A Río de Oró-i ütközet egy kisebb tengeri összecsapás volt az első világháború elején egy brit könnyűcirkáló és egy német segédcirkáló között Afrika északnyugati részén, az akkori Spanyol-Szahara partjainál. A segédcirkálóvá átalakított Kaiser Wilhelm der Große óceánjáró szenet vételezett a semleges vizeken, mikor a Highflyer felbukkant és megadásra szólította fel. Miután a németek ennek nem tettek eleget, a britek tüzet nyitottak és egy másfélórás harc vette kezdetét. A tűzharcban mindkét hajó sérüléseket szenvedett, közben a három szénszállító el tudott menekülni. Miután a lőszerük elfogyott, a német legénység elsüllyesztette a csaknem teljesen sértetlen hajóját és a szárazföldre távozott.
Az eset során mindkét fél megszegte a nemzetközi egyezményeket, a németek mivel huzamosabb ideig a spanyol felségvizeken horgonyozva lényegében támaszpontként használták a semleges területet, a britek pedig az ellenük indított támadással.
Előzmények A francia hadüzenetet követően a Brémában horgonyzó Kaiser Wilhelm der Große óceánjárót a német haditengerészet 1914. augusztus 2-át követő napokban segédcirkálóvá alakíttatta át. A Norddeutscher Lloydhoz tartozó hajó Max Reymann fregattkapitány parancsnoksága alatt augusztus 5-én elhagyta Németországot és a Horns Rev érintésével Norvégia felé vette az irányt, majd az Izland és Grönland közötti Dánia-szoroson áthajózva kijutott az Atlanti-óceánra. A konvencionális segédcirkálók közül ez volt az egyetlen, melynek a – még viszonylag gyenge – brit blokádot áttörve sikerült ezt végrehajtania. Az utasításainak megfelelően Afrika északnyugati partjainál, a Kanári-szigetek és az Azori-szigetek környékén kellett találkoznia a támogatására küldött szénszállítókkal és kereskedelmi háborút folytatni a térségben. Mire ide eljutott, addigra az üzemanyagkészlete már csaknem teljesen kimerült. A bevetési területén több hajót megállított és három ellenséges hajót elsüllyesztett, de a szénhiány miatt biztonságos horgonyzóhelyet kellett keresnie.
Emiatt a Spanyol-Szaharához tartozó Río de Oro csekély forgalmú kikötőhelye felé vette az útját. Augusztus 17-én reggel már csak készlettel ért ide és itt találta a Duala szénszállítót. A Duala azt jelentette a segédcirkálónak, hogy nem észlelte a közelben meghatározott találkozási vonalon a segédcirkáló által várt gőzöst, mire az visszatért a meghatározott szakaszra, de ő sem talált rá. Eközben élénk ellenséges rádióforgalmat észleltek, amiből a segédcirkálón arra következtettek, hogy a napokkal korábban továbbengedett és kikötött hajók hírül adták a jelenlétét.
Elkerülendő, hogy csekély szénmennyiséggel ellátva találjanak rá a brit cirkálók, visszatért a Río de Oro-félsziget végén lévő Punta Durnfordhoz (Durnford-fokhoz), ahol horgonyt vetett. Közvetlenül ezután a közeli, 10 km-re lévő spanyol erőd egyik tisztje érkezett a fedélzetre az erődparancsnok képviseletében.Raeder 17. o. A tiszt megérdeklődte a hajó nemzetiségét, nevét és hogy csapatszállító hajó-e. Közölték vele, hogy a hajó a Kaiser Wilhelm der Große, de emellé azt a téves információt adták, hogy a hajónak gondjai vannak a hajtóműveivel és ezért hosszabb ideig itt kényszerül maradni. Este hozzáláttak a Dualáról való szénvételezésnek.
A spanyol kikötőben három kisebb hajó tartózkodott a németek érkezésekor, de mivel egyik sem rendelkezett rádióberendezéssel, innen pedig Las Palmas -re volt északra, szemben a tengeráramlással és a széllel, nem tartottak attól, hogy információkkal szolgálhatnának az ellenségnek. Az egyik halászgőzös augusztus 18-án azonban elhagyta a kikötőt és 23-án Las Palmasba érve hírét vitte a német hajók felbukkanásának az afrikai partoknál.Raeder 18. o.
Augusztus 19-én az erőd parancsnoka érkezett a segédcirkálóra azzal a kéréssel, hogy mutassák meg neki a gépeknél jelentkezett problémákat, egyúttal megérdeklődte, hogy miért nem viszonozták az általa küldött tiszt látogatását. Ez utóbbit az erős hullámzással és a rossz időjárással indokolták meg. Ebből kiderült, hogy a spanyol hadihajónak tekintette a segédcirkálót, ugyanakkor nagy jószándékot tanúsított irányukban.
A segédcirkáló augusztus 20-án befejezte a szénvételezést a Dualáról, de ezzel együtt is csak tonnával rendelkezett, míg a dél-amerikai partok eléréséhez tonnára lett volna szüksége. Ezért a Dualát Las Palmasba küldte, hogy ott szerezzen be újabb készleteket. A Las Palmas-i etap jelentős mennyiségű üzemanyagról gondoskodott, de az szenet szállító Slawentzitzet az ellenség elfogta, a Walhallát szénnel pedig a Kronprinz Wilhelm segédcirkáló vitte magával.
A Duala épségben megérkezett Las Palmasba és az ottani német konzul utasítására a Río de Oróhoz küldött Magdeburg gőzös szénnel már augusztus 24-én beérkezett. Azonnal hozzáláttak a szén átvételének. Másnap, augusztus 25-én érkezett meg az Arucas ( szén) és a Bethania ( szén). Utóbbi azonnal mellé állt, és így egyszerre két hajóról töltötték fel a segédcirkálót.Raeder 19. o. Hamarosan a Magdeburgot az Arucas váltotta és a Magdeburg a három hajó előtt helyezkedve, azoktól 500 méterre helyezkedett. Másnap délig 2100 tonnára sikerült a készleteket feltölteni (a szükségesnek ítélt 2500-ból).
Brit intézkedések a segédcirkáló elfogására bélyegkép|jobbra|300px|A Kaiser Wilhelm der Große még utasszállítóként, 1897-ben bélyegkép|jobbra|300px|A Highflyer brit cirkáló
Britekhez augusztus 17-én ért el a segédcirkáló felbukkanásának a híre. Mivel a Togo elleni hadműveletek nagyban lekötötték a britek Nyugat-afrikai Hajóraját, annak kötelékéből csak a Cornwall állt a rendelkezésükre a német segédcirkáló elleni fellépéshez. Az admiralitás értesülve a Las Palmasból érkező hírről azonnal intézkedéseket hozott a német segédcirkáló elfogására.Corbett 133. o.
Első lépésként a portugál partoknál lévő Highflyert küldték le a Cornwall támogatására és több a térségben áthaladó hajónak is feladatul adták az itteni vizek átfésülését, így a Nyugat-Afrikába tartó Challenger és Minerva cirkálóknak, valamint a brazil partok felé tartó Macedonia segédcirkálónak. Ugyanígy a Fokföldre tartó Armadale Castle és Kinfauns Castle segédcirkálókat és a Dél-Amerikába tartó Otranto segédcirkálót is bevonták a kutatásba. A britek a következő napokban két német szénszállítót is elfogtak, de a Kaiser Wilhelm tartózkodási helyéről csak augusztus 24-én értesültek Las Palmasból, miután előző nap megérkezett ide az említett halászhajó. A konzul jelentése szerint augusztus 17-én ért a Río de Oróhoz a Duala szénszállító társaságában és a 48 órás tartózkodási időt túllépve augusztus 22-én hajózott el látszólag New York irányába. Henry Buller fregattkapitányt (captain), a Highflyer parancsnokát azonnal értesítették, mire ő teljes sebességgel Río de Oro felé vette az útját.Corbett 134. o.Corbett megjegyzése szerint a három német szénszállító egyidejű jelenléte arról tanúskodott, milyen pazarlóan rendelkeztek a németek a kereskedelmi háborút folytató hajóik szénszállítókkal való ellátásáról. Láthatólag a britek nem voltak tisztában az előzményekkel, a németek utánpótlási problémáival. Corbett azon téves információk alapján ítéli meg a helyzetet, amiket a Highflyer kapott. A segédcirkáló ugyanis mindvégig a partoknál volt.
A szembenálló erők összehasonlítása Polgári hajóból átalakított segédcirkálóként a Kaiser Wilhelmnek – papíron – nem sok esélye volt a Highflyerrel szemben. Az óceánjárót sietve fegyverezték fel indulása előtt két nap alatt. Fő fegyverzetét a hat darab régi típusú, 1888-as tervezésű 10,5 cm-es ágyú adta, melyek közül négyet a hajó orrán, kettőt a tatján helyeztek el. Egyszerre maximum hárommal lehetett egy célpontra tüzet leadni. Emellett még kapott két 3,7 cm-es löveget is, melyeket a második kémény két oldalán helyeztek el. A fő lövegekhez 400, a kis lövegekhez 200 darab lőszert vitt magával. (Ezekből legalább 53-at ellőtt korábban.) A 10,5 cm-es lőszer tömege 15 kg volt, így egy sortűz alkalmával 45 kg lövedéket küldhetett a célpont irányába maximálisan távolságra. távolság alatt szóhoz juthattak a 3,7 cm-es gépágyúk (francia gyártmányú revolverágyúk) is, de ezek 0,505 kg-os lövedékei jelentősen nem járultak hozzá a tűzerőhöz.
A brit könnyűcirkáló – korabeli besorolása szerint másodosztályú védett (páncélfedélzetes) cirkáló – ezzel szemben jelentős tűzerővel bírt. A 11 darab 152 mm-es ágyújából egyszerre hattal tüzelhetett egy célpontra, ami a 45 kg-os lőszerrel 270 kg-os sortüzeket jelentett maximálisan távolságra. A másodlagos fegyverzetét adó 9 darab 76 mm-es ágyúk közül öttel adhatott le sortüzet legfeljebb távolságra. 5,67 kg-os lövedékekkel ez 28,35 kg-os sortüzenkénti lőszertömeget jelentett. A Highflyer rendelkezett még hat darab 47 mm-es löveggel is, melyeket 5900 méteren belülre kerülve használhatott csak és 2 kg-os lövedékeket lőhettek ki velük. A brit cirkáló torpedóvető csöveit nem alkalmazta az összecsapás során.
A brit cirkáló számára jelentős előnyt jelentett a páncélzata. A fedélzetét 38-76 mm, a lövegpajzsait 76 mm, a parancsnoki tornyát 152 mm vastag páncélzat borította és a hajtóművekhez vezető lejárat is 127 mm vastag páncéllemezekkel volt védve. A hajótestet magát nem védte külön páncélzat. A német segédcirkáló ezzel szemben polgári hajóként egyáltalán nem rendelkezett páncélzattal.
A brit cirkáló 1913 augusztusától kadétok kiképzőhajójaként szolgált. Augusztus első napjaiban több tucatnyian, köztük tartalékosok csatlakoztak a legénységéhez és a tiszti karához. A háború kitörésekor helyezték át a finisterre-foki állomáshelyre (Cape Finisterre Station). Augusztus 26-án Las Palmas előtt járőrözött, mikor a riasztást kapta és innen indult el Río de Oro irányába.
A Kaiser Wilhelm legénységét két nap alatt töltötték fel, a 24 tiszt mellett 178 fő volt aktív állományban és 382 tartalékos, így Raeder közlése szerint összesen 584 főnek kellett a fedélzetén szolgálnia. Arps tüzértiszt jelentése szerint a lövegkezelők aktív szolgálatban lévők közül kerültek ki illetve olyanokból, akik nemrég váltak ki az aktív szolgálatból és mindannyian tüzérségi specialisták voltak.Raeder 12. o. Ez az állítás különösen érdekes, mert egyes későbbi brit állítások szerint a segédcirkáló kudarcának egyik oka a gyengén képzett lövegkezelők lettek volna.Putnam 54. o.A Putnam nevű szerző több hasonlóan érdekes megállapítást tesz. Nála pl. a hamburgi Kosmoshoz tartozó Magdeburg svéd gőzhajóként szerepel és szerinte az összes német tengerész (24 tiszt és 503 tengerész) végül brit hadifogságba került volna. Ezek nyilvánvalóan valótlan állítások.
Az összecsapás Röviddel dél előtt a segédcirkálóról északi irányban egy hajót észleltek, amit 12:30-kor brit cirkálóként azonosítottak. A Kaiser Wilhelm der Große kazánjai 14 csomós sebesség eléréséhez voltak felfűtve, de ekkor hozzáláttak az összes kazán felfűtésének. Reymann fregattkapitány bizonyosra vette, hogy a britek tiszteletben fogják tartani Spanyolország semlegességét, ezért folytatta a szénvételezést. 12:45 és 13:15 között a Highflyerként azonosított cirkálóval az alábbi fényjelzésekkel folytatott párbeszéd zajlott le:
[Highflyer: Highflyer.] Highflyer: Adja meg magát. Kaiser Wilhelm der Große: (nincs válasz) Highflyer: Felszólítom adja meg magát. Kaiser Wilhelm der Große: A német hadihajók nem adják meg magukat. Felszólítom tartsa tiszteletben a spanyol semlegességet. Highflyer: Második alkalommal vételez szenet ebben a kikötőben. Felszólítom adja meg magát. Ha nem tesz így, azonnal tüzet nyitok. Kaiser Wilhelm der Große: Első alkalommal vételezek itt szenet. Egyébként ez egy spanyol ügy. Highflyer: Azonnal adja meg magát. Kaiser Wilhelm der Große: Nincs mit mondanom Önnek.