A Washington State Cougars baseballcsapata az NCAA I-es, valamint a Pac-12 Conference North divíziójában képviseli a Washingtoni Állami Egyetemet. Az intézmény első, szervezett keretek között zajló baseballmérkőzése 1892. március 12-én volt.
A csapat otthona az 1980-ban megnyílt Bailey–Brayton Stadion, melynek befogadóképessége 3500 fő.
Történet Kezdetek A WSU első, szervezett keretek közti baseballmérkőzése a Pullmani Katonai Főiskola elleni, 26–0 eredménnyel végződő, 1892. március 12-i játék volt; a csapat szezon végi eredménye 11–1 volt. A következő aktív szezon az 1895-ös volt, majd 1898-tól már állandó csapat működött. 1901-ben az addig a csapatkapitányok által vezetett baseballcsapat első vezetőedzője H. E. Lougheed lett. Az 1909-es szezon végéig az iskola konferenciafüggetlen volt; az év végi eredményük 110–59–1 lett.
A csapat 1910-ben csatlakozott a Northwest Conference-hez, majd az 1912/13-as tanév végén a Saint Louis Billikensnél dolgozó egykori futballedző, John R. Bender lett a csapat segítője. A baseballcsapat 1913-as év végi eredménye 7–1; abban az évben, továbbá 1914-ben és 1915-ben a konferencia első helyén végzett, 1915-ben pedig konferenciabajnok lett.
Az 1915-ös szezont követően Bender a Kansas State Wildcatshez távozott, helyére pedig Fred Bohler érkezett. 1916-ban és 1918-ban a csapat újra a konferencia élén végzett. 1919-től a WSU a Pacific Coast Conference tagja, első ott töltött szezonukban a negyedik helyen végeztek.
1919-ben az iskola atlétikacsapatai felvették a Cougars nevet.
Buck Bailey-éra 1926 nyarán Buck Bailey lett a WSU amerikaifutball-csapatának edzőhelyettese, valamint baseballcsapatának vezetőedzője. A Texas állam középső részén felnövő Bailey a Texas A&M Aggies baseball- és amerikaifutball-játékosa, továbbá az első világháborúban a hadsereg kötelékében szolgált. A férfi első WSU-n töltött szezonja az 1927-es volt, amikor a baseballcsapat a Pacific Coast Conference North divíziójának első helyén végzett, továbbá megnyerte a konferenciatornát is. A játékosok 1933-ban, 1936-ban és 1938-ban újabb divíziógyőzelmeket szereztek.
1932. augusztus 23-tól Art McLarney a New York Giants kötelékében játszott, ezzel ő volt az egyetem első baseballjátékosa, aki az MLB-ben részt vehetett.
Buck Bailey 1943 februárjában (a második világháború során) csatlakozott a haditengerészethez; a Eugene Register-Guard Bailey távozását bejelentő cikke szerint az edző „atlétikai humorista”, más források szerint pedig edzőként stílusa „színes”. A baseballcsapatot 1943 és 1945 között Jack Friel segítette.
Buck Bailey az 1946-os szezon elején visszatért a csapathoz; 1947 és 1950 között a játékosok egymás után négyszer is a Pacific Coast Conference North divíziójának élén végeztek. A Stanford Cardinal legyőzésével a Cougars a divíziótorna győztese lett, így a csapat részt vehetett az 1950-es College World Seriesen, amelynek a Nebraska államban fekvő Omaha Rosenblatt Stadionja adott otthont. A WSU a bajnokságon legyőzte a Tuffs Jumbos, az Alabama Crimson Tide és a Rutgers Scarlet Knights csapatokat, azonban a címvédő Texas Longhorns elleni mérkőzést elvesztették. A két csapat három nap múlva a nemzeti bajnoki címért játszott; a mérkőzést a Longhorns nyerte 3–0 eredménnyel. Később az 1950-es World Seriesen részt vevő Ted Tappe és Gene Conley is az MLB keretében játszott.
A baseballcsapat 1956-ban újra részt vehetett a College World Seriesen, ahol a nyolcadik csoportból a USC Trojans konferenciatornán való legyőzésével jutottak tovább, azonban a Bradley Braves és a New Hampshire Wildcats elleni mérkőzéseket elvesztették, végül az NYU Violets ellen a hetedik helyért folyó játék döntetlenre végződött.
Az 1959-es szezont követő július 1-jén a Pacific Coast Conference-et megszüntették, mivel több esetben is történtek jogszerűtlen kifizetések a játékosok felé. A PCC korábbi tagjai megalapították az Athletic Association of Western Universitiest, amelynek a Cougars is részese lett. A konferenciát később Pacific-8, majd Pacific-10 névre keresztelték át; a jelenlegi, Pac-12 elnevezést 2011 óta viseli.
Az AAWU-ban eltöltött első két évében a WSU kijutott az NCAA-tornára; a nyolcadik csoport regionális bajnokságán mindkét alkalommal vesztettek a USC Trojansszel szemben.
1964 októberében, Bailey visszavonulása után ő és felesége egy új-mexikói autóbaleset következtében elhunyt.
Chuck Brayton-éra Buck Bailey visszavonulását követően a csapat új vezetőedzője a korábban a WSU kötelékében játszó Charles Brayton lett, aki tíz évig volt a Yakima-völgyi Főiskola baseballcsapatának vezetőedzője. Brayton első három szezonja alatt a WSU kihagyta a rájátszásokat, azonban 1965-ben az AAWU North divíziójának élén végeztek és kijutottak az NCAA-tornára. A nyolcadik csoport regionális bajnokságának második selejtezőjében a Cougars legyőzte a Cardinalst, ezzel részt vehetett a College World Seriesen; a bajnokságon legyőzték a Longhornst és a Connecticut Huskiest, azonban kétszer vesztettek az Ohio State Buckeyesszal szemben, így végül harmadik helyen végeztek.
1966-ban a csapat újra kijutott az NCAA-tornára, azonban a regionális döntőben a USC Trojans elleni mérkőzést elvesztették. A szezont követően Danny Frisella a New York Mets kötelékében játszhatott tovább, 1968-ban pedig két további játékos (Rick Austin és Ron Cey) szerződött profi csapatokhoz.
Az 1967–69 közötti időszak három rájátszásának kihagyását követően a csapat a Pacific-8 Conference North divíziójának élén végzett, és részt vehettek az 1970-es konferenciatornán, amelyet követően egy más után 1970 és 1981 között tizenegyszer (1991-ig a 22 alkalomból összesen 19-szer) végeztek a divízió első helyén. A csapat az eredményeinek köszönhetően az 1975-ös, 1976-os, 1977-es, 1978-as, 1984-es, 1987-es, 1988-as és 1990-es NCAA-tornán is részt vehetett. 1976-ban a WSU kampuszán rendezték meg a nyugati regionális bajnokságot, ahol a Cougars legyőzte a Pepperdine Wavest és a Cal State Fullerton Titanst, ezzel részt vehettek a College World Seriesen, ahol legyőzték az Oklahoma Soonerst, azonban az Arizona State Sun Devils és a Maine Black Bears elleni mérkőzéseket elvesztették.
1984-ben a baseballpályán világítást telepítettek; az első éjszakai mérkőzés a Washington Huskies ellen zajlott május 11-én. 1989. április 30-án, illetve május 1-jén a pályán csapott össze a Cougars és a California Golden Bears; a játékot az ESPN élőben közvetítette.
Két csapattagot is beválogattak a legjobb amatőr játékosokat gyűjtő All-America tagjai közé: John Olerudot 1988-ban, Aaron Sele-t pedig 1990-ben tüntették ki; később mindketten az MLB kötelékében játszottak. Olerud az Év Nemzeti Játékosa címet is elnyerte.
Brayton az 1994-es szezont követően vonult vissza; a 33 szezon alatt a csapat 1162 győztes mérkőzést játszott, valamint tíz NCAA-tornán és kettő College World Seriesen vett részt.
Steve Farrington-éra 1994 júniusának végén a csapat új vezetőedzője a longview-i Alsó-Columbia Főiskola kötelékében több mint egy évtizedet eltöltő Steve Farrington lett. Az oregoni Newport városából származó férfi az 1970-es évek elején az Eastern Washington Eagles játékosaként, amerikaifutball-, baseball- és kosárlabda-mérkőzéseken is részt vett. A férfi WSU-n töltött első, 1995-ös szezonja volt a harmadik év, amikor a szabálysértésekért kirótt NCAA-szankciók érvényben voltak. A 18–12-es konferenciabeli eredményt elérő csapat megnyerte a Pacific-10 North divízióját, azonban 9–6 és 4–0 eredményekkel a South divízióban játszó USC Trojans legyőzte őket. Ez volt az első vesztes év 1957 óta, és a WSU a wild card körből nem jutott be a tornára.
1996 és 1998 között a baseballcsapat mindhárom alkalommal a Pacific-10 harmadik helyén végzett, és kihagyta a rájátszásokat; 1999-ben és 2000-ben, a divíziók felbontását követően a csapat 4–20-as és 6–18-as eredményekkel utolsó lett, így az edző szerződését nem hosszabbították meg. A csapat Farrington alatti végső eredménye 136–198, konferenciabeli eredménye pedig 59–73. Az edző később a pascói Columbia-medencei Főiskola baseballedzője, valamint a Richland Gimnázium tudománytanára lett.
Tim Mooney-éra 2000 augusztusában a csapat vezetőedzője az akkor Albertson Főiskola néven ismert Idahói Főiskola vezetőedzője, Tim Mooney lett. A Weiserben felnőtt Mooney az 1970-es években az Idaho Vandals kötelékében játszott; a baseballcsapatot nem sokkal később megszüntették. Tim Mooney Albertson-beli karrierje sikeres volt, csapata az 1998-as évben NAIA-bajnok lett.
Az időszakban a Cougars legjobb eredménye a Pacific-10 Conference nyolcadik helyéért folytatott, döntetlennel végződő mérkőzés volt; az egyetlen sikeres év a 2004-es volt, amikor a csapat 29–26-os végső és 9–15-ös konferenciabeli eredményt tudott felmutatni. A sikertelen játékok és Tim Mooney fizikai és verbális abúzusai miatt az edző 2004-ben lemondott; végső eredménye 84–135, konferenciabeli eredménye pedig 26–68 volt. Mooney később moscow-i alma matere atlétikai programjának adománygyűjtője lett.
Donnie Marbut-éra 2004 májusának végén az egy szezon erejéig Tim Mooney helyetteseként dolgozó Donnie Marbutot nevezték ki vezetőedzőnek. A férfi első évei alatt a csapat legjobb eredménye a Pacific-10 hatodik helye volt. Az edzőt 2006-ban az egyetem hivatalosan megrótta, mivel a The Seattle Times nyilvánosságra hozta, hogy hamis adatokat tüntetett fel önéletrajzában.
2009-ben és 2010-ben a csapat nagyobb sikereket ért el, amikor a Pacific-10-beli előrejutásukat követően részt vehettek az NCAA-bajnokságon, amely az elmúlt húsz év első rájátszása számukra. A 2009-es tornán a Cougars a Norman Regional harmadik csoportjába került; az Arkansas Razorbacks elleni nyitómérkőzést elvesztették, azonban a Wichita State Shockers ellen, a továbbjutásért folyó játékot megnyerték, majd az Oklahoma Sooners legyőzte őket. A 2010-es tornán a csapat a Fayetteville Regional második csoportjába került, és az Arkansas Razorbacks elleni vereséggel a Super Regional második helyén végzett.
A csapat Marbut tizenegy szezonja alatt 314–308-as eredménnyel végzett és két rájátszáson vehetett részt. Bill Moos atlétikai igazgató bejelentette, hogy a 2016-os évtől a csapatnak új edzője lesz.
Marbut után 2015. június 3-án Marty Leest, az Oklahoma State Cowboys edzőhelyettesét nevezték ki vezetőedzőnek. A férfit a négy szezont követő 62–132–1-es eredményt követően 2019. május 21-én elbocsájtották.
2019. június 3-tól a csapat új vezetőedzője a New Mexico State Aggies baseballcsapatánál azonos pozíciót betöltő Brian Green.
Helyszínek Régi Bailey Stadion Az 1950-es College World Series során megszerzett második helyet követően a csapat sportlétesítményét Bailey Stadion névre keresztelték át. A Mooberry futópálya jelenlegi helyén fekvő pályát a csapat az 1979-es szezon végéig használta; a hazai bázis az északnyugati sarokban volt.
Bailey–Brayton Stadion
Az 1978-as futballszezont követően a Martin Stadiont kibővítették, ezért annak futópályáját elbontották, és a tervek szerint az északnyugati sarokba, a baseballstadion jelenlegi helyére került volna. Talajproblémák miatt 1979-ben módosították a terveket, és a baseballpálya, valamint a futókör helyszínét megcserélték; az 1980 elején megnyílt új baseballstadion megtartotta a Bailey nevet.
A pályát 1981-ben, 1984-ben és 1988-ban újították fel, 2000 elején pedig Chuck Brayton tiszteletére Bailey–Brayton Stadion névre keresztelték át. A 3500 férőhelyes létesítmény FieldTurf-műfűvel burkolt, illetve elektronikus pontjelzővel és pályavilágítással van felszerelve.
Konferenciatagságok A csapat az alábbi konferenciák tagjaként játszik: Független (1892–1909, 1917, 1924) Northwest Conference (1910–1916, 1919) Pacific Coast Conference (1919–1923, 1925–1959) Pac-12 Conference (1960–) Athletic Association of Western Universities (1960–1968) Pacific-8 Conference (1969–1978) Pacific-10 Conference (1979–2011) Pac-12 Conference (2012–)
Vezetőedzők