A Zarafsán (tádzsik nyelven Зарафшон, üzbég nyelven Zarafshon, oroszul: Зеравшан) folyó az ázsiai Tádzsikisztánban és Üzbegisztánban. A folyó neve perzsa eredetű, "aranyszóró, aranyadományozó" jelentéssel.
Bal oldali mellékfolyói a Fandarja, a Kshtut és a Magijandarja.
Víztárolói, tavai a Pervomai, az Akdarin, a Damkhodzhin, a Narpai, a Karmarin, a Shafrikan, a Kharkhur, a Babkent, a Tudakul és a Kuyumazar.
A Zaravsán völgyében található többek között Szamarkand, Kattakurgan, Navoiy, Buhara és Kogon városa is.
A Zaravsán gazdasági szempontból fontos folyó, mivel vizét öntözésre használják. A folyón Tádzsikisztán területén több vízerőmű építését is tervezik, melyről 2013 novemberében szándéknyilatkozatot írtak alá a Zarvon Corporation társasággal az erőművek finanszírozására és építésére.
Fekvése
A Zarafsán folyó Közép-Ázsia területén Tádzsikisztánban, a Pamír szélén ered. Innen nyugatra halad körülbelül 300 kilométeren át, és áthalad Pandzsakenten, mielőtt Üzbegisztánba érkezik. Itt nyugatról északnyugatra fordul, áthaladva Szamarkand városán, ahol a Dargom-csatornát táplálja, amely teljes mértékben az így létrehozott oázistól függ, egészen addig, amíg vissza nem hajlik Navojtól északra és tovább délnyugatra. Érinti Buhara városát, mielőtt elveszne a Karakul városánál található sivatagban, az Amu-darja nevű folyó közelében, amely korábban a mellékfolyója volt.
Leírása bélyegkép|balra|220px|A Zarafsán folyó az Amu-darja térképén bélyegkép|jobbra|270px|Híd a folyó felett bélyegkép|jobbra|270px|A Zarafsán folyó Tadzsikisztánban bélyegkép|jobbra|270px|A folyó egy részlete A folyót elsősorban a hó és a gleccserek vize táplálja. Tádzsikisztánban, a Zarafsán-gleccsernél, Zarafshon település és Turkesztán közötti határterületen, 2750 m tengerszint feletti magasságban ered.
A folyó 781 km hosszú, vízgyűjtő területe 877 és 17 700 km² közé tehető. Forrásvidékén neve Mostchokh-Darja, melynek neve, miután több mellékfolyót is felvett, Zarafsánra változik.
A folyó első 300 kilométere Tádzsikisztánban található. Az északi meredek lejtőn Turkesztán és a déli Zarafshon között Pandzsakent irányában nyugatra folyik, egy keskeny völgyben. Belépve a Zarafshon-völgyébe, amely Üzbegisztán Szamarkand régiójában található. Ott északnyugatra kanyarodik, és Szamarkandtól keletre, a Miankal-völgyben, a Tschoponaiy hegynél az Akdarja ("Fehér folyó") és a Karadarja ("Fekete folyó") által mesterségesen öntözött gát osztja két ágra. Chatyrtschiben (Yangirabad) újraegyesül.
A Zarafsánnak 70 mellékfolyója van, azonban némelyikük vízhiány miatt átmenetileg kiszáradt.
A Zarafsán és az Amu-darja között természetes kapcsolat nincs, mivel a folyó Buhara város magasságában kiszárad, helyette a Zarafsán-öntözőcsatorna létesít mesterséges kapcsolatot a két folyó között.
A Tádzsikisztán és Üzbegisztán határán az éves lefolyás 5,3 km³ (milliárd m³), mely a folyó alsóbb szakaszain is csak 5,5 km³-re nő. Tádzsikisztán jelenleg csak körülbelül 0,3 km³ vizet fogyaszt, vagyis a folyó vízhozamának nagyjából 6-8%-át.
A Zarafsán folyón számos gát és tározó, valamint több nagy és közepes méretű öntöző- és vízellátó csatorna található, többek között a Tudakul, a Kuyumazar és Shurkul víztározók, melyek együttes felülete meghaladja a 20 ezer hektárt. A Zarafsán folyó mentén található víztározók közül több is nagyon sós vizet tartalmaz. Négy tavának vizét csatornákon vezetik el, ezek a Dengizkul, a Karakyr, a Tuzgan és Shurgak. Ezen tavak együttes felülete meghaladja a 44 ezer hektárt. A Szamarkand és a Navoiy régióban 530 ezer hektár föld öntözéséhez van szükség vízre, amely földeket elsősorban mezőgazdasági haszonnövények termesztésére használnak, a gyorsan növekvő vidéki lakosság igényeinek kielégítésére. A fellelhető adatok szerint 1900-ban 126 csatorna segítségével 7143 km²-nyi terület volt öntözött.
A folyó vízminősége a főként a Szamarkand, Kattakurgan és Navoiy városokból származó szennyvíz hatása miatt állandóan romlik, különösen Kattakurgan és Navoiy városok alatti folyószakasz szennyezett.
A Zarafsán sótartalma a forrásnál 0,27 g/l-ről a torkolatánál 2,4 g/l-re növekszik.
Források Rines, George Edwin, ed. (1920). "Zerafshan". Encyclopedia Americana. В.В. Бартольд "К Истории Орошения в Туркестане" (Collected Works, Vol. 3) (Москва) 1965 V.V. Barthold "Turkestan Down to the Mongol Invasion" (London) 1968 Robert Lewis "Early Irrigation in West Turkestan" Annals of the Association of American Geographers Vol.56 №.3 (Sept. 1966) pp. 467–491
Kategória:Tádzsikisztán folyói Kategória:Üzbegisztán folyói