Moritz Strakosch, Moriz Strakosch, Maurice Strakosch, Maurizio Strakosch (született Moises Strakosch) (Butschowitz,Születési helyeként egyes forrásokban korábban Groß Seelowitzot adták meg, de a butschowitzi zsidó anyakönyvbe jegyezték be. Moritz Strakosch a geni.com-on 1825. január 14. – Párizs, 1887. október 9.) morvaországi születésű amerikai zongoraművész, zeneszerző, énektanár, impresszárió, operaénekes (tenor).
Élete Tizenegy évesen debütált Brünnben Johann Nepomuk Hummel egyik zongoraversenyével. Egy évvel később Bécsbe ment, ahol az ottani konzervatóriumban Simon Sechter összhangzattan és zeneszerzés-növendéke volt. Énekelni magánúton tanult. Rövid ideig a Zágrábi Operában működött tenoristaként. Még zongoraművészként tett európai hangversenykörutat, majd Itáliában ment, ahol Giuditta Pasta képezte tovább, de ugyanakkor meggyőzte arról, hogy folytassa pianistakarrierjét.
1843-ban Vicenzában ismerkedett meg Salvatore Pattival (1800–1869). 1848-ban Párizsban volt a Patti család együttesének tagja, de a forradalom kitörése miatt az egész társulat New Yorkba települt át. Sikeres zenei fesztivált rendezett a Patti-trupnak. Ezzel kezdődött impresszáriói karrierje. Szervezőként kétéves amerikai turnéra ment Salvatore lányával, Amelia Pattival és Teresa Parodival, Giuditta Pasta egyik tanítványával. 1852-ben feleségül vette Amelia Patti (1831–1915) operaénekesnőt, aki ekkor befejezte színpadi pályafutását. A következő években két gyermekük született.
Az 1850-es években Amerika egyik legbefolyásosabb hangverseny- és operaimpresszáriója volt. 1855-től saját operatársulatát vezette. Zongorakísérőként a kor számos ünnepelt művészét kísérte, például Paul Moreau-t, Ole Bullt, Pablo de Sarasatét. Impresszárióként dolgozott két sógornője, Adelina és Carlotta mellett. De rajtuk kívül irányította Christine Nilsson, Gabrielle Krauss és Marie Heilbron énekesnők karrierjét is. Az 1860-as évektől több európai turnét is szervezett. Ezek lebonyolításában fivérei is részt vettek. Énektanárként is nagy elismerést szerzett. 1852-ben egy lottónyereményből zongoraszalont nyitott New Yorkban (Metropolitan Piano Emporium), később fióküzletet is nyitott Springfieldben. Halála előtt nem sokkal franciául közzétette visszaemlékezéseit Souvenirs d’un impressario címmel.
Zeneszerzőként 1857-ben bemutatott Don Giovanni di Napoli című operája mellett mára elfeledett zongoradarabokat, szalonzenét szerzett.
A család több tagja is zenei világban forgott, öccse, Max Strakosch is opera impresszárióként vált ismertté. Lánya, Febea koloratúrszoprán volt.A Pallas nagy lexikona, 15. kötet: Simor kódex-Tearózsa (1897)
Jegyzetek
Források Fastl, Christian: Strakosch, Familie = Oesterreichisches Musiklexikon online Singer, Isidore–Sohn, Joseph: Strakosch, Moritz = JewishEncyclopedia.com Harten, U.: Strakosch, Mori(t)z = Österreichisches Biographisches Lexikon U. Harten: Strakosch Mori(t)z. In: Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950 (ÖBL). Band 13, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 2007–2010, , S. 349 f. (Direktlinks auf S. 349, S. 350) Constantin von Wurzbach: Strakosch, Moriz. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 39. Theil. Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Wien 1879, S. 229 f. (online) Szabolcsi Bence–Tóth Aladár: Zenei lexikon. Átd. új kiad. Főszerk.: Bartha Dénes. Szerk.: Tóth Margit. Budapest, 1965. Zeneműkiadó. III. köt. 413. l.
Fordítás
Kategória:Amerikai zeneszerzők Kategória:Amerikai zongoraművészek Kategória:1825-ben született személyek Kategória:1887-ben elhunyt személyek Kategória:Emigráns csehek Kategória:Zsidó amerikaiak Kategória:Zenei csodagyerekek Kategória:A Père-Lachaise-ben eltemetett személyek