bélyeg|Ju 87 Stuka bombázó támadása a „jerikói kürt” hanghatásával
A lélektani hadviselés (pszichológiai hadviselés, pszichológiai háború) az emberek csoportjai közötti fegyveres küzdelmek, a háborúk velejárója a történelem hajnala óta, de békeidőben is gyakran fordulnak hozzá a potenciálisan szemben álló hatalmak. A technológiai fejlődés vívmányait felhasználva különösen intenzíven alkalmazták a második világháborúban és utána, a hidegháború során. A 21. században az internet elterjedésével a kiberhadviselés dimenziójába lépett és a közösségi oldalak fizetett trollhadserege mellett a másik fő eszközei a szándékosan hamis hírek, az álhírek (fake news) és az összeesküvés-elméletek univerzuma lett a világhálón.https://politicalcapital.hu/pc-admin/source/documents/PC_GLOBSEC_Tanulmány_Választási%20dezinfo_220527.pdf A dezinformáció szerepe a magyar választási kampányban - Political Capital, 2022 májusBaráti Szilvia - Belülről láttam, hogyan működnek a fideszes troll oldalak - (lakmusz.hu, 2023.06.13.)Német Szilvi - Szépek, fiatalok, imádják a focit, Orbánt és a párkapcsolati kavarást / így működik az eddigi legprofibban összerakott fideszes kamuprofil-hálózat a Facebookon (lakmusz.hu, 2025.11.30.) A politikai dezinformáció direkt terjesztése a lélektani hadviselés egyik formája.Aradi Hanga Zsófia - Political Capital: Az orosz trollhadsereg Magyarországon sem alszik, tovább terjesztik a háborús dezinformációkat (Telex.hu, 2022.10.28.)Nagy Nikoletta - Magyarországon az oroszok nem pazarolnak időt a manipulációra, a kormány elvégzi helyettük (Telex.hu, 2024.02.22.)Hanula Zsolt - Ha Putyin trolljai rád szállnak, neked annyi (Telex.hu, 2021.03.10.) A rivális politikusok és közéleti szereplők sérelmére folytatott rágalmazó lejárató kampányok és hírnév romboló karaktergyilkosságok rendszeres célja az orosz propagandában elterjedt információs elrettentés.Bőhm Kornél - Karaktergyilkosság / Lejáratás a gúnynévtől az álhírig (HVG Könyvek kiadó, 2021) Nagy Nikoletta - Rácz András a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak: Az orosz haverjaitok rakétáitól, na, attól félek... de tőletek, bohócok, nem (Telex.hu, 2025.05.16.)Kassai Zsigmond - 1360 milliárdot költött az állam 2015 óta a Rogán-féle kommunikációra (24.hu, 2024.02.19.)<ref>https://atlatszo.hu/kozugy/2025/01/06/orosz-mintat-kovet-rezsimerdeket-szolgal-a-szuverenitasvedelmi-hivatal-mukodese Pápai Gergely - Orosz mintát követ, rezsimérdeket szolgál a Szuverenitásvédelmi Hivatal működése] (Átlátszó.hu, 2025.01.06.)</ref>
A lélektani hadviselés fő célja, optimális eredménye az ellenség soraiban kialakuló pánik. Sigmund Freud szerint a pánikot katonai tömegben lehet a legjobban tanulmányozni: „Pánik akkor keletkezik, ha egy ilyen tömeg felbomlik. Jellemzője, hogy többé senki sem hallgat az elöljáró parancsaira, s hogy mindenki saját magával törődik, tekintet nélkül a többiekre. A kölcsönös kötődések megszűnnek, s elszabadul egy roppant értelmetlen rettegés.”
A fogalom meghatározásai A lélektani hadviselés fogalmának meghatározása nagy nehézségekbe ütközik, sokféle megoldási kísérlet létezik. A fő problémát az jelenti, hogy ennek a tevékenységnek a célja az ellenfél megtévesztése, ezért már magának a fogalomnak a megnevezése is ennek a küzdelemnek a részévé válhat. Így több különböző eufemizmust alkalmaztak az elnevezésére; a Varsói Szerződés keretében például a „speciális propaganda” elnevezést használták a saját oldal ilyen tevékenységére.
Nehéz továbbá a szorosabban vett katonai jellegű, a fegyveres konfliktusok során alkalmazott lélektani hadviselés, a diverzió, a felforgató tevékenység, valamint a (potenciális) ellenfelek által folytatott, általánosabb ideológiai és propaganda-küzdelem közötti határvonalak meghúzása. Gyakran a tényleges katonai műveleteknek is egyik közvetlen célja a pszichológiai hatás elérése, mint a stratégiai bombázás, ami így részben a lélektani hadviseléshez is sorolható.
Az egyik meghatározás arra helyezi a hangsúlyt, hogy a lélektani hadviselés szervezett ideológiai diverzió és felforgató propagandatevékenység, azoknak a közlésmódoknak a tervszerű felhasználása, amelyek egy adott ellenséges (de nem ritkán semleges vagy baráti) csoport tagjainak gondolkodását és érzelmeit meghatározott hadászati vagy harcászati cél érdekében befolyásolják.
Egy további tudományos meghatározás szerint a lélektani hadviselés:
általánosságban az egymással szemben álló felek morális instabilitását célzó rendszeres tudati-pszichikai fellazítás. Ehhez a lélektani törvényszerűségek alapján tudatosan szerkesztett információkat, konstruált tudatelemeket alkalmaznak, hogy minél több embert szembe fordítsanak saját kormányzatukkal, ideológiai-politikai rendszerükkel, egyidejűleg rokonszenvet keltve saját maguk iránt;
konkrétan a harctevékenység sajátos formája, amelyet erre a célra létrehozott és felkészített katonai szervezetek végeznek. Célja, hogy az ellenséges hadsereg személyi állományát valamint a hátországát eltántorítsa a további fegyveres küzdelemtől, megadásra, dezertálásra késztetve őket, aminek következtében a saját csapatok harcképessége megóvható, és a harccselekmények kedvezően befolyásolhatóak. A lélektani hadviselés közvetlenül az emberi tényezőre, a szemben álló haderő személyi állományára, valamint az ellenséges ország lakosságára irányul.
A lélektani hadviselésnek, mint minden háborúskodásnak, védekező oldala is van: ez főleg a saját harcoló erők és a hátország ideológiai felkészítését jelenti, valamint a különböző ellenséges pszichológiai műveletek elleni védekezést tartalmazza. E felkészülés során általában kiemelten hangoztatják a nemzeti identitást, a tradíciókat, a vallásos érzületet, a saját kultúra magasabbrendűségét.
NATO-terminológia A NATO szóhasználatában a lélektani hadviselés (PSYWAR) műveleteinek elnevezése Psychological Operations (pszichológiai műveletek, PSYOP). Ezzel rokon tevékenység a Media Operations, (média műveletek, MEDIAOP), ami a polgári élethez hasonlóan a public relations (PR) tevékenységet, azaz a tömegtájékoztató eszközök igénybe vételét jelöli. A PSYOP és a MEDIAOP egyaránt része az INFOOP tevékenységnek, azaz az általánosan vett információs műveleteknek.
Története Az emberek csoportjai közötti fegyveres küzdelemnek mindig része volt az ellenség megfélemlítésére irányuló törekvés. A félelemkeltéstől azt várják, hogy gyengítse az ellenséget, és ezáltal csökkentse a saját oldal veszteségeit. Olyan egyszerű eszközöket is alkalmaztak erre a célra, mint a harci díszek, a csatakiáltás, a fegyelmezett sorokban történő felvonulás, a pajzsok ütemes döngetése, a dobpergés. Ezek ugyanakkor a saját erőkben emelik az adrenalin-szintet, növelik a harckészséget. Már az indiai ókorból is fennmaradt egy katonai szabályzat, amely szerint az asztrológusoknak el kell híresztelniük a szertartásaik kedvező eredményeit, ugyanakkor az ellenség soraiban rémületet kell kelteni.
Polüainosz szerint a perzsák és az egyiptomiak közötti pelusiumi csatában (i. e. 525) a perzsák macskákat dobtak az egyiptomiak elé, akik visszarettentek a számukra szent állatok bántalmazásától.
A Dzsingisz kán vezette mongol hadsereg kegyetlensége, és a többi ókori és középkori tömeggyilkosság, brutális nyilvános kivégzés sem volt általában öncélú. A kegyetlenséggel azt kívánták elérni, hogy a meghódítandó terület lakosságának ellenállása megtörjön, és a támadók veszteségei csökkenjenek a minimumra.David Nicolle, The Mongol Warlords: Genghis Khan, Kublai Khan, Hulegu, Tamerlane (2004) p. 21
A második világháborús terrorbombázások (London, Coventry, Rotterdam, Drezda) – azaz az elsősorban nem katonai célok, hanem a lakosság ellen irányuló szőnyegbombázások – is a lélektani hadviselés eszközei közé sorolhatók. A németek a Stuka zuhanóbombázóikra szirénát szereltek az ellenfél megfélemlítése érdekében.
A sztálingrádi csatában a szovjet csapatok sikeresen alkalmaztak egy röplapot, amelyen az állt, hogy három nappal azelőtt 24 ezer német katona adta meg magát, az előző napon 36 ezren, aznap, november 25-én 51 ezren; három nappal azelőtt a német hadsereg 26 ezer katonát veszített, előző nap 41 ezret, aznap, november 25-én a veszteség 47 ezerre nőtt. Majd felhívás következett: a német katonák kövessék 51 ezer társuk példáját.
A vietnámi háborúban az amerikaiak az egész ellenséges lakosságot igyekeztek megfélemlíteni a gerillákkal együtt. Többek között pikk ászt ábrázoló röpcédulákat szórtak le, mivel a kártyajátékokat kedvelő helyi lakosság körében ez a lap a halál szimbóluma. Légi úton bagolyhuhogást imitáló készülékeket is leszórtak, ugyanis a népi babona szerint a bagolyhuhogás ott is, akárcsak a régi magyar hiedelmekben, a hamarosan bekövetkező halált jelenti. Észak-Vietnám erre a rádióban sugárzott manipulatív dezinformációval reagált.Kersner Máté - hang, ami a vietnámi háborúban ijesztőbb lehetett, mint a fegyverropogás (Telex.hu, 2026.08.02.)
A lélektani hadviselés és a felforgató tevékenység a hidegháborúban A háborús propaganda, lélektani hadviselés a második világháborúban kiegészítő jellegű volt a hadviselés katonai műveletei mellett, 1945 után viszont, a kibontakozó hidegháború idején vezető szerepet kapott. Kiterjedt a ritkább, felforgató jellegű titkos fegyveres akcióktól kezdve a titkosszolgálati tevékenységen át a gazdasági segélyezés és a kulturális csereprogramok területére is. Truman elnök meghirdette a küzdelmet „az emberek szívéért és lelkéért”, és ez eredményesebbnek bizonyult, mint a kommunista rendszerek közvetlen csődbe juttatásáért folytatott küzdelem.
Ez a fajta pszichológia hadviselés, a kommunistaellenes keresztes hadjárat az Egyesült Államokon belül is folyt, és az amerikai lakosságot is célozta. Az amerikai kormányzat és ennek nyomán a sajtó, a tömegtájékoztatás ebben az időszakban szinte minden társadalmi, kulturális és politikai történést ebben a kontextusban tárgyalt, és a kommunista ideológiát az amerikai társadalmat közvetlenül fenyegető halálos veszélyként állította be.
Felszólították az amerikai lakosságot, hogy adakozzon a a jó és rossz között folyó küzdelem céljaira, megindították az Iron Curtain Refugee Campaign (Vasfüggöny Menekült Kampány) mozgalmat a menekültek megsegítésére, majd a Crusade for Freedom (Keresztes háború a szabadságért) szervezetet, amelyek a hagyományos amerikai értékekre építve igyekeztek mozgósítani „a nyugati civilizáció védelmére”.
1951-ben Truman elnök létrehozta a Psychological Strategy Board nevű tárcaközi csúcsszervezet a lélektani hadműveletek összehangolására. Ennek első igazgatója, Gordon Gray az amerikai pszichológiai hadviselést úgy definiálta, mint „az Egyesült Államok mindazon háborúban és békében folytatott tevékenységének gyűjtőfogalma, melynek révén a nemzet rendelkezésére álló minden erőforrást az Egyesült Államok külpolitikai céljainak a szolgálatába állítanak”. Ebbe beletartozott az úgynevezett felforgató tevékenység, angol kifejezéssel a szubverzió is. Az 1950-es évek elején a CIA egyik szervezete, az Office of Policy Coordination szabad kezet kapott a felforgató műveletek kidolgozására. Lengyelországban kísérletet tettek a Honi Hadsereg feltámasztására. Csehszlovákiában határincidenseket hajtottak végre, illegális berepüléssel rádió adó-vevőket dobtak le ügynökeik számára. Az 50-es évek elején a csehszlovák hatóságok mintegy 1200 nyugati ügynököt tartóztattak le, és 79 gyilkosságot tulajdonítottak nekik. Az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács (NSC) 1955-ben leszögezte, hogy a a felforgató műveletek célja a „földalatti ellenállás megszervezése, a földalatti és gerilla-hadműveletek előmozdítása [volt] hogy ezek az egységek háború esetén rendelkezésre álljanak.” Az NSC direktívája hangsúlyozta, hogy az ügynökök lelepleződése esetén a kormányzatnak készen kell állnia arra, hogy hihető módon tagadja a felelősségét.National Security Directive, 28 December 1955. NSAWDC, SF, Record No. 62351.