Leonardo De Martino vagy albán nevén Leonard Martini (Greci, 1830 – Sarno, 1923. július 12.) arberes ferences szerzetes, pedagógus, albán és olasz nyelven alkotó költő. 1865-től három évtizeden át ferences misszionáriusként Észak-Albánia iskoláiban tanított. Bár elsősorban költői életműve jelentős, az albán irodalom történetében ő írta az első albán nyelvű drámai művet Nata Këshnellavet (’Karácsony éjszakán’) címmel (1880).
Életútja A dél-olaszországi Campania egyik arberes falujában született, tanulmányait követően ferences szerzetes lett. Rendje 1865-ben az albániai Shkodra és Lezha vidékére küldte misszióba. Miután a szintén arberes származású Francesco Crispi olasz oktatásügyi miniszternél kijárta hozzá az anyagi támogatást, De Martino megnyitotta az első albániai olasz tannyelvű alapiskolát. Albániai tartózkodása során egy ideig a mirditai kapitány, Bibë Doda titkáraként is tevékenykedett, egyúttal fia, Prenk Bibë Doda magántanítója volt. Ő keresztelte meg Gjergj Fishtát, az albán irodalom egyik legnagyobb költőjét, akinek később tanára is lett, de tanítványai közé tartoztak Filip Shiroka és Ndre Mjeda költők is.
Mintegy három évtizedes albániai missziót követően a 19. század végén visszatért Olaszországba. Hogy hazautazásának oka megérdemelt nyugdíjazása volt-e vagy az Észak-Albániában kultuszprotektorátori státusát védelmező Osztrák–Magyar Monarchia nyomásának engedett, nem tudja az irodalomtörténet-írás. Ezt követően visszavonultan élt, a sarnói kolostorban halt meg kilencvenhárom éves korában.
Munkássága De Martino több kortársa szerint született költő volt, annál is inkább, mert nem arberes anyanyelvén, hanem az albán geg dialektusában és olaszul írta döntően vallásos témájú verseit. Verselésében a 19. századi római katolikus költő, Pjetër Zarishi által megteremtett költészeti hagyományt követte. Műveit eleinte nem akarta kiadni, másolatokban terjedtek Észak-Albánia vidékein, mígnem egyik pap barátja, Ndue Bytyçi meg nem győzte a kiadásuk jelentőségéről. 442 oldalas, albán és olasz nyelvű verseit vegyesen tartalmazó kötete 1881-ben Velencében jelent meg L’Arpa di un italo-albanese (’Egy olaszországi albán hárfája’) címmel. Művei érett és csiszolt költői formanyelvről vallanak, De Martino mestere volt a prozódiának is. Neki köszönhető, hogy a jambikus verselés először szólalt meg albán nyelven, illetve ő vezette be az albán irodalomba a szapphói strófát.
Költői munkássága mellett írt néhány vallási témájú értekezést (pl. Arbenorve t’kersctén t’Grisciun Festuér, ’Ünnepi szózat a keresztény albánokhoz’, 1896), valamint 1880-ban egy rövid karácsonyi misztériumjátékot – az albán nyelvű irodalom első drámai művét – Nata Këshnellavet (’Karácsony éjszakán’) címmel. Élete során számos olasz vallásos művet fordított albánra.
Strausz Adolf találkozása De Martinóval Strausz Adolf hatodmagával 1885-ben járt egy észak-albániai kutatóúton, amelynek során a Lezha közelében lévő ferences kolostorban személyesen találkozott De Martinóval. Ezeket a pillanatokat így örökítette meg később:
Jegyzetek
Források
Kategória:Arberes költők, írók Kategória:Albán ferences szerzetesek Kategória:Albán pedagógusok Kategória:1830-ban született személyek Kategória:1923-ban elhunyt személyek