Tomasóc () falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Garához tartozik.
Fekvése Eszéktől légvonalban 28, közúton 35 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 8, közúton 9 km-re északra, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai síkságon, az Eszék-Svilaj (A5) autópálya keleti oldalán fekszik.
Története A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskor óta lakott volt. A Garáról Tomasócra vezető út közelében az újkőkor középső részét lezáró Sopot kultúra leleteit találták meg.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6917.
Területe a 13. században még az újlaki uradalomhoz tartozott. A települést 1433-ban „Thomasowcz” néven említik először, Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894. ekkor már a Kórógyiak birtoka volt. A török 1536-ban harc nélkül foglalta el, a diakovári szpáhilukhoz tartozott, utolsó török birtokosa Ali basa volt. A térséggel együtt 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A török kiűzése után 10 lakott ház maradt a településen. A település lakossága a 18. században tovább nőtt. 1758-ban 23 lakott háza volt.
Az első katonai felmérés térképén „Tomasanczy” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Tomassancze” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...686. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Tomassancze” néven 89 házzal, 527 katolikus vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 69. o. A 19. század második felében 1860-tól Bácskából német családok települtek be lényegesen megváltoztatva a lakosság összetételét.
A településnek 1857-ben 498, 1910-ben 873 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 50%-a német, 46%-a horvát, 3%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német lakosságot, a helyükre a háború után az ország különböző részeiről érkezett horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 88%-a horvát, 6%-a szerb, 3%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A délszláv háború során a szerb családok is eltávoztak a faluból, helyettük boszniai horvát menekültek érkeztek. 2011-ben a falunak 583 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 498 611 589 695 885 873 906 984 1.026 913 1.013 887 736 649 664 583
Gazdaság Szlavónia többi településéhez hasonlóan a helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság. A falu külterületén két állattartó telep is működik, ahol a lakosság nagy része dolgozik. Sokan dolgoznak még a kuševaci téglagyárban, illetve a közeli városokban, Diakováron és Eszéken is. A faluban két önkiszolgáló bolt és benzinkút is működik.
Nevezetességei Remete Szent Antalnak szentelt római katolikus temploma 1795-ben épült. Utoljára 1993-ban újították fel.
Oktatás Első iskolája 1856-ban nyílt meg. Ma a településen a garai általános iskola alsó tagozatos területi iskolája működik. Az épületet 2013-ban újították fel.
Sport Az NK Dinamo Tomašanci labdarúgóklubot 1937-ben alapították. A csapat a megyei 3. ligában szerepel.
Egyesületek DVD Tomašanci önkéntes tűzoltóegyesületnek mintegy 150 tagja van, többségük gyermek. LU „Zokovica” vadásztársaság.
Jegyzetek
Források A község hivatalos honlapja Az első katonai felmérés térképe Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894. Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció Ivan Knezović: Prilog antičkoj arheološkoj topografiji Đakovštine – Zbornik Muzeja Đakovštine 2005. 61-90. old. Az általános iskola honlapja
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Eszék-Baranya megye települései