megye Észak-Koreában, Észak- tartományban. 1400-as felminősítésével a tartomány legrégebbi megyéjének számít.
A megye eredetileg része volt, majd egy ideig kínai megszállás alá került. 1368-ban a kínai -dinasztia összeomlását kihasználva visszafoglalta a mai megye területét. 1390-ben a megye területén egy Urongi (우롱이; 于籠耳) nevű körzet helyezkedett el. 1398-ban a területén lévő tükörfényű erődítményről kapta mai nevét, ekkor nevezték el nak. 1400-ban először megyei rangra emelték. 1436-ban (도호부; 都護府) rangot kapott, így -tohobu (경성도호부; 鏡城都護府) lett a neve. A tartományi rendszer visszaállítása és tartomány 1896-os kettéosztása után Észak- tartományhoz került.
Földrajza Északról város és megye, nyugatról megye, délnyugatról és délről megye, keletről pedig a Japán-tenger (Koreában „Keleti-tenger”) határolja.
Legmagasabb pontja az méter magas , ami a -hegy után Észak-Korea második legmagasabb pontja. Egyéb jelentősebb 2000 méter feletti pontjai: (도정산; 道頂山, 2200 m), (궤산봉; 櫃山峯, 2272 m).
Közigazgatása 1 községből (), 15 faluból () és 5 munkásnegyedből () áll:
Gazdaság megye gazdasága hagyományosan rizstermesztésre épült, napjainkban azonban kerámiaipar, bányászat, erdőgazdálkodás, építőipar alkotja. Ezek közül a legjelentősebb a kerámiaipar, azon belül is a porcelángyártás: a i porcelán nem csak belföldi használatban népszerű, de külföldön is ismert.
Oktatás megye egy ipari egyetemnek, egy kerámiaipari egyetemnek, egy orvostudományi főiskolának és kb. 20 középiskolának ad otthont. Saját könyvtárral is rendelkezik.
Egészségügy A megye ismeretlen számú egészségügyi intézménnyel rendelkezik, köztük megyei szintű kórházzal, két szakklinikával és 3 szanatóriummal: Szanatórium (), Szanatórium (), Szanatórium ().
Közlekedés A megye közutakon a szomszédos megyék felől közelíthető meg. A megye vasúti kapcsolattal rendelkezik, a vasútvonal része.
Források
Kategória:Észak-Korea megyéi