Massimo Pandolfi (Pesaro, 1944 –) olasz tudományos-fantasztikus író.
Élete
Természettudományi diplomát szerzett, irodalmi pályafutását 1962-ben kezdte. Munkáira a természet szeretete jellemző, a környezet leírása sok munkájában kidolgozottabb a cselekménynél és a karaktereknél. Ez legjobban Il vento mutante (1978) című művében figyelhető meg, amelyben egy külső hatás megváltoztatja a környezet elemeit. Az 1960-as és az 1970-es években több lapban is publikált, illetve a sci-fi konferenciák állandó résztvevője volt. Az 1980-as évektől elhalkult, egyre kevesebb írással jelentkezett, se az alkotást sosem hagyta végleg abba. Körülbelül ötven hosszabb-rövidebb tudományos-fantasztikus történetet és néhány esszét publikált. 1985-ben ő szervezte meg a sci-fi kongresszust Cattolicában. Munkáit több nyelvre, köztük magyarra és románra is lefordították.
Művei
Formicaleone (1962) E le ombre (1962) Televisione (1963) La Ballata della Terra Blu (1965) Il mare bianco (1970) La notte della sconfitta (1971) Zoologia parallela. De animalibus occultis ac latentibus (1987)
Magyarul megjelent művei
Három történet (novella, Galaktika 13., 1975) A fehér tenger (novella, Ötvenedik című antológia, Kozmosz Fantasztikus Könyvek, 1977)
Jegyzetek
Források
A fantasticienza.com Massimo Pandolfi-életrajza Massimo Pandolfi oldala az ISFDB.org-on
Kategória:Olasz költők, írók Kategória:Olasz sci-fi-szerzők Kategória:1944-ben született személyek Kategória:Élő személyek