Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság és az Oroszországi Föderáció, illetve régebben Anglia és az Orosz Birodalom kapcsolatai, röviden az angol–orosz vagy brit–orosz kapcsolatok az újkor hajnala óta az európai és világpolitika, az egész nemzetközi kapcsolatrendszer egyik legfontosabb elemét alkotják.
Formális – diplomáciai – kapcsolatok a két udvar között először 1553-ban jöttek létre. A történelem során a két ország kapcsolatai jelentős hullámzásokon mentek keresztül.
A napóleoni háborúk során szövetségesek voltak, de a 19. század derekán a két nagyhatalom expanziós törekvései a krími háborúban ütköztek össze. A 20. század világháborúi során a két ország újra szövetséges volt, de azokat követően megint az ellentétek kerültek előtérbe. Nagy-Britannia szövetségeseivel együtt fegyveres intervencióval avatkozott be az orosz polgárháborúba. Az Orosz Birodalom helyén létrejött Szovjetunióval csak nagyon nehézkesen alakultak Nagy-Britannia kapcsolatai. A Szovjetunió elleni 1941-es német támadás után azonban gyökeresen megváltozott a helyzet: a két ország szoros szövetséges lett a hitleri Németország elleni élet-halál küzdelemben. A második világháború utáni hidegháború során aztán újra rendkívül feszült viszony uralkodott közöttük. A Szovjetunió felbomlása, a kelet-európai rendszerváltások sem sokat javítottak a két entitás kapcsolatain.
A két ország hírszerzése között különlegesen éles küzdelem folyt a 20. században. A Cambridge-i ötök szovjet hírszerzői csoportja az 1930-as évektől egészen az 1950-es évekig mélyen beépült a brit titkosszolgálatok vezetésébe. Később a brit hírszerzés ért el kiemelkedő eredményeket a Szovjetunió elleni küzdelemben Oleg Penykovszkij és Oleg Gorgyijevszkij beszervezésével.
A feszültségek a 21. század elején is jellemzők az Oroszországi Föderáció és az Egyesült Királyság politikai kapcsolataira. London már a 19. századtól kedvelt célpontja az oroszországi politikai menekülteknek, dúsgazdag emigránsoknak és átállt hírszerzőknek egyaránt. Az orosz biztonsági szolgálatok több egykori orosz titkosszolgálati személy ellen követtek el merényletet brit földön.
A két ország főbb adatainak összehasonlítása Oroszországi Föderáció Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság Címer Zászló 135px|közép 155px|közép Lakosság Terület km2 km2 Népsűrűség 8/km2 262/km2 Időzónák 11 1 Kizárólagos gazdasági övezet km2 km2 Főváros Moszkva London Legnagyobb város Moszkva , (agglomerációval) London , (agglomerációval) Kormányzat Föderáció, fél-elnöki alkotmányos köztársaság Parlamentáris alkotmányos monarchia Hivatalos nyelv orosz angol Főbb vallások 41% orosz ortodox, 13% vallástalan, 6,5% muzulmán, 4,1% felekezet nélküli keresztény, 1,5% más ortodox, 3,4% egyéb (2012-es népszámlálás) 59,5% keresztény, 25,7% vallástalan, 7,2% nem nyilatkozott, 4,4% muzulmán, 1,3% hindu, 0,7% szikh, 0,4% izraelita, 0,4% buddhista (2011-es népszámlálás Etnikumok 80,90% orosz, 3,96% más indoeurópai, 8,75% türk, 3,78% kaukázusi, 1,76% finnugor és mások (2010-es népszámlálás) 87% fehér (81,9% fehér brit), 7% ázsiai, 3% fekete, 2% kevert fajú, 1% egyéb (2011-es népszámlálás) Bruttó hazai termék vásárlóerő-paritáson a Világbank szerint 4,322 billió USD 3,141 billió USD Nominális bruttó hazai termék (GDP) a Világbank szerint1,610 billió USD2,829 billió USD Katonai kiadások 61,4 milliárd USD 72,7 milliárd USD nukleáris robbanófejek száma aktív/összes / 120 / 215
A kétoldalú kapcsolatok története 1553–1792
Az Angol Királyság és az Orosz Birodalom 1553-ban létesített hivatalos kapcsolatot, amikor Richard Chancellor angol utazó a Kínába és Indiába vezető északkeleti átjárót keresve a mai Arhangelszk környékére érkezett. Ekkor I. Mária angol királynő volt Anglia uralkodója, Oroszországé pedig Rettegett Iván. Chancellor 1555-ben megismételte utazását, és ekkor megalapították a Muscovy Companyt. A társaság monopóliumot kapott az angol–orosz kereskedelemre, ez egészen 1698-ig érvényben maradt. Alekszej orosz cár 1649-ben annyira felháborodott I. Károly angol király kivégzése miatt, hogy az angol kereskedőket elűzte országából.
I. Péter orosz cár 1697–98-ban, nagy nyugat-európai körutazása során három hónapot töltött kíséretével Angliában, ahol főként a hajóépítés és a navigáció szakmai fortélyait tanulmányozta.
Az 1720-as évektől Nagy Péter brit mérnököket hívott Szentpétervárra, ahol 1730-ra kereskedőkből, mérnökökből és más szakemberekből egy kicsi, de befolyásos angol kolónia alakult ki, ami egészen 1921-ig fennállott.
A 18. század nagy európai háborúiban a két ország váltakozva tartozott szövetséges vagy ellenséges koalíciókhoz. Az osztrák örökösödési háborúban szövetségesek voltak, viszont a hétéves háborúban ellenfelek, bár a csatatéren nem kerültek szembe egymással.
Az Ocsakov-ügy Az 1780-as években meglehetősen modern incidensre került sor a két ország között, a diplomácia, a parlamentarizmus és a közvélemény erőinek kombinálásával. William Pitt miniszterelnököt nyugtalanította a vetélytárs Oroszország térhódítása a Krímben az Oszmán Birodalom rovására. Pitt szerette volna megszerezni a parlament támogatását egy Oroszország elleni fegyveres akcióra, mivel Moszkva az aktuális orosz–török béketárgyalásokon nem volt hajlandó visszaadni a törököknek a fekete-tengeri Ocsakov erődjét. A londoni orosz nagykövet, Szemjon Romanovics Voroncov Pitt belpolitikai ellenfeleire támaszkodva kampányt szervezett a közvéleményben és a parlamentben. Pitt végül megnyerte a parlamenti szavazást, de olyan kis fölénnyel, hogy inkább lemondott a fegyveres támadásról és megújította a kereskedelmi szerződést Oroszországgal.
1792–1917 A francia forradalom kirobbanása, majd az azt követő francia forradalmi háborúk egy táborba sodorták az alkotmányos Britanniát és az autokratikus Oroszországot a köztársasági Franciaország ellen. A britek és az oroszok megpróbálkoztak egy közös invázióval Hollandia ellen, de ennek kudarca változásokhoz vezetett a két ország politikájában.
Nagy-Britannia elfoglalta Máltát, viszont a lovagok egy csoportja I. Pál orosz cárnak ajánlotta fel a Máltai Lovagrend nagymesteri címét. A franciák és az oroszok ekkoriban közös hadjáratot is terveztek az indiai brit birtokok ellen, erre azonban soha nem került sor.
A két ország 1807 és 1812 között hadban állt egymással, bár tényleges harcra kisebb tengeri csatákon kívül nem került sor közöttük. Később szövetségesek lettek a Napóleon ellen vívott háborúkban. Nagy-Britannia és Oroszország együttműködése nagy szerepet játszott a bécsi kongresszus eredményeiben is.
A „keleti kérdés”, a „nagy játszma” és az angliai russzofóbia 1820-tól egészen 1907-ig az angliai politikai közvéleményt erősen foglalkoztatta az India felé történő orosz előretörés veszélye, népszerű nevén a nagy játszma. A brit elit élesen oroszellenes érzelmeket táplált, előretört a médiában is a russzofóbia.Gerald Morgan, Anglo-Russian Rivalry in Central Asia, 1810-1895 (1981). A két nagyhatalom érdekütközésének másik terepe a hanyatló Oszmán Birodalom felosztásának ügye, az úgynevezett „keleti kérdés” volt.John Howes Gleason, The Genesis of Russophobia in Great Britain: A Study of the Interaction of Policy and Opinion (1950) online Ennek a fő eleme Oroszországnak az a régi stratégiai törekvése volt, hogy kijusson az úgynevezett meleg (azaz jégmentes, egész évben hajózható) tengerekre, először a Fekete-tengeren vesse meg a lábát, majd elérje a Földközi-tengert is. Ez utóbbihoz ellenőrzése alá kellett volna vonnia a Boszporuszt és a Dardanellákat, amit a britek minden eszközzel meg kívántak akadályozni.C.W. Crawley, "Anglo-Russian Relations 1815-40." Cambridge Historical Journal 3.1 (1929): 47–73. in JSTOR
Mindkét birodalom beavatkozott a törökök ellenében a görög szabadságharcba (1821–1829), aminek az 1827-es londoni egyezmény vetett véget. Ez utóbbi azonban Oroszország számára is kötelezettségeket tartalmazott, miszerint az ezután következő orosz–török háborúk révén nem juthat területi vagy kereskedelmi előnyökhöz, ami később sok vitához vezetett.
1851-ben a londoni kristálypalotában megrendezték az első világkiállítást. Oroszország ezt az alkalmat igyekezett felhasználni arra, hogy oszlassa a vele szemben Nagy-Britanniában létező negatív sztereotípiákat. Azonban az orosz luxuscikkek és művészeti tárgyak nagyszabású bemutatója, fejlett ipari termékek kiállítása nélkül, kevés sikert hozott. Nagy-Britannia nem értékelte az orosz flottát komoly ellenfélnek, azonban az orosz szárazföldi hadsereget jelentős veszélyként tartotta számon.Anthony Swift, "Russia and the Great Exhibition of 1851: Representations, perceptions, and a missed opportunity." Jahrbücher für Geschichte Osteuropas (2007): 242–263, in English.
Oroszország folytatta előrenyomulását az Oszmán Birodalom ellen, ami az erőegyensúly fenntartásában érdekelt Nagy-Britanniát és Franciaországot arra késztette, hogy lépjen szövetségre a törökökkel és szorítsa vissza az oroszokat. Ennek eredménye lett a krími háború (1853–1856), amelynek során a russzofóbia is szerepet játszott a tömegtámogatás megszerzésében a távoli és népszerűtlen hadakozás iránt.Andrew D. Lambert, The Crimean War: British Grand Strategy Against Russia, 1853-56 (2011). A mértékadó brit közvélemény, főleg a liberálisok, támogatták a novemberi felkelést 1830-ban, majd az 1863-as januári felkelést is. A brit kormányzat is aggodalommal figyelte ezeket a fejleményeket, de itt nem avatkozott közbe.L. R. Lewitter, "The Polish Cause as seen in Great Britain, 1830–1863." Oxford Slavonic Papers (1995): 35–61.K. W. B. Middleton, Britain and Russia (1947) pp 47–91. Online A krími háborúban elszenvedett megalázó vereség csak fokozta az orosz bosszúvágyat.
A két ország már 1815 óta ideológiai hidegháborúban állt egymással. Az oroszok a Szent Szövetség keretén belül vállalt kötelezettségeiknek megfelelően Európa-szerte felléptek a liberális forradalmak ellen, így Magyarországon leverték az 1849-es szabadságharcot, de számukra a legfontosabb a lengyelországi oroszellenes felkelések elfojtása volt. A britek az orosz elnyomás megnyilvánulásait nagy megvetéssel figyelték, de nem avatkoztak közbe. A két fél stratégiai ellentétei azonban kiéleződtek a század derekán, amikor ázsiai előrenyomulásuk során is megközelítették egymás birtokait.: Laurence Guymer. "Meeting Hauteur with Tact, Imperturbability, and Resolution: British Diplomacy and Russia, 1856–1865," Diplomacy & Statecraft 29:3 (2018), 390–412, DOI:10.1080/09592296.2018.1491443 A brit elit és a szélesebb közvélemény is különösen fontosnak tartotta a Boszporusz és a Dardanellák irányába történő orosz előretörés meghiúsítását.Roman Golicz, "The Russians shall not have Constantinople: English Attitudes to Russia, 1870–1878", History Today (November 2003) 53#9 pp 39–45.
London adott otthont az első cenzúrátlan orosz nyelvű periodikáknak, mint a Poljarnaja Zvezda, a Golosza iz Rosszii, valamint a Kolokol amelyeket Alekszandr Ivanovics Herzen és Nyikolaj Platonovics Ogarjov adott ki 1855–1865 között, nagy hatást gyakorolva az orosz liberális értelmiségre.David R. Marples. ″Lenin′s Revolution: Russia 1917–1921.″ Pearson Education, 2000, p.3. Ezeket Herzen a Szabad Orosz Sajtó nevű alapítványon keresztül finanszírozta, amit 1853-ban, a krími háború előestéjén hozott létre az Oroszországból a Rothschild család párizsi bankja segítségével kijuttatott tőkéje segítségével.Helen Williams. ″Ringing the Bell: Editor–Reader Dialogue in Alexander Herzen′s Kolokol″. Book History 4 (2001), p. 116.
Az Oroszország-kép alakulása Nagy-Britanniában