A Portugál Birodalom (, ismert még mint a Portugál Gyarmati Birodalom és a Tengerentúli Portugália, ), a mai Portugália és elődállamai által uralt tengerentúli területekből és gyarmatokból állt. Ez volt a történelem első globális birodalma, valamint közel hat évszázados fennállásával az egyik leghosszabb ideig létező. Területe csúcsán, a 18. század fordulóján az egyik legnagyobb birodalmak is számított. Az észak-afrikai Ceuta 1415-ös elfoglalásától egészen 1999-ig, a Makaó feletti szuverenitás Kínának való átengedéséig létezett. A birodalom a 15. századtól, a földrajzi felfedezések időszakától kezdett kiterjedni, és fennállása alatt Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ázsiában és Óceániában is létrehozta gyarmatait.
Kezdetben az Újvilág meghódításában egyedül a Spanyol Birodalom volt a vetélytársa. 1822-ben aztán elvesztette legnagyobb és legértékesebb kiterjedésű területét, Brazíliát. Ezt követően a birodalom alulmaradt az Afrikáért zajló versenyfutásban, mivel engedtek az 1884-es berlini konferencia után nekik intézett brit ultimátumnak. A 20. század közepén autoriter rendszert kiépítő António Salazar ragaszkodott a megmaradt gyarmatokhoz, majd ideológiai okokból átnevezte őket „tengerentúli tartományoknak”. A megtartásukért 1961-ben kirobbant gyarmati háború végül 1975-ben ért véget, Salazar rezsimjének megdöntésével. Az ezt követő időszak a dekolonizációs folyamatokhoz, majd 1999-ben az utolsó gyarmat, Makaó feladásához vezetett. Portugália mai tengerentúli autonóm körzeteit az Azori-szigetek és Madeira jelenti.
Történet
A Portugál Birodalom története 1415-ben kezdődött, amikor a portugálok átkeltek a Gibraltári-szoroson, és elfoglalták Ceutát a móroktól, a transzszaharai arany- és rabszolga-kereskedelem egyik kikötővárosát.Abernethy, David (2000). The Dynamics of Global Dominance, European Overseas Empires 1415–1980. Yale University Press. .
1418 és 1431 között a portugál expedíciók az atlanti-óceáni szigeteket fedezték fel és gyarmatosították, Porto Santot, majd Madeirát (1419), a Kanári-szigeteket és az Azori-szigeteket (1427).Coates, Timothy Joel (2002). Convicts and Orphans: Forced and State-Sponsored Colonization in the Portuguese Empire, 1550–1755. Stanford University Press. A gyarmatosítást követően jövedelmező cukorkereskedelem jött létre az európai kontinenssel.
Tengerész Henrik 1460-ban bekövetkezett haláláig vezető szerepet vállalt a portugál tengeri felfedezések előmozdításában és finanszírozásában.Diffie, Bailey W.; Winius, George D. (1977). Foundations of the Portuguese Empire, 1415–1580. University of Minnesota Press. . Szenegált és a Zöld-fokot 1445-ben érték el.Rodriguez, Junius P. (2007). Slavery in the United States: A Social, Political, and Historical Encyclopedia: Volume 2. ABC-CLIO. . A halála idejéig a portugál expedíciók felderítették a nyugat-afrikai partvidéket, egészen a mai Sierra Leonéig.
1481-1482-ben II. János király (1455–1495) expedíciói erődöt (Castelo de São Jorge da Mina) és kereskedelmi állomást létesítettek a Guineai-öböl partján, Elminában.
Az Egyenlítőn 1473-ban érték el, a Kongó folyó torkolatán pedig Diogo Cão 1482-ben jutott túl. Ezen az expedíció után a portugálok a Kongói Királysággal is kapcsolatot létesítettek.Gann, Louis Henry; Duignan, Peter (1972). Africa and the World: An Introduction to the History of Sub-Saharan Africa from Antiquity to 1840. University Press of America. . 1485–86-os expedíciója során Cão továbbhaladt a Cape Cross felé, a mai Namíbia partjai mentén.
1488-ban Bartolomeu Dias Afrika déli csücskén megkerülte a Jóreménység-fokot és elérte kelet-afrikai partvidéket, felfedve a régóta keresett, Indiába vezető tengeri utat. Vele egy időben a Földközi-tengeren és Egyiptomon át utazó Pêro da Covilhã elérte Etiópiát.Anderson, James Maxwell (2000). The History of Portugal. Greenwood Publishing Group. .
Ázsia
300px|bélyegkép|Portugál kereskedelmi útvonalak Lisszabontól Nagaszakiig, 1580-1640 között (kék színnel) és az 1565-ben létrehozott spanyol kereskedelmi útvonal, az úgynevezett manilai gálya (fehér) 1497 júliusában Vasco da Gama (kb. 1460–1524) felfedező négy hajóból álló flottával Indiába indulva elhagyta Portugáliát. 1498 tavaszán elérte Calicutot az indiai Malabár-parton. 1499-ben tért vissza Lisszabonba ázsiai fűszerekkel és árukkal megpakolva. Az expedíció a portugál tengeri kereskedelem kezdetét jelentette a Kelettel.
1510-ben Afonso de Albuquerque (1453–1515) meghódította India nyugati partján Goa területét, és az indiai portugál hatalom székhelyévé tette. Ezután 1511-ben a Malaka-szoros (DK-Ázsiában) partvonalának meghódításával a portugálok az első európaiak lettek akik ellenőrizték az Indiai-óceánt a Dél-kínai-tengerrel összekötő tengeri kereskedelmi útvonalakon. Portugália csak 1641-ben veszítette el Malakkát a hollandokkal szembeni küzdelemben.
1542-re a portugál kereskedők a kínai Liampóban (Ningpo) telepedtek le, és 1557-ben a Dél-kínai-tenger partján megalapították Makaó gyarmatát.
Az 1540-es években megérkeztek Japánba is és a portugál kereskedők és kalandorok jövedelmező kereskedelmet kezdtek el folytatni Quiuxu (Kjúsú) szigetén.Rodrigues, Helena. A kereskedelemnek a jelentősége oda vezetett, hogy 1550-ben létrehozták a spanyol korona monopóliuma alatti éves „japán utazást” (Viagem do Japão), amely a gyarmati Goa államának fővárosát kötötte össze Japánnal.DIFFIE, SHAFER, WINIUS, Bailey Wallys, Boyd C., George Davison, "Foundations of the Portuguese empire, 1415-1580"
A Kelet-Afrika partjain, valamint India és Ceylon partjain megerősített kereskedelmi állomások, valamint a Bengáltól Kínáig tartó kevésbé megerősített települések védték a fő fűszerszigetekkel folytatott kereskedelmet. A védelmi rendszert az indiai parton székelő Goa kormányzójára vagy alkirályára bízták.
Brazília
A Pedro Álvares Cabral (1467–1520) vezette felderítő flotta 1500-ban hajózott Brazília partjaira, és Portugália birtokának nyilvánította a területet.
A franciák tevékenykedései arra késztették III. János királyt, hogy erőfeszítéseket tegyen a terület hatékony megszállására.Marley, David (2008). Wars of the Americas: A Chronology of Armed Conflict in the Western Hemisphere (2 Volumes). University of Oklahoma Press. . 1531-ben egy királyi expedíció az egész brazil partot járőrözte, elűzte a franciákat, és létrehozta az 1530-as években az első gyarmati városokat – köztük São Vicentét (a mai São Paulo államban). A jelentős tengerparti gyarmatosítás csak 1550-ben kezdődött.
A 17. században a hollandok betörései Brazília északi részébe sikertelennek bizonyultak, és 1654-ben őket is kiűzték.
A brazil belső területek portugálok betelepítése a 18. században kezdődött. 1693-ban aranyat és drágaköveket fedeztek fel Brazíliában, 1728-ban pedig gyémántokat. A 17. század végéig több százezer afrikai rabszolgát szállítottak a brazil bányákban folyó munkákhoz.Russell-Wood, A. J. R. (1977). "Technology and Society: The Impact of Gold Mining on the Institution of Slavery in Portuguese America". The Journal of Economic History. 37 (1): 64. doi:10.1017/S002205070009673X. ISSN 0022-0507. JSTOR 2119446. A gyémántkorszak történelmének híres alakja Chica da Silva rabszolganő, aki viszonyba került egy portugál tisztviselővel, gyermekeik születtek és annak ellenére hogy rabszolgaságba született, gazdaggá vált. Élete számos film, zenei, színházi és irodalmi alkotás ihletforrása lett. Júnia Ferreira Furtado, Chica da Silva: A Brazilian Slave of the Eighteenth Century. New York: Cambridge University Press 2009.
A 17. és 18. század az egyik legvirágzóbb időszak volt az anyaország számára, mivel Portugália részesült a bányászati bevételekből. A kávé, a cukor, a fa, a gyapot és a dohány szintén jelentős bevételt biztosított a portugál koronának.
1815-ben Brazíliát királysággá emelték és a Portugál Birodalom teljes jogú, Portugáliával azonos jogállású tagja lett (Reino Unido de Portugal, Brasil e Algarves). Az 1822-es függetlenség kikiáltása idején Brazília volt a birodalom legnagyobb, leggazdagabb és legnépesebb gyarmati birtoka.
A harmadik birodalom (1822-1999) Brazília függetlenedése után a Portugál Birodalom nagyrészt Afrikára összpontosított (Zöld-foki-szigetek, São Tomé és Príncipe, Bissau-Guinea, Angola és Mozambik). A 19. században az afrikai bázisait nemzetméretű területekre terjesztette ki, hogy felvegye a versenyt más európai hatalmakkal. Benyomultak Angola és Mozambik hátországába.Newitt, Malyn D.D. (1995). A History of Mozambique. Indiana University Press. p. 335. .Corrado, Jacopo (2008). The Creole Elite and the Rise of Angolan Protonationalism: 1870–1920. Cambria Press. .
Elszórtan maradtak még birtokok Indiában Goában, Damanban és Diuban, valamint Makaónál és Kelet-Timorban.
Az 1960-as években fegyveres konfliktusok kezdődtek a portugál gyarmatokon, különösen Afrikában, majd az 1970-es években meg is szerezték a függetlenségüket, míg a rövid ideig független Kelet-Timort Indonézia annektálta.
1999-ben Portugália feladta utolsó megmaradt gyarmatát, Makaót is, amely kínai uralom alá került.
Kronológia 1415: A birodalom alapítása Ceuta meghódításával 1419-1488: Afrika nyugati partjának feltárása 1492: Észak-Amerika ÉK-i partjának feltárása (Új-Fundland és Labrador) 1494: Tordesillasi szerződés 1498: Az Indiába vezető tengeri út felfedezése 1500: Brazília felfedezése, gyarmatosításának kezdete 1505: Gyarmat alapítása Ceylon szigetén 1510: Goa gyarmatosítása (India) 1511: Malakka meghódítása (ma Malajzia) 1515: Ormuz elfoglalása (Perzsa-öböl), 1543: A portugálok érkezése Japánba 1557: Makaó bérbe vétele 1580-1640: Ibériai Unió 1580-1640: Angol-spanyol háború 1588-1654: Holland-portugál háború 1640-1668: Portugál restaurációs háború 1822: Brazília függetlensége 1961: Indiai tartományok elvesztése (Goa, Daman, Diu) 1961-1974: Portugál gyarmati háború Afrikában 1974: Bissau-Guinea függetlensége 1975: Angola, Mozambik, Zöld-foki-szigetek, São Tomé és Príncipe, valamint Kelet-Timor függetlensége 1974-1975: Szegfűs forradalom 1999: Makaó átadása
Területek
A Portugál Birodalom tulajdonában lévő területek:
Amerika Barbados (1536-1662) Brazília (1500-1822) Sacramento-i kolónia (1680-1777) (ma Uruguay) Guyana (1809-1817) Keleti missziók (1750–1808) (ma Brazília legdélebbi államában) Labrador (rövid időtartamú; partja; 1498–1499, 1501) Új-Fundland (rövid időtartamú; 1473, 1501-1521)
Ázsia és Óceánia Indiai szubkontinens
Mumbai (1535-1739) Salsette szigete (1534-1737) Cananor (1502-1663) Chittagong (1528-1666) Cochín (1500–1663) Kollam (1502-1661) Damán (Portugál India) (1559-1961 "de facto" -1974 "de iure") Dadra és Nagar Haveli (portugál India) (1779-1954) Diu (Portugál India) (1535-1961 "de facto" -1974 "de iure") Goa (Portugál India) (1510-1961 "de facto" -1974 "de iure") Anjediva szigete (1510-1661) Hugli-Chuchura (1579-1632) Laksadíva (1498-1545) Thoothukudi (1548-1658) Nagapattinam (1507-1657) Maldív-szigetek (1558-1573) Ceylon (1597-1658)
Kelet–Ázsia Makaó (1553-1999) Makassar (1648-1856) Flores-sziget (1648-1856) Malacca (1511-1641) Molukka-szk. (1522-1605) Nagaszaki (1571-1639) Ningbo (1533-1545) Szokotra (1506-1511) Tanegashima (1542-1639) Kelet-Timor (Portugál-Timor) (1642-1975 "de facto" -2002 "de iure") Diego García-sziget (1512-1700) Szingapúr (1509-1605)
Perzsa-öböl Bahrein (1521-1602) Bandar Abbasz (1506-1615) Omán (1500-1650) Ormuz (1515-1622) Qeshm (1552-1683) (Irán)
Afrika Gyarmati Afrika
Angola (Portugál Nyugat-Afrika) (1575–1975) Arguin (1455-1633) (Mauritánia) Zöld-foki-szigetek (1462-1975) Fernando Poo és Annobón (1474-1778) (Egyenlítői-Guinea) Mina (Elmina) (1482-1642) (Ghána) Bissau-Guinea (Portugál-Guinea) (1640–1974) Mombasa (1638-1729) (Kenya) Mozambik (Portugál Kelet-Afrika) (1498–1975) São Tomé és Príncipe (1470-1975) Zanzibár (1503-1698) Ziguinchor (1645-1888) (Szenegál)
Afrika (protektorátusok) Cabinda (1883–1975) (Angola) Kongói Királyság (1500–1914)