A választási küszöb (másként parlamenti, kizárási, bekerülési vagy bejutási küszöb) a listás választási rendszerek egyik lehetséges eleme. A bejutási küszöb alapvetően az arányos, valamint a vegyes rendszerekben az egyik szűrőt jelenti a választásokon induló szervezetek számára. Lényege, hogy egy előre meghatározott szavazataránynál alacsonyabb támogatottságot, vagy egy meghatározott szavazatszámnál kevesebb szavazatot megszerző pártok nem részesülhetnek a listás szavazatokért járó mandátumokból.
Ez a ma széles körben használt választási rendszerek esetében azzal jár, hogy a leadott szavazatok egy része nem jut képviselethez. Ennek kompenzálására javasolták Németországban a tartalékszavazat intézményének bevezetését.
Típusai A választási küszöbnek két formája van: természetes (azaz matematikai vagy effektív küszöb), és intézményesített (jogi vagy mesterséges küszöb).
Természetes küszöb A nem intézményesített (természetes, rejtett, vagy informális) küszöb azokban a választási rendszerekben működik, ahol nem írnak elő elérendő eredményt a pártok számára. A parlamentbe történő bejutáshoz ebben az esetben is szükséges egy szavazatarány elérése, ez pedig a mandátumok kiosztásának matematikai természetéből adódik. A nem intézményesített küszöböt nehéz pontosan meghatározni, leginkább azt a szavazatarányt tekintik küszöbnek, amely garantálja, hogy egy pártnak legalább egy képviselője mandátumhoz jut az adott választókerületben, ez az arányos képlettől függően különböző módon kell kiszámítani. Egy öt képviselői helyről döntő választókerületben a 20% fölötti eredményt elérő pártok biztosak lehetnek legalább egy mandátumban, a 10% alatti eredményt elérő pártok pedig bizonyosan elbuknak (kivéve, ha a választási törvény kedvezményes mandátumszerzési lehetőséget biztosít). A tényleges természetes küszöb magassága függhet az induló pártok számától, a közöttük fennálló erőviszonyoktól, illetve a mandátumok elosztásakor használt matematikai módszertől.
Természetes küszöb egyéni rendszerekben is mindig létezik, például egy relatív többségi választási rendszerben, ahol egy körzetben egy képviselőt képviselőt választanak, a természetes küszöb a második helyezett jelölt szavazatszámánál eggyel nagyobb szavazatszám (egyenlő szavazatszám esetén a választás döntetlen lenne). Az egyetlen átruházható szavazat ellenben egy arányos egyéni rendszer, amiben a természetes küszöböt a listás rendszerekhez hasonlóan a körzetben elosztható mandátumok száma és az induló jelöltek közötti erőviszonyok határozzák meg.
Intézményesített küszöb Intézményesített küszöbről beszélhetünk, amikor a választásról szóló törvényben határozzák meg egy vagy több elérendő kritériumot. A kritérium a legtöbbször szavazatarányt jelent, amelyet a választásokon leadott érvényes szavazatok százalékában fejeznek ki. Magyarországon és a legtöbb országban ez 5%. A kritérium lehet abszolút értékű is, tehát jelenthet egy adott szavazatszámot. Az 1945-ös magyarországi választáson például 14 000 érvényes szavazat jelentett egy mandátumot az induló pártok számára. A kritérium lehet összetett is. (Például: az érvényes szavazatok 5%-ának megszerzése országos szinten, illetve az ország legalább két régiójában.) A kritériumoknak léteznek a szavazati arányoktól elszakadó formái is, például ha egy párt csak a megszerzett egyéni képviselői helyek bizonyos száma esetén részesülhet a listás szavazatokért szétosztandó mandátumokból.
Egyéb küszöbök Választásokon alkalmazható egyéb feltételek közé tartozik például az érvényességi küszöb, vagy a listaállításhoz szükséges jelöltszám.
Jelentősége A listás választási rendszerek általában alapvetően arányos rendszerek. Ezekben a választásokon egymással versengő pártok a szavazatok arányában jutnak mandátumhoz. A klasszikus rendszerben a listás szavazatok adott százalékát megszerző párt a listáról kiosztható mandátumok adott százalékához jutott, ezzel a felálló parlament gyakorlatilag a lakosság teljes politikai sokszínűségét leképezte. A küszöb nélküli arányos rendszer előnyének a politikai pluralizmus megjelenítése nevezhető.
Érvek a küszöb mellett Az arányos listás rendszer azonban az előnyöket meghaladó nehézségeket is jelent a parlamentarizmus számára. Ha a viszonylag kis támogatottságot élvező pártok is könnyen parlamenti képviselethez juthatnak, ez a politikai teret igen szegmentálttá teheti. A rengeteg apró, sok esetben egymásnak ellentmondó programot képviselő párt megnehezíti a kormányzó többség létrehozását. A számtalan kisebb párt blokkolhatja a kormányzást, komplikálja és drágítja a parlament működését, illetve nehezítheti a politikai kompromisszumok kialkudását. A parlamentarizmus működése szempontjából egyesek szerint kedvezőbb az, ha a parlament összetétele csak bizonyos korlátok között képezi le a társadalom politikai sokszínűségét, a választás pedig egy kormányzó többséget biztosítani képes pártstruktúrát eredményez. A választási küszöb a választási törvénybe vagy az alkotmányba beépített intézmény. Lényege, hogy a választóknak csak egy kis méretű kisebbsége által támogatott pártok listás mandátumhoz jutását megakadályozza. A küszöb alkalmazása esetén a parlamenti politika megőrzi ugyan plurális mivoltát, de kevésbé tagolttá, könnyebben áttekinthetővé válik. Maga a pártstruktúra koherensebbé lesz, az egyes pártokon belüli csoportoknak nem éri meg az apróbb nézetkülönbségek miatt új pártot alapítani, hiszen egy párt népszerűvé tétele hosszú idő, a választási küszöb elbukása pedig a hatalomból való teljes kiszorulást jelentené az új szervezet számára. A küszöb megnehezíti, de nem lehetetleníti el az új pártok politikai életbe történő bekapcsolódását.
A küszöb melletti érvekre ellenérvként szolgál, hogy a küszöb intézménye nem szükséges a kormányzóképesség biztosításához. Kormányzóképességet lehet biztosítani például úgy is, ha sikertelen kormányalakítás esetén új választásokat írnak ki, amelyen csak a két legnagyobb párt vesz részt, vagy minden párt részt vesz, de a mandátumok több, mint 50%-át automatikusan megkapja a legnagyobb támogatottsággal rendelkező párt (többségi bónusz). Ezen kívül, elnöki rendszerekben nincs szükség kormányzóképes parlamenti többségre kormányalakításhoz.
Érvek a küszöb ellen A küszöb kritikusai gyakran azt kifogásolják, hogy mandátumok szétosztásakor a küszöb alatti eredményt elérő pártokra adott szavazatok nem kerülnek beszámításra, lényegében elvesznek. A minimális társadalmi bázisú pártokra adott szavazatok így hiábavaló szavazatnak számítanak. A rendszer a pártokat és a politizáló személyeket szövetkezésre, a társadalmi támogatottság növelésére ösztönzi, a választókat pedig arra, hogy a bejutásra inkább esélyes pártokra szavazzanak. Az elveszett szavazatok problémájára számos megoldást felvetettek már, de egy se nyert országos szinten alkalmazást.
Mások nem csak az elveszett szavazatok miatt tartják aggályosnak a küszöböt, hanem a kisebb pártok kizárását a parlamenti munkából eleve antidemokratikusnak tartják. Ezen kívül a legkisebb támogatottsággal rendelkező csoportok, pl. egyes nemzetiségek gyakran egybeesnek azokkal, ahol különös érdek fűződik a képviseleti rendszerbe való becsatornázásukhoz. Ezt Magyarországon a nemzetiségek esetén a bőven a küszöb alatti, kedvezményes nemzetségi listás kvótával biztosítják.
A küszöb használata az elveszett szavazatok miatt azt is eredményezi, hogy törvényeket nem csak a szavazók abszolút többségének támogatását élvező párt vagy pártok képviselői hozhatnak, hanem a parlamentben abszolút többséget alkothat egy olyan párt vagy koalíció, amely a választók között csak a legnagyobb kisebbségnek minősül.
Az ideális küszöb kérdése AZ Európa Tanács Parlamentáris Közgyűlése 3%-nál nem nagyobb küszöböt ajánl,Resolution 1547 (2007), para. 58 ennek jelenleg többek között Magyarország és Németország se felel meg az 5%-os országos küszöbbel (azonban Németországban az 5%-os küszöb mellett alternatív (vagylagos) feltételként bizonyos számú egyéni mandátum megszerzése mellett is lehet listás mandátumokat szerezni). Az egyetlen átruházható szavazat esetében a természetes küszöböt ajánlott 10% alatt tartani, amihez általában legalább 3 mandátum kell egy körzetben.
Használata Magyarországon Az 1919-es választási törvényig Magyarországon az egyéni választókerületekre alapozott választási rendszer volt érvényes, ezekben az időkben bejutási korlát nem volt. Magyarországon elsőként az 1919-es IX. néptörvény (amely alapján nem bonyolítottak egyetlen választást sem), illetve az 1925-ös választási törvény honosította meg a listás (akkori kifejezéssel lajstromos) választás intézményét. Egyik törvény sem határozott meg bejutási küszöböt, a pártok a megszerzett szavazatok arányában jutottak mandátumhoz. Az 1938-as választási törvény megszüntette az országos listákat, helyettük pedig bevezette a vármegyei listákat. Ezek esetében a törvény 7. §-a kimondja az arányosság követelményét, tehát nem állapít meg választási küszöböt. A vármegyei lajstromok által elérhető helyek alacsony száma (a vármegyék többségében 1-2) miatt ezen helyeken az adminisztratív bejutási küszöb olyan magasnak adódott, hogy szinte kizárólag a Magyar Élet Pártja juthatott mandátumhoz.Ehhez kellett, hogy a MÉP 50%-os népszerűséget élvezzen, két legfőbb vetélytársa pedig egyaránt 14% körülit. Az 1-3 lajstromos mandátumot osztó vármegyéknél az adott népszerűség mellett csak a MÉP kapott mandátumot, ezekeben a megyékben a bejutási küszöb 50% körülire adódott. A Nyilaskeresztes párt és a kisgazdák akkor juthattak egy-egy mandátumhoz listáról, ha a megyében négy vagy több listás mandátum volt, ilyen helyeken a bejutási küszöb 14% volt. Az 1945-ös választási törvényben 14 000 szavazatért járt egy képviselői mandátum, illetve ugyanezt a modellt vette át az 1947-es választási törvény is. Ez volt az első parlamenti küszöb, amely nem relatív, hanem abszolút küszöböt határozott meg. Az 1949-es választásokra lényegében ugyanez a rendszer maradt életben, ám értelmét veszítvén. A Népfront indulásával a pártok közötti vetélkedés megszűnt. A Népfront választási monopóliuma a tét nélküli választást eredményezte, ahol az egyetlen induló gyakorlatilag tetszőleges mértékben lépte át a választási küszöböt.
Az 1990-es rendszerváltás előtt az Országgyűlés a választásokra készülve 4%-os bejutási küszöböt jelöltek ki, amelyet a megyei pártlistákra adott szavazatok alapján határoztak meg. A közös és kapcsolt listán induló pártok számára 10, illetve (három vagy annál több párt közös listájára) 15%-os bejutási küszöböt írtak elő. Az 1990-es országgyűlési választás után az Alkotmánybíróság egy panasz nyomán megvizsgálta a bejutási küszöböt, de azt nem találta az Alkotmánnyal ellentétesnek. Az 1994-es választásokra az önállóan induló pártokra vonatkozó küszöböt 5%-ra emelték, ez az előírás azóta érdemben változatlan. 2003-ban az 5%-os küszöböt emelték át a Európai Parlament képviselőinek megválasztásáról szóló törvénybe is.
A választási küszöböt jelenleg a 2011. évi CCIII. törvény 14.§-ának két szakasza szabályozza. Ennek értelmében az önállóan induló pártlistáknak 5%-ot, két párt közös pártlistájának 10%-ot, három vagy több párt közös listájának legalább 15%-os támogatást kell kapnia a listás mandátum elnyeréséhez. Magyarországon a 2018-as választás óta a választási küszöb egyben a frakcióalapítási küszöb is. Az 5%-os támogatottságot megszerző pártoknak van joguk országgyűlési frakciót alapítani, az az alatti szervezeteknek viszont nincs.
Más országokban
Izrael