Ligeti Vilma (Ungvár, 1912. július 1. – Budapest, 1982. szeptember 13.) magyar írónő, zenetanár.
Élete Apja nyomdász volt. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán zongoratanári oklevelet szerzett, majd Kiskunhalason zenetanárként dolgozott. 1937-ben Franciaországba került, ahol zongoratanár volt, de cikkeket is írt. A második világháború alatt részt vett a francia ellenállási mozgalomban, a nőmozgalom illegális lapját szerkesztette. 1947-ben visszatért Magyarországra. 1947 és 1952 között különböző kulturális és külügyi állásokat látott el, később csak írásaiból élt. 1961-tól 1964-ig tanulmányúton volt Indiában és tapasztalataiból több könyvet is írt.
Főbb művei
Hazatérés (színmű, Budapest, 1948) Daloló holnapok (színmű, Budapest, 1949) Ének a Tiszaparton (regény, Budapest, 1951) A Horthy korszak rövid önéletrajza (publicisztikai írások, Budapest, 1953) Aranyköd (regény, Budapest, 1957) Siva árnyékában (Budapest, 1966) A Gangesz partján (Budapest, 1969) Indiai arcképek (Budapest, 1977)
Jegyzetek
Források
Fedor Ágnes: Búcsú Ligeti Vilmától (1982. október 3.) Magyar Nemzet, 232. szám, 7. o. Online elérés
Kategória:Magyar írók Kategória:1912-ben született személyek Kategória:1982-ben elhunyt személyek Kategória:Ungváriak Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek