Farkasfalva () falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Viskolchoz tartozik.
Fekvése Eszéktől légvonalban 27, közúton 32 km-re délnyugatra, Diakovártól 8 km-re északkeletre, községközpontjától 3 km-re keletre, Szlavónia középső részén, Viskolc és Semeljci között fekszik.
Története Farkasfalva a középkorban keletkezett. Nevét a magyar Farkas személynévből kapta, mely valószínűleg első birtokosára, vagy lakójára utal. Első írásos említése 1395-ben „Farkasfalua” alakban történt. Ugyanezen a néven említik praediumként 1477-ben is. 1300-ig a johanniták birtoka volt, valkói várjobbágyok lakták. Ezután a Horváti, majd a Garai család birtoka.Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
A török 1536-ban szállta meg a települést. A török uralom idején lakossága kicserélődött. Utolsó ismert török birtokosa Ali Csajics volt. A török kiűzése után a diakovári püspökség birtoka lett. Az uradalom tisztviselője Szádeczki Imre 8 lakott házat számlált a területén. A 18. század első felében a betelepülések következtében lakossága megkétszereződött. 1758-ban már 18 ház állt itt. Ez a szám lényegében a 19. század elejéig megmaradt.
Az első katonai felmérés térképén „Forkusevcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Forkusevcze” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...186. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Forkusevcze” néven 49 házzal, 276 katolikus vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 64. o. 1870-től a horvát lakosság a közeli nagyobb városokba, Eszékre, Diakovárra, Vinkovciba és Bródba kezdett kitelepülni. A 19. század végén az elvándorolt horvátok helyére főként Bácskából német és magyar lakosság telepedett le.
A településnek 1857-ben 273, 1910-ben 544 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 61%-a horvát, 15%-a német, 2%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német és magyar lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 468 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 273 309 338 441 513 544 518 548 454 483 524 494 527 525 515 468
Nevezetességei Római katolikus kápolnája a viskolci Szent Máté plébánia filiája.
Kultúra A KUD „Slavonac” Forkuševci kulturális és művészeti egyesületet 1974-ben alapították. Az egyesületben négy szekció működik: folklór, énekkar, tambura és színjátszó. Történetük során felléptek számos hazai folklórszemlén és fesztiválon, valamint Csehországban, Bulgáriában, Észak-Macedóniában és Olaszországban is.
Oktatás A településen a semeljci „Josip Kozarac” általános iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.
Sport Az NK „Jedinstvo” Forkuševci labdarúgóklubot 1968-ban alapították.
Jegyzetek
Források A község hivatalos honlapja Az első katonai felmérés térképe Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció Ivan Knezović: Prilog antičkoj arheološkoj topografiji Đakovštine – Zbornik Muzeja Đakovštine 2005. 61-90. old. Az elemi iskola honlapja
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja Zlatko Karač: Srednjovjekovne utvrde, gradine i gradišta na području Đakovštine
Kategória:Eszék-Baranya megye települései