Karl Adam (Opava, 1876. július 24. – Graz, 1944. április 3.) osztrák író.
Élete
Apja bádogos volt. Szülővárosában tanári képesítést szerzett, ezután négy évig Felixdorfban tanított egy általános iskolában. 1900-ban felhagyott a tanítással, és postai szolgálatba állt. 1908-ban költözött Grazba. 1916 és 1918 közt különböző postahivatalok vezetője volt, utoljára Észak-Olaszországban. Irodalmi pályafutását az első világháború előtt kezdte, témája elsősorban a háború volt. A Südmark Egyesület megbízásából néhány brosúrát is írt. A háború után munkái egyre inkább a nagynémet nemzeti elképzelések szellemében íródtak, mint újságíró egyike volt azoknak, akik újságírói szinten előkészítették az Anschlusst. Az 1930-as évek elejéig több verseskötetet és drámát is publikált, valamint monográfiákat, illetve három ifjúsági regényt. A nácik 1933-as német hatalomátvétele után a stuttgarti Loewe kiadó több könyvét is kiadta. Ausztria náci korszakában Grazban élt nyugdíjas postamesterként. Első világháborús érdemeiért Érdemkeresztet kapott. Tagja volt a Német Tornászszövetségnek 1920 és 1936 közt. 1927-ben részt vett a Stájer Írók Szövetségének megalapításában, s a szövetség 1939-es feloszlatásáig annak tagja, néha vezetőségi tagja volt. Nevének változatai: Adam Kappert, Karl Adam-Kappert.
Munkái
Heimfriede und Weltlärm (1912) Weltbrandgluten (1915, 2. kiadás: 1916) Europa steht in Flammen (1915) Schafft Kriegerheimstätten! (1916) In Schmach und Ketten (1920) Verlorene Erde (1921) Schollensegen (1922) Das völkische Jahr (1924) Ingomar (1925) Elisabeth von Thüringen (1929) Goldene Garben (1931)
Jegyzetek
Források Österreichisches Biographisches Lexikon ab 1815, Karl Adam szócikke, online elérés
Kategória:Osztrák költők, írók Kategória:1876-ban született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek