Molnár Lajos (Szolnok, 1940. október 14.) magyar gyermekgyógyász szakorvos, radiológus, a fertőző betegségek szakorvosa, eszperantista, wikipédista. A Budapesti Orvos-Egészségügyi Eszperantó Szakcsoport (BOEESZ) elnöke.A szakcsoport alapítva 1969-ben.
Életútja Édesapja, Molnár Mihály Tiszapüspökiben az általános iskola igazgatója, édesanyja, Czigeldrom Ilona ugyanott tanítónő volt. Az általános iskola első osztályát még Tiszapüspökiben végezte el. A falu népe tüntetett az államosítás ellen, ezért az Államvédelmi Hatóság "példát statuált", azaz letartóztatták és "internálták" a papot, a jegyzőt és az igazgató tanítót. Édesapjára semmit sem tudtak rábizonyítani, ezért tíz hónap internálás után szabadult, de egész további életében beosztott tanító maradt, másodosztályú állampolgárként kezelték. Szülei úgy döntöttek, hogy gyermeküket meg kell kímélni az osztálytársak gúnyolódásától, ezért második osztályba Aszófőn, egy kis, osztatlan általános iskolába járatták.
A család Törökszentmiklósra költözött, ott fejezte be általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait. A törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnáziumban érettségizett, kitűnő eredménnyel. 1959-től 1961-ig a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatója volt. Az eszperantó nyelvvel 1960 nyarán ismerkedett meg, amikor a nyári szünet második felében naponta egy leckét megtanult Baghy Gyula Eszperantó Nyelvkönyvéből. Lelkesedését az egyetem vezető lektora hűtötte le, aki azt állította, hogy "az eszperantó nem nyelv".
1961-ben szülei Maglódra költöztek, onnan járt be vonattal a Budapesti Orvostudományi Egyetemre. Jó tanulmányi eredményei és a tanulmányi versenyeken elért három első, két második és egy harmadik helyezése miatt az egyetem utolsó éveiben felvették a Naphegy-téri Kollégiumba. Két évig demonstrátor volt az I. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetben, hatodéves korában pedig mentőtisztként dolgozott az Országos Mentőszolgálatnál. Az egyetem elvégzése után 1965-től 1983-ig a Fővárosi László Kórházban dolgozott, ahol a legelső munkahelye Prof. dr. Kalocsay Kálmán, világhírű eszperantista költő és műfordító belgyógyászati osztályán volt. Itt ismerkedett meg személyesen az eszperantó világirodalom másik óriásával, Baghy Gyulával, akinek utolsó tanítványa lett, – és aki egy életre megszerettette vele a nemzetközi nyelvet.
Szakmai pályafutása során 1969-ben szakorvosi képesítést szerzett fertőző betegségekből, 1971-ben csecsemő- és gyermekbetegségekből, 1983-ban orvosi radiológiából. 1983-tól 1992-ig az Országos Kardiológiai Intézet Röntgen-Haemodinamikai Osztályán dolgozott, majd 1992-től 2002-ig, nyugdíjba vonulásáig az Igazságügyi Minisztérium BV Központi Kórház Képalkotó Diagnosztikai Osztályának főorvosa volt.
Több mint tíz éven át a Fővárosi László Kórházban működő Ápolónőképző Iskola előadója volt, részt vett az orvostan-hallgatók és szigorló orvosok fertőző kórházi gyakorlatainak vezetésében.
Családja 1966-ban nősült, felesége dr. Farkas Julianna, szemész szakorvos; két leánygyermeke van, Anikó (1970) matematika, kémia és eszperantó szakos gimnáziumi tanár és Fanni (1973) szemész szakorvos.
Eszperantó tevékenysége 1960-ban ismerte meg az eszperantó nyelvet. 1968-ban, Lengyelországban, Miedzygorzéban vett részt először, feleségével, dr. Farkas Juliannával együtt az Ora Pola Aŭtuno (Arany Lengyel Ősz) nevű, nemzetközi eszperantista találkozón. Itt győződött meg arról, hogy az eszperantó teljes értékű, a nemzetközi kapcsolatokban kitűnően használható hídnyelv. 1971 májusában, Mariborban Nemzetközi Vasutas Eszperantó Kongresszuson vett részt, 1971 októberében eszperantó nyelvtanfolyamot szervezett a Fővárosi László Kórházban orvosok, ápolónők és asszisztensek számára. A tanfolyamot dr. Nanovfszky Károlyné vezette, akinek a fia, Prof. dr. Nanovfszky György nagykövet, egyetemi tanár, a Magyarországi Eszperantó Szövetség tiszteletbeli elnöke.
1972 júliusában részt vett az Eszperantista Ifjúsági Világszövetség (TEJO) 28. kongresszusán, Torunban, Lengyelországban. Ugyancsak 1972-ben, a Budapesti Orvos-Egészségügyi Eszperantó Szakcsoport októberi összejövetelén megalakult az Eszperantista Orvosok Világszövetsége (UMEA) Magyar Szekciója, melynek ügyvezető elnöke dr. Ferenczy Imre főorvos lett, tudományos tanácsadójává pedig dr. Hegyi István főorvost választották meg. 1974-ben – prof. dr. Kalocsay Kálmánnal együttműködve – szerkesztette az Egészségügyi Minisztérium kiadásában megjelent, többnyelvű Egészségügyi Gazdasági Szótár eszperantó nyelvű részét.
1975-től kezdve működött együtt Prof. dr. Haszpra Ottóval, a Sciencaj Komunikaĵoj (Tudományos Közlemények) szerkesztőjével. Ez a lap a nagy-sikerű Budapeŝta Informilo tudományos melléklete volt, amelyben a budapesti Orvos-Egészségügyi Eszperantó Szakcsoport több tagjának az írásai jelentek meg. 1977 nyarán részt vett Krakkóban az I. Nemzetközi Orvos-Egészségügyi Eszperantó Konferencián (Internacia Medicinista Esperanto-Konferenco, IMEK). Itt ismerkedett meg Prof. dr. Włodzimierz Opokával és Faragó Katalinnal, akikkel évtizedeken át működött együtt. Még ezen a nyáron részt vett a Faragó Katalin által, Hódmezővásárhelyen rendezett Orvos-Egészségügyi Eszperantó Találkozón.
1978-ban vett részt először eszperantó világkongresszuson, a bulgáriai Várnában. Ezt követően még tizennégy eszperantó világkongresszuson vett részt. 1979-ben a Faragó Katalin által, Hódmezővásárhelyen rendezett II. Nemzetközi Orvos-Egészségügyi Eszperantó-Konferencián a Budapesti Orvos-Egészségügyi Eszperantó Szakcsoport tagsága segítségével szervezte meg a 35 tudományos és népszerű-tudományos előadásból álló sorozatot a 8 országból érkezett 150 résztvevő számára. 1980-ban feleségével, dr. Farkas Juliannával együtt Jószai Sándor képzőművésztől megrendeltek 30 Zamenhof Emlékérmet, amelyeket később a hűséges és sikeres eszperantó-tevékenységet végző szakcsoport-tagoknak és a Szakcsoportot segítő, kiváló eszperantistáknak ünnepi összejöveteleken adtak át.
1981-ben, Ruse városban, Bulgáriában részt vett a III. Nemzetközi Orvos-Egészségügyi Eszperantó Konferencián. 1983-ban Poprádon, a IV. IMEK-en vett részt, majd ez után a Szakcsoport többi, orvos-tagjaival együtt a Budapesten megrendezett 68. Eszperantó Világkongresszus egészségügyi ellátását segítette. 1983 és 1985 között a Szakcsoport munkatársaival, dr. Fehér Miklóssal és dr. Szemők Balázzsal együtt összegyűjtötte a Prof. dr. Szerdahelyi István és dr. Koutny Ilona által szerkesztett Magyar-Eszperantó Kéziszótár állatorvosi, általános orvosi, anatómiai, élelmiszeripari, erdészeti, fogorvosi, fogtechnikai, gyógyszerészeti és mezőgazdasági szakmai szótári anyagát.
1985-ben, az akkori Német Demokratikus Köztársaságban (NDK), Schwerinben vett részt az V. IMEK-en, ez után Berlinben találkozott Prof. dr. Owe Bruno Fahlke eszperantista nyelvésszel, akivel 1969-óta leveleztek és aki haláláig támogatta a Szakcsoportot. 1988-ban csatlakozott a Szakcsoporthoz Sárközi János fizikus, kiváló eszperantista, aki eszperantó nyelvre fordította a Szakcsoport "Laborant-protektado antaŭ la ekrano" (Munkavédelem a képernyő előtt) c. kiadványát. 1989-ben meghalt a Szakcsoport elnöke, dr. Gajzágó Istvánné. Azóta dr. Molnár Lajos a Szakcsoport elnöke, dr. Denke Péter Pál a titkár és dr. Farkas Julianna intézi a Szakcsoport pénzügyeit és kapcsolattartását. 1991-ben mindhárman részt vettek a 76. Eszperantó Világkongresszuson Bergenben, Norvégiában, amely után bejárták a Skandináv Félszigetet. Ezt az utazást Evva Margit Espertur nevű utazási irodája szervezte meg. 1992-ben a 77. (Bécs), 1993-ban a 78. (Valencia), 1995-ben a 80. (Tampere) Eszperantó Világkongresszuson és az UMEA közgyűlésein vett részt.
1996-ban volt Hódmezővásárhelyen a II. Európai Orvos-Egészségügyi Eszperantó Kongresszus, melynek a főrendezője ismét Faragó Katalin volt. Ezután számos résztvevővel együtt utazott a 81. Eszperantó Világkongresszusra, Prágába. A Világkongresszusról hazatérve dr. Molnár Lajos cikksorozatot jelentetett meg az eszperantó nyelvről és mozgalomról szóló Prágai Kiáltványról az Ez a Hét c. hetilapban. 1997-ben, a XI., jubileumi IMEK-en, Krakkóban ismerkedett meg személyesen Masayuki Saionji mesterrel, a Yumeiho-terápia megalkotójával, valamint dr. Wolfgang Günther, dr. Budaházy István és dr. Andrzej Wegrzyn eszperantista kollégákkal. 1998-ban a 83. (Montpellier), 1999-ben a 84. (Berlin), 2001-ben a 86. (Zágráb) Eszperantó Világkongresszuson való részvétel és autóbuszos körutazások következtek, ezeket Princz Oszkár, a Magyarországi Eszperantó Szövetség akkori főtitkára vezette.
Zágrábban, az UMEA közgyűlésén a Budapesti Orvos-Egészségügyi Eszperantó Szakcsoport közössége UMEA Shinoda-díjat kapott. Az ezredforduló éveiben csatlakozott a Szakcsoporthoz Thierry Salomon, aki dr. Molnár Lajost és dr. Farkas Juliannát a számítógép használatának alapismereteire megtanította, Prof. dr. Dudich Endre, aki élete végéig támogatta előadásaival és írásaival a Szakcsoportot, valamint Mészáros István, aki szintén felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a Szakcsoport munkájához. 2002-ben dr. Molnár Lajos kiadványt szerkesztett "És még mire jó nekem az eszperantó?" címmel, azoknak a fiataloknak, akik az ezredfordulón sikeres, államilag elismert, eszperantó nyelvvizsgát tettek. Ugyancsak 2002-ben részt vett "Az Európai Unió és a nyelvi kérdés" c. folyóirat szerkesztésében, amelynek a főszerkesztője Princz Oszkár, munkatársai Gados László, Mészáros István, Thierry Salomon, Vida János és Wacha Balázs voltak. A folyóirattal első sorban a politikusok figyelmét igyekeztek felhívni az eszperantó nyelvben rejlő előnyökre és lehetőségekre a soknyelvű Európai Unióban.
2003-ban részt vett a Göteborgban rendezett 88. Eszperantó Világkongresszuson. Ezt, és a következő, autóbuszos körutakat Harangozó Lajos, a Pest Megyei Eszperantisták Szervezetének elnöke a Nemzetközi Rendőr Szövetséggel (IPA) együtt tervezte és szervezte meg, – minden résztvevőnek életre szóló élményt jelentettek. 2003-ban és 2004-ben 17, különböző nemzetből származó munkatárssal együtt dr. Molnár Lajos szerkesztésében elkészült a "Szerződés Európai Alkotmány létrehozásáról" I. és II. részének eszperantó fordítása. A párhuzamos, magyar-eszperantó és angol-eszperantó kiadások 2005-ben készültek el Szabó Imre Saluton Nyomdájában, a szövegek nyomdai előkészítését Mészáros István végezte. Az angol-eszperantó változatot dr. Seán Ó Riain, Írországnak az Európai Unióban működő diplomatája, az Európai Eszperantó Unió elnöke az Európai Parlament 800 képviselőjének és munkatársának adta át. A 80-oldalas kiadvány függelékében olvashatók a "Dióhéjban az eszperantóról", a "Nyelvtani ízelítő" és "A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének nyilatkozata az eszperantóról, mint élő nyelvről" c. fejezetek. Ilymódon a Budapesti Orvos-Egészségügyi Eszperantó Szakcsoport az Európai Unió történetében először juttatta el az eszperantó gondolatát az Európai Parlament képviselőinek.
2005-ben részt vett Vilniusban a 90. Eszperantó Világkongresszuson és az UMEA közgyűlésén, majd a Szakcsoport tagjainak közreműködésével eszperantó nyelvre fordította dr. Kulcsár Gyula "Passzív tumorellenes védelmi rendszer" (PADS) c. tudományos értekezését. 2006 májusában Alex Kadar, francia eszperantista számítógépes szakember segítségével létrehozta az [email protected] levelező listát az eszperantó nyelv iskolai oktatásának támogatására. 2006 júliusában, Firenzében, a 91. Eszperantó Világkongresszuson, az Eszperantó Tanárok Nemzetközi Ligája (ILEI) közgyűlésén előadást tartott arról, hogy hogyan segíthetné az eszperantó mozgalom a nyelvtanárok munkáját, az UMEA közgyűlésén pedig a PADS-ról tartott előadást. Az előadás végén 50 CD-t adott át a résztvevőknek, a CD-k Kulcsár Gyula előadását tartalmazták eszperantó nyelvű aláírással. Az aláírás szövegét dr. Molnár Lajos fordította eszperantóra és Mészáros István vitte CD-re számítógéppel.