Biernaczky Szilárd (Budapest, 1944. március 24. –) magyar zeneszerző, italia­nista, Kós Károly-díjas néprajzkutató és könyvkiadó, afrikanista, József Attila-díjas költő, műfordító, 1970–1982 között az Egyetemi Lapok (ELTE) felelős szerkesztője, majd 1984-től az ELTE Afrikai Kutatási Program szervezője-vezetője, 1994 és 2010 között a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó alapítója és tulajdonos-igazgatója, 2010 óta a Mundus Novus Könyvek Kft. irodalmi vezetője, a Magyar Afrika Tudástár megalapítója.

Életpályája A Babits fémjelezte újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban végezte a középiskolát. Szolfézs-zeneelmélet diplomát szerzett (1964–1967) a Bartók Béla Szaktanárképzőben. Ezzel párhuzamosan olasz szakon végzett tanulmányokat (1965-1970) az ELTE-n. Ezt követően az ELTE lapjához (Egyetemi lapok) került, előbb munkatársként, majd 1973-tól felelős szerkesztőként. Tálasi István professzor invitálására elvégezte a néprajz szakot (1972–1976). Utóbb, kiegészítő formában a magyar szakot is (1980, abszolutórium).

1970-től négy éven át Kardos Tibor megbízásából a Filológiai Közlöny technikai szerkesztője. 1982-ben a Regionális Földrajzi Tanszékre került főmunkatársnak. Itt megalapította az ELTE Afrikai Kutatási Programot, amely kiadványok és hazai rendezvények mellett három nagy sikerű nemzetközi konferenciát rendezett (1982, 1984, 1989).

1993-ban megalapította a Mundus Magyar Egyetemi Kiadót, miközben tanítani kezdett a Károli Gáspár Református Egyetemen. 2002-től szenior előadó az ELTE BTK különféle tanszékein. Az általa alapított Mundus Magyar Egyetemi Kiadó 2010-ben financiális problémák okán megszűnt. Feleségével együtt utóbb bejegyezte a Mundus Novus Kft-t, amely, ma már szűkebb formában, főleg afrikai és olasz témájú műveket jelentet meg.

2012-től fő tevékenysége az általa megálmodott és alapított Magyar Afrika Tudástár elektronikus könyvtár volt, amely a Magyar Afrika Társaság támogatásával terebélyesedett. (2019-ben azonban financiális problémák folytán további bővítése megszűnt.) Életpályája során ötször járt Olaszországban ösztöndíjjal. Kétszer angliai magánúton, majd egy DAAD ösztöndíjjal Németország egyetemein (Bayreuth, Berlin, Frankfurt, München) már afrikai témákkal foglalkozhatott. 1990-ben emelt szintű doktorátust szerzett Debrecenben. 1996-ban védte meg kandidátusi dolgozatát.

Tevékenysége Zeneszerzőként számos művet komponált (vonós divertimento, Küngisz című egyfelvonásos opera, Jeremiás-kantáta, zongora- és kamaradarabok, dalok, kórusművek stb.), amelyek közül néhány előadásra került, de a partitúrák kéziratban maradtak. Olasz szakos hallgatóként műfordításokat készített (pl. Ungaretti és Montale versei, Pirandello és Castellaneta novellái, Pavese párbeszédei, Montale tárcái stb.). Olasz irodalmi témájú írásai, ismertetései és tanulmányai jelentek meg (pl. Cesare Paveséről, Pier Paolo Pasoliniről, Giuseppe Dessìről).

A néprajz szak hatására született meg sokszor idézett tanulmánya Petőfi verseinek folklorizálódásáról. A Magyar Rádió népzenei rovata indította el lényegében Afrika felé, amikor egy afrikai népzenei sorozatot rendeltek meg nála. A 40 rádióelőadást utóbb nívódíjjal jutalmazták. Könyvkiadóként több mint 200 kiadott, s legalább 70 kéziratban maradt művet saját maga szerkesztett meg, közvetlenül vagy kiadói szuperlektorként.

Ezt követően munkásságának fő vonulatát az Afrika-kutatás adta, amelyet tanulmányok, cikkek, ismertetések és folyóirat különszám-szerkesztések, végül megjelent és még kéziratos kötetek szegélyeznek. Kutatásainak fő területei: magyar, olasz és afrikai irodalom, folklór és népzene, az afrikai szóbeli történelem kutatása, általános afrikanisztika. Több könyve, mintegy 150 tanulmánya és sok száz lexikoncikke, könyvismertetése, kisebb írása jelent meg. A 2012–2013-ban megalapított Magyar Afrika Tudástár elektronikus könyvtár gyűjteménye 2019 júniusában már mintegy 3300 művet (8-900 könyvet, 2500 tanulmányt és dokumentumot) foglalt magába.

Oktatómunkája Élete során számos oktatási formában, szakterületen volt tevékeny. Tanított szolfézst, zongorát alapfokú zeneiskolában, olasz nyelvet gimnáziumban, a néprajz és folklorisztika különféle témaköreit, afrikanisztikát, bevezetést az afrikai folklórba az ELTE különféle bölcsész tanszékein, frankofón afrikai irodalom szemináriumot tartott a Pécsi Tudományegyetemen, világ népei kurzust vezetett az ELTE TTK-n, évek óta szemináriumokat tart az írásnélküli népek történelmének kutatási lehetőségeiről (Jan Vansina iskolája) az ELTE BTK Történeti Intézetében.

Családja

A Biernaczkyak (lengyel helyesírással: Biernacki) ma is Dél-Lengyel­országban élnek. Biernacki Alajos Proszper (1778–1854), az 1831-es forradalom pénzügyminisztere volt, később Párizsba emigrált (lásd Pallas Nagylexikonát). Johann Christoph Biernatzki német író (1795-1840), Der Hallig c. regénye 100 éven át kötelező olvasmány volt a német iskolákban. A legidősebb ismert ős, az 1780 körül született Jacob Biernacki (a szépapa) a 19. század elején települt át Dukláról Husztra.

Legidősebb B. Szilárd és B. Zsigmond (ük- és dédapa) bankoknál dolgozott. Id. Biernaczky Szilárd (a nagyapa) árva fiúból jeles banki és gazdasági szakemberré vált a két világháború között, a Bajcsy Zsilinszky és Pethő Sándor fémjelezte Napkeleti Bölcsek Társasága megbecsült tagja volt, a Rákosi-korszakban kitelepítették. A szülők: dr. Biernaczky János (az apa) a pénzügyminisztérium szervező szakembereként ment nyugdíjba. Egész élete során szabadidejében, majd nyugdíjas éveiben irodalmi, művelődéstörténeti és afrikanisz­tikai tanulmányokat folytatott.

Három anyával bírt. Az első édes (Csomós Gizella, 1914-1946) amikor két éves volt, háborús depresszió okán öngyilkosságot követett el, a második (Urbán Terézia) örökbe fogadta (1948-1959), a harmadik (Leyrer Emilia) utóbb már kamasz-, majd nagyfiúként támogatta (1959–1966). Bartók Szaktanárképzős évfolyamtársával, Virágh Judittal kötött házasságot, amely 30 évig tartott (1966-1996), és amelyből két gyermeke született (Orsolya 1976, Gergely 1978). Második feleségével (Wallner Erika) 1998-ban kötött házasságot.

Publikációi

Önálló kötetek 2014 Magyar afrikanisztikai bibliográfia (új, bővített kiadás), AHU MATT, pp. 1–264. old., No. 000.000.788, http://afrikatudastar.hu (harmadik javított, bővített kiadás, 2017, AHU MATT, 2017, pp. 1–307. old., No. 000.002.442) 2017 Afrika Magyarországon – Magyarok Afrikában, első kötet, Érd, Mundus Novus, 529 old. (Hagyományos Kultúrák a Modern Afrikában = HKMA 20) (e-könyv) 2017 (B. Wallner Erikával) Egy elektronikus könyvtár születése (Magyar Afrika Tudástár)(Birth of an Electronic Library. H) , Érd. Mundus Novus, 337 old. (HKMA 18) 2017 (B. Wallner Erika szerk.) Afrika–kutatás Magyarországon – első kötet – A 70 éves Biernaczky Szilárd Afrika Barátság könyve (Africa Research in Hungary – Africa Friendship Bookf of the 70 Years Old Szilárd Biernaczky), Érd, Mundus Novus, 621 old. (HKMA 4) 2019 Jan Vansina: A szájhagyomány. Tanulmány egy történelmi módszerről (The Oral Tradition. A Study in Historical Methodology – in Hungarian), Érd, Mundus Novus Könyvek, 382 old. (bev., interjú, bibliográfiák) (HKMA 10) 2020 Boubacar Tinguidji – Christiane Seydou: Szilamaka és Pullori. Fulani hőseposz (Silamaka et Poullori. Fulani Heroic Epic – in Hungarian), Érd, Mundus Novus Könyvek, 232 old. (szerk, előszó, utószó, szerzői bibl.) (HKMA 28) 2020 Az afrikai népek szájhagyományai. Adalékok az Európán kívüli kultúrák szóművészetének vizsgálatához (Oral traditions of the African Peoples. Additives for Investigating the Verbal Art of Extra-European Cultures), Budapest, Mundus Novus Könyvek, pp 659 old. (Hagyományos Kultúrák a Modern Afrikában = HKMA 6.) 2020 Afrika Magyarországon – Magyarok Afrikában, első kötet (Africa in Hungary – Hungarians on Africa, first volume), javított második kiadás, Érd, Mundus Novus, pp. 529 old. (HKMA 20) 2021 Afrika Magyarországon – Magyarok Afrikában, második kötet (Africa in Hungary – Hungarians on Africa, second volume), Érd, Mundus Novus, pp. 618 old. (HKMA 30) 2021 Úttörések a hazai Afrika-kutatásban, (Pioneering Works in Hungarian African Research), Érd, Mundus Novus, pp. 604 old. (HKMA 31) 2021 Daniel Osomo – Samuel-Martin Eno Belinga: Moneblum a kék ember, kameruni bulu hőseposz, ford.: Biernaczky János és Szilárd, szerk. és utószó: Biernaczky Szilárd, Érd, Mundus Novus Könyvek, 298 old. (HKMA 32) 2023 Szerelem (Egy 13. századból itt rekedt dalos kedvű rímfaragó trubadúr néhol avíttas, néhol modernkedő nyelvezetű, heves érzelmek átjárta vallomásaiból – 241 verses térdre borulás testben és lélekben szépséges hölgyek lábainál), 344 old. (megjelenés előtt)

Disszertációk Afrikai népköltészet – egyetemes folklór. Összehasonlító műfaji vizsgálatok, doktori disszertáció (1990, Debrecen, KLTE) Az afrikai eposz típustana, kandidátusi értekezés (1996)

Szerkesztői tevékenység Filológiai Közlöny, az MTA világirodalmi folyóirata (1970–1974) (technikai szerkesztő) Egyetemi Lapok (ELTE) (1970–1973: munkatárs, 1973–1984: felelős szerkesztő) Artes Populares (1979–1980) (technikai szerkesztő) Világirodalmi lexikon (1982–1994) (főmunkatárs – fekete-afrikai irodalmak, V-XVII. kötet) Afrikanisztikai Hírek (1982–1983) (szerkesztő) Folklore in Africa Today, Proceedings of the International Workshop (1984, Artes Populares 10–11) (felelős szerkesztő) Africana/Budapest (African Studies in Hungary) (I: 1984, II: 1986) (felelős szerkesztő) KÓTA, A Kórusok Országos Tanácsának Lapja (1985–1989) (felelős szerkesztő) Helikon különszám – Szájhagyományok és irodalom a mai Afrikában (1986, 3-4) (vendégszerkesztő) Europa Cantat, a KÓTA folyóirat idegen nyelvű külön kiadása (1988) (felelős szerkesztő) Contemporary Hungarian Composers of Choral Works (1988) (felelős szerkesztő) Éneklő Magyarország, a KÓTA folyóirat külön kiadása (1988) (felelős szerkesztő) Neohelicon – Africa – special number (1989, 2. kötet) (vendégszerkesztő) AHU Magyar AfrikaTudástár elektronikus könyvtár (2013–2019) (felelős szerkesztő) Hagyományos Kultúrák a Modern Afrikában – könyvsorozat (2002–, 15 kötet) (felelős szerkesztő) Forrás folyóirat – Kecskemét – különszám: Afrika irodalma (2015, 2. szám) (vendégszerkesztő) Ethnologia (2016-) (felelős szerkesztő) (Eddig megjelent: 2016/1, 2017–2018/2-3. kötet) 2020 (saját írásokkal és fordításokkal) Philologia Africana Hungarica, 1. évf., 1-4. szám, 623 old. (felelős szerkesztő) 2020 (szerk., saját írásokkal és fordításokkal) Afrikai üzenetek – Afrika-különszám, Napút, 22. évf., 5. szám, június-július, 156 old. 2020 (szerk., saját írásokkal) Irodalmak Afrikában – Afrika-különszám (Literatures in Africa – Africa Special Number), szerk., saját írásokkal, Helikon, 66. évf., 4. szám, pp. 1–184. old.

Fontosabb tanulmányok 1973 – Petőfi „dalai” a nép között. Vázlat a folklorizálódási folyamat kutatásához (Petőfi’s “Songs” among the People. Framework for Research of Folklorization), Filológiai Közlöny, XIX, No. 3-4, pp 349–398. 1974 – Az írói módszer és forrásai. Előmunkálatok Cesare Pavese műveinek komplex elemzéséhez (Writing Method and Sources. Preparatory Work for the Complex Analysis of Cesare Pavese’s Works), Filológiai Közlöny, XX, No. 1-2, pp 93–113. 1976 – Cesare Pavese’s Folklorism, Acta Ethnographica, No. 3-4, – pp 275–295. (magyarul: Mitosz, folklór, etnológia, irodalom – Pavese folklorizmusa mint művei szemiótikai rendszerének tengelye, in: A társadalom jelei, Budapest, Népművelési Propaganda Iroda, pp 21–39). 1976 – Van-e afrikai népmese? (Is there such a Thing as African “Tales”?), Ethnographia, LXXXVII, No. 4, pp 573–587. 1978 – Neoetnologizmus az „európai” művészetekben (Neoethnologism in “European” Arts), in: Folklór – Társadalom – Művészetek 4-5, pp 10–18. 1979 – How many Historical Models of the Communication System of Tales?, in: Artes Populares (Budapest) 4-5, pp 49–82. 1980 – Era la festa (Déry-elemzés – analysis of a Work by Déry), Ungheria-Oggi, No. 15, pp 34–39.