és szennyeződéseket. A sekrestyét teljesen átalakították, és a székesegyház új világítási és hangosító rendszert kapott. A szentmiséket időközben – az építkezés helyzetétől függően – a Mártírok vagy a Mária-oltár előtt, az oldalsó hajókban tartották. Átmeneti sekrestyeként a Benno-kápolna szolgált.

Jegyzetek

Fordítás

További információk Drezda-Meißeni egyházmegye weboldala

Kategória:Németország katolikus templomai, kolostorai Kategória:Drezda Drezda Kategória:Barokk vallási építmények Kategória:Németország barokk építményei