Moses Joseph Roth (Brodi, 1894. szeptember 2. – Párizs, 1939. május 27.) osztrák író, újságíró. Élete Származása Joseph Roth a több mint 9000 zsidó lelket számláló, volt osztrák-galíciai (mai Ukrajna) Brody városkában született 1894. szeptember 2-án. Szülőházát az 1919/1920-as szovjet-ukrán háborúban lerombolták. Anyai dédnagyapja, Moische Jossif Gräber, kőfaragó volt Brodyban, tőle kapta Roth a vezetéknevét, teljes neve Moses Joseph Roth. Apja, Nachum Roth, 1892-ben anyagbeszerzőként állt egy gabonaexporttal foglalkozó hamburgi cégnél alkalmazásban. Cégje megbízásából árut raktározott Katowicében és egyik utazása alkalmából érte a hír, miszerint a raktárvezető elsikkasztotta az árut. Az ügy kivizsgálása végett 1893-ban Nachum nejével együtt először Katowicébe utazott, ahonnan egyedül folytatta útját Hamburgba. Az ott lefolyt tárgyalásokról nem maradt fent semmi írásos bizonylat, de annyi bizonyos, hogy Nachum Roth a visszaúton idegösszeroppanást kapott a vonaton, így beszállították egy elmegyógyintézetbe, ezt követően legközelebbi hozzátartozóinál, Rzeszówban helyezték el, akik viszont egy orosz-lengyel csodatévő rabbihoz vitték.Báthori Csaba: A nyíl és a húr – Esszék, kritikák. In: Megittasult lelkiismeret (Josef Roth levelei). Pozsony: Pesti Kalligram, 2005. , 41. oldal (német nyelven) Felesége hiába várta visszatértét, így hazaköltözött apja házába, ahol 1894. szeptember 2-án világra hozta fiát, Moses Joseph Rothot. Nachum Rothot továbbra is eltűntnek nyilvánították és csak egy pár évvel később sikerült Maria Roth egyik testvérének, részletes nyomozás után, rátalálnia. Joseph Roth így sosem találkozott Nachum Rothtal.Bronsen, David: Joseph Roth. Eine Biographie. Köln: Kiepenheuer & Witsch, 1974. , 42. oldal (német nyelven) Apja korai elvesztése és szülőhazájának, az Osztrák-Magyar Monarchiának megsemmisülése vezérfonalként jelentkezik életművében.

Gyermek- és ifjúkora Brodyban Anyja élete nem volt könnyű: özvegynek nem számított, mert még élt a férje, illetőleg nyomtalanul eltűnt. Elválni nem tudott tőle, mert ahhoz egy ún. válólevélre lett volna szüksége, amihez a férjnek beszámíthatónak kellett volna lennie. Ezen felül a galíciai ortodox zsidóknál a pszichés betegség az egész családra kiterjedő isteni átoknak számított, ami minden további párkapcsolatot súlyosan megnehezített. Ezért senkivel sem beszéltek az apa sorsáról, sőt, inkább hallgatólagosan elfogadták azt a szóbeszédet, hogy Nachum Roth öngyilkos lett. Joseph Roth édesanyja ezáltal visszahúzódva élt, élete végéig a háztartást vezette és a fia nevelésével foglalkozott. 1901-től Joseph Roth a helyi zsidó Baron-Hirsch kereskedelmi általános iskolában, majd 1905-től 1913-ig a Rudolf trónörökös nevét viselő (K.K. Kronprinz-Rudolf-Gymnasium) német nyelvű gimnáziumban tanult, érettségi vizsgáját sub auspiciis Imperatoris kitüntetéssel végezte. bélyegkép|K.K. Kronprinz-Rudolf-Gymnasium, Brody

Lembergi és bécsi tanulmányai Innen az 1913/14-es tanévben a tartományi székhely, Lemberg egyetemére jelentkezett, ahol nagybátyjánál, Siegmund Grübelnél lakott, de a józan kereskedő és a szárnyát bontogató fiatal költő közötti viszony nem volt teljesen zavartalan. Emellett a városban is zavargások törtek ki, az egyetemen nézeteltérés keletkezett a lengyel és ruszin hallgatók között, de a zsidó lakosságon belül is vita tört ki a haszidizmus, haskalah és az egyre erősebbé váló cionizmus képviselői között és mivel a lembergi egyetemen lengyel nyelven folyt a tanítás, Roth viszont a németet tekintette alkotói nyelvének, így 1913 őszén áttelepült Bécsbe, ahol a Bécsi Egyetemen germanisztikát kezdett el tanulni. Itt édesanyjával és nagynénjével szegényes körülmények között élt: saját jövedelme nem volt, édesanyja csak csekély állami segélyben részesült és a Roth nagybátyja, Siegmund által küldött anyagi segítség is egyre inkább megritkult. Roth nagy figyelmet fordított tanulmányaira, igyekezett vizsgáit kitűnő eredménnyel letenni, így javult a család anyagi helyzete is: ösztöndíjban részesült, valamint a háború kitöréséig házitanítóként is dolgozott.

I. világháború Sorsdöntő esemény volt Roth számára az első világháború kitörése és az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása. Ellentétben a háború lelkes támogatóival, Roth már kezdetben a pacifizmus mellett foglalt állást, de a közhangulat megváltoztatta hozzáállását és 1916. május 31-én önkéntesként jelentkezett a hadseregbe. Tervei szerint egyéves kiképzése mellett folytatta volna tanulmányait. Viszont ugyanez év őszén elhunyt I. Ferenc József, ami Roth szemében a Habsburg Monarchia összeomlását és egyben saját hazájának megsemmisülését szimbolizálta. Több művében is felbukkan ez a motívum (Radetzky-induló, A kapucinus kripta). Rothot 1917-ben, mint az osztrák hadsereg katonáját, átmenetileg áthelyezték Galíciába, és itt, valószínűleg a háború befejezéséig, a hadi sajtónál szolgált, Lemberg tartományban. Roth állítólagos oroszországi hadifogsága nem bizonyítható, semminemű írásos dokumentum nem támasztja alá ezt a feltevést.

Újságírói pályafutása Bécsben és Berlinben bélyegkép|jobbra|Joseph Roth emléktáblája Bécsben bélyegkép|jobbra|Friederike (Friedl) Roth, született Reichler, kb. 1920 A háború befejeztével, miután elbocsátották a háborús szolgálatból, visszatért Bécsbe, viszont tanulmányait nem folytatta tovább, mivel munkát kellett keresnie, hogy megélhetését biztosíthassa. Még katonai szolgálata idején alkalmanként különböző újságoknak (Der Abend, Der Friede) tudósításokat és tárcákat írt, az Österreichs Illustrierte Zeitung-ban versei és prózai írásai jelentek meg. 1919 áprilisában a Der Tag bécsi napilap szerkesztőjeként kapott állást. Újságíró kollégáival gyakran betért a Café Herrenhof-ba – itt ismerte meg későbbi feleségét, Friederike (Friedl) Reichlert. 1920. április végén a Der Tag beszüntette megjelenését, Roth állás nélkül maradt, így Berlinbe költözött. Hamarosan különböző újságoknál jelentek meg cikkei, 1921 januárjától már a Berliner Börsen-Courier-nél állt alkalmazásban, ahol 1922-ben politikai meggyőződése miatt felmondott. Ugyanebben az évben édesanyját Lembergben méhnyakrákkal megműtötték – itt látta fiát, röviddel halála előtt, utoljára. Roth 1923-tól a neves Frankfurter Zeitung-nál állt alkalmazásban tárcaíróként. Anyagi okokból különböző újságoknak kezdett el írni Bécsben, Berlinben és Budapesten is, miközben első művén A pókháló-n dolgozott, ami 1923-ban folytatásos regényként jelent meg a Bécsi Arbeiter-Zeitung-ban, de sajnos befejezetlen maradt. A Frankfurter Zeitung-gal való kapcsolata időközben megromlott, de mielőtt beadta volna a felmondását, felajánlottak neki egy tudósítói állást Párizsban. Roth 1925-ben Párizsba költözött, majd 1926-tól, újságja megbízásából, külföldi riportútra indult, melynek során bejárta a Szovjetuniót, Albániát, Jugoszláviát, a Saar-vidéket, Lengyelországot és Olaszországot, de 1929-ben végleg megszüntette munkásságát az újságnál.

Házassága 1922. március 5-én feleségül vette a 22 éves Friederike (Friedl) Reichlert. Friederike egy bécsi zöldség- és gyümölcskereskedés központjában dolgozott és ugyanúgy galíciai-zsidó származású volt, mint Roth. 1926-ban Friederike lebetegedett, majd 1928-ban véglegesen beszállították egy berlini elmegyógyintézetbe. Feleségének állapota mély válságba döntötte Rothot, amit alkoholba próbált fojtani, minek következtében anyagi helyzete is szintén erősen megromlott. Friederikét 1930-tól különböző ausztriai szanatóriumokban kezelték, majd 1940-ben beszállították a hartheimi nemzetiszocialista kivégzőintézetbe, ahol 1940. július 15-én gázkamrában kivégezték. Szerelmi viszonyai Andrea Manga Bell 1929-ben megismerkedett a kubai zongorista, José Manuel Jiménez Berroa és a hamburgi Emma Mina Filter lányával, a volt német gyarmat, Kamerun fejedelmének, Alexander Douala-Bellnek feleségével. A fejedelem elhagyta nejét és visszatért Kamerunba, így Andrea Manga Bell kénytelen volt újságíróként alkalmazásba állni és két gyermekét így eltartani. Roth csodálattal adózott az öntudatos nőnek, udvarolt neki, majd hamarosan össze is költöztek. Amikor Roth emigrálni kényszerült, Andrea követte őt gyermekeivel együtt. Anyagi okok miatt idővel megromlott a kapcsolatuk, de válásuk legfőbb okát valószínűleg Roth beteges féltékenysége és alkoholfüggősége szolgáltatta. Irmgard Keun 1936 júliusában Roth meglátogatta Oostende-ben Stefan Zweiget, ahol megismerkedett az emigrációban élő írónővel, Irmgard Keunnal. 1936 és 1938 között Párizsban éltek együtt, Keun elkísérte Rothot utazásaira, de Roth beteges féltékenysége következtében ez a kapcsolat is felbomlott. Emigráció 1933. január 30-án, Adolf Hitler kancellárrá választásának napján, Roth elhagyta Németországot, könyveit elégették a nemzeti szocialisták. Az író Párizsba menekült, de több hónapot tartózkodott Hollandiában, Ausztriában és Lengyelországban is. A többi emigráns íróval ellentétben Rothnak sikerült a háború alatt nemcsak produktívnak maradnia, hanem publikálnia is. Művei több holland és belga exil-folyóiratnál is megjelentek, többek között a Das neue Tage-Buch-nál. Utolsó évei Egészségi állapota a harmincas évek elején megroppant, pénzkérő, előlegekért könyörgő levelei megszaporodtak, érezte a közelgő véget. De az alkoholról képtelen volt lemondani – csupán átnyergelt a töményekről a gyengébb italokra.Báthori Csaba: A nyíl és a húr – Esszék, kritikák. In: Megittasult lelkiismeret (Josef Roth levelei). Pozsony: Pesti Kalligram, 2005, , 179. oldal Utolsó éveiben Roth anyagi helyzete és egészségi állapota olyannyira megromlott, hogy 1939-ben beszállították a Hôpital Necker szegénykórházba, miután törzskávéházában, a Café Tournon-ban összeomlott. Május 27-én, nem utolsó sorban az átmenet nélküli alkoholmegvonás hatására, kétoldali tüdőgyulladás következtében elhunyt.

1939. május 30-án a Párizshoz tartozó Le cimetière parisien de Thiais temetőben temették el. Sírja a temető katolikus részlegén található, sírfelirata: écrivain autrichien – mort à Paris en exil (Osztrák író – Párizsban halt meg, száműzetésben).Bronsen, David: Joseph Roth. Eine Biographie. Köln: Kiepenheuer & Witsch, 1974. , 607. oldal (német nyelven) Temetése szinte tragikomédia volt: a kommunisták, Egon Erwin Kisch vezetésével hangosan tiltakoztak, amikor meglátták a Habsburg Ottó képviseletében Trautmannsdorf gróf által hozott koszorút: „A Monarchia hű harcosának” felirattal; a keleti zsidók megtagadták, hogy elmondják a Kádist, hallván a Roth búcsúztatására tartott katolikus misét. Ez az örök vándor még a sírban is otthontalan maradt.Égi és földi mértékek (2019.11.23)

Írói munkássága és életrajzi hivatkozások Besorolás Roth írói munkássága nem sorolható be egyértelműen egy bizonyos irányzat vagy csoport körébe, de ha mégis, akkor leginkább a neoobjektivizmusba, avagy új tárgyiasságba, ami korai regényeit illeti. Kortársai között Roth elsősorban mint újságíró volt ismert, ezirányú munkái életművének felét teszik ki. Az expresszionizmus úgynevezett nyelvi játékaiban (Sprachexperimente) nem vett részt, mert az újságírói mesterség pozícióját képviselte és a nyelvi eszközök használatában mindvégig konzervatív maradt.Die besten Romane von Joseph Roth. (2019.11.23)

Valóság és ámítás Az igazság és igazságosság – mint isteni tulajdonságok – központi fogalmai a zsidó kultúrának. Roth ezeket az értékeket bár magáéinak vallotta, mégis gyakran tódított és ködösített. Példaképpen leírta, hogy milyen kemény volt sorsa a hadifogságban, viszont Egon Erwin Kisch vizsgálata következtében kiderült, hogy Roth sohasem volt hadifogságban, hanem úgymond összeolvadt egyik regényhősével, Franz Tundával (Die Flucht ohne Ende). Roth szerint „nem az igazság a fontos, hanem a belső valóság”.[Cziffra, Géza von: Der heilige Trinker, Erinnerungen an Joseph Roth (A szent korhely legendája, Emlékek Joseph Rothról). Berlin: Berenberg, 2006, , 53. Oldal (német nyelven)]

További elferdített tények:

Roth nem magyarországi sváb területen, hanem a galíciai Brodyban született.