400px|jobb

A csigák (Gastropoda) a puhatestűek törzsének (Mollusca) egyik osztálya. A csigák alkalmazkodóképességüknek köszönhetően a Földön mindenhol megtalálhatóak, nemcsak a szárazföldet hódították meg – ellentétben a többi puhatestűvel –, hanem megélnek a sarkvidéki vizekben, a mélytengeri hidrotermális kürtőkben és a sivatagokban is. Az élőhelyhez való alkalmazkodás a csigák testét nagy mértékben és sokféleképpen átalakította mind belsőleg, mind külsőleg. Ez a szócikk elsősorban a külső morfológiai jegyek sokféleségét tárgyalja.

A csigák és a puhatestűek összehasonlítása 750px|bélyegkép|jobb|A puhatestűek alaki sokszínűsége alapvetően két lárvatípusra vezethető vissza.Crome et al. 1977: 213. alapján.1. Az egyik lárvaalak az eredeti lárvaforma hossztengelye mentén nyúlt meg (Solenogastres, Polyplacophora, Monoplacophora, Bivalvia).2. A másik lárvaalak az eredeti testtengelye irányában nyúlt meg (Gastropoda, Scaphopoda, Cephalopoda).A kék szín az állat bélrendszerét, a sárga a lábát jelöli

A puhatestűek közös sajátosságai A test három részre tagolódik: a zsigerzacskóra, a fejre és a lábra. A törzsben a szerveket az ún. zsigerzacskó fogja össze, ennek bőrkettőzete a köpeny, amely a héjat választja ki. A köpeny redőzete hozza létre a köpenyüreget, ahol jellemzően a puhatestűek gázcseréje folyik.Az egyteknőjűeknek nincs köpenyüregük. A polipok köpenyüregének a puhatestűeknél jellemző köpenynyíláson túl van egy ún. tölcsérszerve is, amelyen keresztül igen gyorsan tud vizet kilövellni, és evvel helyet változtatni. A fej általában jól megkülönböztethető, rajta található a szájnyílás és az érzékszervek. A meszes váz lehetetlenné tette a féregszerű mozgást, ezért a puhatestűek lábat fejlesztettek, amely a testfal hasoldalon való megvastagodása, ez a legfejlettebb a csigákon. A puhatestűek két jellegzetessége a meszes külső héj és a radula.A kagylóknak nincs radulájuk, helyette ún. kristálynyelük van. A kristálynyél egy különleges, kocsonyás anyagú szerv, amely a gyomorban foglal helyet, a gyomor tartalmát keveri, aprítja és emésztőnedvet ad hozzá. Minden kagylóban megtalálható. A héj védelmet ad és támasztékul is szolgál, számos izom ehhez tapad. A héj teszi lehetővé, hogy egyes fajok több-kevesebb időt töltsenek a vízen kívül, és ennek köszönhető, hogy a csigák – a puhatestűek közül egyedüliként – meghódították a szárazföldet. A radula az előbélben található reszelőszerű szerv, amellyel az állat a táplálékát magához veszi és felaprítja.

Ezek a közös jegyek a puhatestűek osztályaiban közösek, és bár egyes testtájak és szervek a puhatestűek hihetetlen alkalmazkodó képességének köszönhetően allometrikusan megnövekedhetettAz allometrikus növekedés a testarányok nagy mérvű megváltozása az ős eredeti alakjához képest. vagy éppen elcsökevényesedhetett, a lárvaállapotban ezek a sajátosságok megtalálhatóak.

Érzékszerveik igen változatosak. Minden puhatestűnek van sztatocisztája, amely a helyzetérzékelő szervük. Szemük a csatornáshasúak látósejtjeitől a polipok fejlett lencsés szeméig az összes fejlettségi fokot képviseli. A puhatestűek törzsének jellegzetes jegye a tapogató, amelynek alakja és száma igen sokféle lehet. Nincsenek hallószerveik.

A csigák a puhatestűek közül kitűnnek a következő jegyekben: egy elemből kifejlődő meszes héj a test torziója jól fejlett láb jól elkülöníthető fej

A puhatestűek morfológiájának összefoglaló táblázata Solenogastres (Csatornáshasúak avagy féregcsigák)Polyplacophora (Sokteknőjűek, cserepeshéjúak avagy bogárcsigák)Monoplacophora (Egyteknőjűek avagy maradványcsigák)Bivalvia (Kagylók)Gastropoda (Csigák)Scaphopoda (Ásólábúak)Cephalopoda (Fejlábúak, lábasfejűek, polipok vagy tintahalak)Héj Nincs héjuk. Héjuk – az összes többi puhatestűtől eltérően – nyolc lemezből áll, ami az ősi szelvényezettség nyomát őrzi. Héjuk lapos és áramvonalas, a hullámveréses partokhoz alkalmazkodott. Ha az állat valamilyen okból leválik a szikláról, szelvényezett héjának köszönhetően képes összegömbölyödni. A héj – más puhatestűekkel szemben – nem három, hanem négy rétegből áll. A héj kerek és lapos, embrionális része pedig spirálisan csavarodik, mint a csigáknál. A kagylók héja két részből áll, de a két rész egy egységes, lárvakori héjkezdeményből származik. A két rész gyakran egymás tükörképe, de akadnak olyanok is, ahol az egyik fél kisebb vagy laposabb.Csak a kezdetleges fajoknál háromrétegű a héj, a kagylók többségénél hiányzik a gyöngyházréteg.A kagylók teste teljes egészében elfér a héjban. A csigák jellemző ismertetőjegye a csavarodott meszes héj vagy ház, ugyanakkor egyes fajoknál a ház visszafejlődhetett: mészlemezre redukálódott vagy teljesen el is tűnt. Képesek házukba teljesen visszabújni. A ház közepén húzódó oszlop a talp izmainak nagy felületet biztosít, a láb ezért olyan erőteljes. Héjuk agyarra emlékeztető, üregesen csőszerű, amely a hasi oldalon teljesen zárt. Héjukba teljesen vissza tudnak húzódni. A polipok közül a csigaházas polipoknak van külső héja, amely a csigák házához hasonló, azokkal ellentétben viszont nem a hát, hanem a has felé tekeredik, és nincs benne torzió. A csigaházas polipok nem képesek a házba visszahúzódni. A tízkarú és nyolckarú polipok közt találunk feltekeredett és egyenes házat is, ezeknél a polipoknál a köpeny befedi a héjat, belsővé válik, elkezd redukálódni és el is tűnhet. Radula A radula kialakulása a csatornáshasúak körére tehető: vannak radula nélküli fajok, és vannak fajokon belüli specializálódások is. Ugyanakkor a csatornáshasúak radulája nem teljes egészében feleltethető meg a többi puhatestű radulájával. Radulájuk jól fejlett, és a csatornahasúakhoz képest már alaplemezük is van. A radula igen nagy is lehet, akár az állat testének egyharmadát is kiteheti. Van radulájuk, amely a test méreteihez képest igen nagy. A kagylóknak nincs radulájuk. Radulájuk jólfejlett és igen változatos. Van radulájuk. A polipok radulája a csigákhoz képest igen kevés fogat tartalmaz, és az egyes fajok radulája nagy mértékben hasonlít. A polipok a táplálék megragadására és darabolására két, papagájcsőrre emlékeztető állkapcsot fejlesztettek ki. Láb A láb elcsökevényesedett, a láb emlékét a test és a hasi csatorna egy vagy több redője őrzi. A csatornáshasúak mozgása féregszerű, innen a féregcsiga elnevezés. A csigához hasonlóan nyálkát választanak ki, azon siklanak. Az állat hasának nagy részét a széles talpú láb foglalja el, amely megjelenésében és működésében is nagyban hasonlít a csigákéhoz. Lábukon egy ún. ragasztómirigy is található, amely segíti az aljzathoz való rögzülésüket. A láb a csigákéhoz hasonló, izomzata azonban teljesen más. Lábuk alakja nyelvszerű, velük lassú helyváltoztatásra is képesek. Lábukat messze kinyújtják, majd megduzzasztják, a láb ilyen módon megragad a talajban, így húzzák magukat.Mászótalpuk sosem alakul ki.A láb felső részébe behatolnak a zsigerek.A láb a helytülő fajoknál teljesen visszafejlődhet. A csigák testének alsó része jól fejlett mászótalppá alakult. Az izmos láb kialakulását az indokolta, hogy a meszes ház lehetetlenné tette a féregszerű mozgást. A talp elején nyálkát termelő mirigy található, a csiga a váladékon siklik. Az állat hasoldalán található a hengeres láb. A Dentaliidák családjában a lábnak két oldallebenye van, így háromosztatúnak látszik, a Siphonodentaliidák lába fogaskerékhez hasonlító cakkos korong. Mászólábuk nem alakult ki. Fej A fej jól elkülönült, de hiányoznak róla a tapogatók és a szemek. A kagylók feje csökevényes, csak a szájnyílás és a körülötte lévő érzékszervek maradtak meg belőle. A fej a testtől jól elkülöníthető, rajta található a száj és itt csoportosulnak a fejlettebb érzékszervek. A fej szájkúppá csökevényesedett, de ellentétben a kagylókkal, nem vesztették el teljesen fejük alakját. Fejük tövének két oldalán bojtszerű fogófonalak avagy tapogatók (captaculum) vannak, amelyeket kinyújtva kapják el áldozatukat. Egyes fajoknál a fej a legnagyobb testrész. A fejen találhatók a szemek, a kémiai és egyensúlyi érzékelő szervek, de a fejből nőnek ki a karok is. Szifó Azoknál a fajoknál, amelyek beássák magukat az iszapba, a vízáramlást szolgáló ki- és bevezető nyílások szifóval egészülnek ki, amelyek visszahúzhatók és mozgékonyak. A vízben élő csigák körében elterjedt a szifó mind a kopoltyús, mind a tüdős csigák között. A szifóban kémiai érzékelők lehetnek, amelyek segítenek az állatnak a táplálék felkutatásában. A polipok szifója részt vesz a helyváltoztatásban is, a hirtelen kilövellő víz gyors mozgást tesz lehetővé. Szaporodás A kagylók váltivarúak, de néhány faj képes élete során többször is megváltoztatni a nemét. Lehetnek hímnősek vagy váltivarúak, a váltivarúak képesek lehetnek nemet váltani. Kivétel nélkül mind váltivarúak. Érzékszervek Nincsenek elkülönült érzékszerveik, az érzősejtek az egész bőrfelületen megtalálhatóak az ún. epidermisz-szemölcsökben. Nincsenek szemeik és tapogatóik, de a héjban ún. héjszemek találhatók, ezek olyan érzősejtek a héjban, amelyek a fénytörést érzékelik. A láb elől néhány tapogatószerű nyúlvány ered, amelyek kémiai érzékelőként és szűrőként is funkcionálnak. A szájat elölről és oldalról széles lebenyek veszik körül. Az érzékszervek a külvilággal érintkező részeken, a köpeny peremén, a vízármalás be- és kivezető részén helyezkednek el, itt különböző fejlettségű szemek is lehetnek, a kopoltyúkon gödörszemek, a szifókon hólyagszemek, a köpenyperemen pedig kettős retinájú szemek.Crome et al. 1977: 281. Kémiai receptorok a száj környékén vannak. Az érzékszervek a fejen összpontosulnak, itt találhatóak a szemek és a tapogatók, de a fényre és a nyomásra az egész test érzékeny lehet, tapogatók ülhetnek a köpenyen is, a köpeny pedig az egész házat beboríthatja. Fogófonalaikon kémiai receptorok vannak, de ezekkel ragadják meg a táplálékukat is. A polipoknak igen fejlett szeme van, amely a gerinces állatokéhoz hasonló felépítésű, bár teljesen más módon alakult ki. A szemek igen nagyok is lehetnek, egyes fajoknál a test negyven százalékát is kiteheti. Az eddig talált legnagyobb lábasfejű szem 40 cm átmérőjű volt.Crome et al. 1977: 308.

Flexis, torsio és detorsio 300px|bélyegkép|jobb|A csigaházas polipoknak (Nautiloidea) a feltekeredésnek (flexis) köszönhetően a csigákhoz hasonló házuk van, amely azonban nem vált aszimmetrikussá, vagyis nem esett át csavarodáson (torsio). A képen egy pompás csigáspolip (Nautilus pompilius) látható

A ma élő csigák jellegzetes alakját két evolúciós folyamat, a ház felcsavarodása és a ház szimmetriájának eltűnése alakította ki. A ház felcsavarodása lehetővé tette, hogy az állat úgy növekedjen, hogy közben a háza biztonságát élvezi. A ház feltekeredése más puhatestűeknél is előfordul, például a csigaházas polipoknál (Nautiloidea), a szervek elfordulása, a torzió azonban csak a csigákra jellemző. A torzió nemcsak a csigák külsejében hozott változást, de anatómiájuk is jelentősen módosult.

A flexisA latin flectere 'hajlítani, görbíteni' igéből. vagy feltekeredés a zsigerzacskó és a ház spirális feltekeredése, amely a torziótól független és az evolúcióban azt megelőző esemény, ugyanakkor a lárvaállapotban a kettő egyszerre is végbemehet. A flexis lehetőséget ad nagyobb ház kialakítására, a feltekeredett ház pedig jobban ellenáll a nyomásnak, és nagy felületet biztosít a talp izmainak tapadásához.