Pridvorje falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Drenyéhez tartozik.
Fekvése Eszéktől légvonalban 39, közúton 54 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 12, közúton 18 km-re északnyugatra, községközpontjától 2 km-re délnyugatra, Szlavónia középső részén, a Krndija-hegység délkeleti lejtőin, Mandićevac és Drenye között fekszik.
Története A település nevét a ma Mandićevacnak nevezett hegyről kapta, melynek neve korábban Pridvorje volt. Területe a középkorban a garai uradalomhoz tartozott, de írásos forrás nem említi. A török 1536-ban szállta meg ezt a területet. A török uralom idején a diakovári szpáhiluk része volt horvát lakossággal. Utolsó török birtokosa Indi bég volt. A török kiűzése után 12 lakott házat számláltak a településen, mely a diakovári és boszniai püspökség birtoka lett. 1758-ban 19 ház állt itt 183 lakossal. A Krdija-hegység délkeleti lejtőin az erdőktől művelhetővé tett területen először Josip Antun Ćolnić püspök kezdett szőlőt telepíteni a 18. század második felében. A telepítéseket utódja Antun Mandić is folytatta és az ültetvények közelébe újabb szőlőmunkásokat telepített. Az ő tiszteletére nevezték át a Pridvorje hegyet Mandićevacnak. A 19. század elejére a település 31 házában már 317 lakos élt.
Az első katonai felmérés térképén „Pridvorie” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Pridvorje” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...531. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Pridvorje” néven 62 házzal, 326 katolikus és 31 ortodox vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 67. o. A 19. század második felében 1870 és 1890 között Bácskából német és magyar családok települtek be.
A településnek 1857-ben 347, 1910-ben 551 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 48%-a horvát, 30%-a német, 16%-a magyar, 5%-a szerb anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német és magyar lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 91%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 198 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 347 557 535 411 440 551 468 546 426 401 383 347 304 245 239 198 (1857 és 1880 között Mandićevac egy részét is ide számították.)
Gazdaság A helyi gazdaság alapja a szőlő és bortermelés.
Nevezetességei Szent Borbála vértanú tiszteletére szentelt római katolikus temploma a drenyei plébánia filiája.
Oktatás A településen drenyei elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.
Egyesületek DVD Pridvorje önkéntes tűzoltó egyesület.
Jegyzetek
Források A község hivatalos honlapja Az első katonai felmérés térképe Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció Az elemi iskola honlapja
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Eszék-Baranya megye települései