Halápy János (Pórszombat, 1893. február 4. – Budapest, 1960. február 13.) festő és grafikus.
Életútja Autodidakta művész. Bajai rajztanára, id. Éber Sándor fedezte fel tehetségét, ő kezdte tanítani. Az első világháború alatt katonaként szolgált és orosz hadifogságba került. Több mint öt évet töltött Szibériában, 1921-ben tért vissza Magyarországra. Budapesten a progresszív művészeti csoportosulásokkal került kapcsolatba, 1924-ben egyik alapítója volt a Képzőművészek Új Társaságának (KUT). 1925-től 1928-ig Párizsban élt, ahol Braque és Matisse voltak hatással művészetére. Az 1930-as évektől minden évben néhány hónapig balatonfüredi műtermében alkotott, műveinek egyik fő témája a Balaton. Többször is elnyerte a Balaton-ösztöndíjat.
Egyéni kiállítások 1929, 1935: Tamás Galéria, Budapest 1938: Frankel Szalon, Budapest 1942: Nemzeti Szalon 1959: Fényes Adolf Terem 1964: Kuny Domokos Múzeum, Tata 1968, 1980: MNG 1972: Balatonfüred Napjainkban alkotásai állandó kiállításon a Balatoni Múzeumban láthatók.
Válogatott csoportos kiállítások 1929: Palazzo Rosso, Genova 1974: Berlin, Szófia
Művek közgyűjteményekben MNG, Balatoni Képtár, Balatoni Múzeumban állandó kiállítás, Keszthely
Források Artportal Kieselbach
Jegyzetek
További információk Bodnár Éva: Halápy János; Corvina, Bp., 1978 (A művészet kiskönyvtára) Halápy János. Életünkről, kortársakról. Írta felesége: Lili; Halápy Lili, Bp., 1987 Bodnár Éva: Keszthely, Balatoni Múzeum, Halápy János Emlékszoba; TKM Egyesület, Bp., 1990 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára) https://balatonimuzeum.hu/kiallitasok/halapy-janos-emlekszoba/
Kategória:Magyar festők Kategória:Magyar grafikusok Kategória:1893-ban született személyek Kategória:1960-ban elhunyt személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek