Zsolna ( , , , ) város Szlovákiában. A Zsolnai kerület és a Zsolnai járás székhelyeként a térség közigazgatási, ipari és oktatási központja, 2008 óta pedig a Zsolnai egyházmegye székhelye. Az Északnyugati-Kárpátok ölelésében, a cseh és a lengyel határ közelében fekvő város egy természetes kereszteződésben alakult ki. Oroszországot, a Baltikumot köti össze Magyarországgal és Dél-Európával. Ma fontos vasúti és közúti csomópont, itt találkoznak a VA és a VI-os páneurópai folyosók.
Először 1208-ban említik „t(er)ra de Selinan” néven. Mai neve a szláv Žela személynévből képzett Želinany helynévből alakult ki. Első, ma is használatos címere 1379-ből származik. Károly Róbert 1321-ben szabad királyi városi rangot adományozott a településnek, míg utóda, Nagy Lajos 1381. május 7-én kiadott Privilegium pro Slavis kiváltságlevele egyenlő jogokkal ruházta fel szláv és német lakosságát. Zsolna virágkorát a 17. században élte, majd rövid hanyatlás után, a vasút megépülése által (1872) ismét fellendült gazdasága. A 2000-es években létesített autógyára gazdasági szerepét tovább erősítette. A 20. században két alkalommal volt Szlovákia fővárosa.
A városban 2009-ben -en laktak, ezzel az ötödik legnépesebb város Szlovákiában.
A város jelképei Zsolna címerében arany kiszélesedő végű kettős kereszt gyökerekkel olívazöld mezőben, a pajzson a felső rövidebb szárakat két csillag szegélyezi. A kettős kereszt mint jelkép a bizánci időkre nyúlik vissza. Magyarországra az Árpád-házi uralkodók dinasztikus kapcsolatainak révén kerülhetett.
A város zászlaja kétszínű. A felső része arany, míg az alsó része olívazöld. Az arany sáv árbóc részén található a címer, amely az aranycsík magasságának háromnegyedét teszi ki. A zászló arányai 3:2. Korábbi zászlajában a két szín felváltva szerepelt a többszörösen osztott zászlóban.
Zsolna mai pecsétje kerek, középen a város címere, míg körülötte a „SIGILLUM ∙ CIVIUM ∙ DE ∙ ZILINA +” szöveg áll. A Zilina Z betűje fordított. Legrégibb ismert pecsétjében koragótikus pajzson gyökeres kettős kereszt, a pajzs felső sarkaiban pedig két csillag, a ma is használatos címer látható. Ez alapján feltételezik, hogy a várossá válás folyamata még az Árpád-ház kihalása előtt végbement. Körirata: SIGILLVM∙CIVIVM∙DE∙ZILINA. Első megjelenése Zsolna város polgárainak pecsétjében egy bizonylaton volt, amit 1379. március 8-án bocsátottak ki. A jelenlegi címer zöld pajzsa az 1523-as privilégiumból ered, amely engedélyezte a zöld viasz használatát.
Fekvése bélyegkép|200px|A város látképe Zsolna Szlovákia északnyugati részén, Pozsonytól 200 km-re északra, 378 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. Közigazgatási területe 80,028 km².
A Vág folyó völgyében, a Zsolnai-medencében, a Kiszuca és a Rajcsanka-patakok találkozásánál elterülő várost az Északnyugati-Kárpátok vonulata veszi körül, délkeleten a Kis-Fátra, délnyugaton a Sztrázsó- és a Szulyói-hegység, északon a Jávornik, északkeleten a Kiszucai-hegység, melyek gránit talapzatát foltokban mészkő, dolomit, márga és homokkő rétegek borítják.
A Vágon létesített két vízerőműve közül a Zsolna-erőmű a várostól keletre, míg a Ricsó-erőmű a várostól nyugatra helyezkedik el. A Zsolna-erőmű 2,55 km² területű mesterséges víztározója m³ térfogatú, míg ugyanezen adatok a Ricsó-erőmű víztározójának esetében 2,53 km² és m³. A Vág partja egyben turisztikai célpont is.
Éghajlata Zsolna az északi mérsékelt övben, kontinentális éghajlaton fekszik. Az átlagos legmagasabb nyári hőmérséklet (júliusban) 17,3 °C, míg a leghidegebb téli átlagos hőmérséklet (januárban) -3,1 °C. Az évi csapadék mennyisége átlagosan 760–780 mm, a legkevesebb júliusban hullik, átlagosan 104 mm. Évente átlagosan 60 havas nap van.
Története bélyegkép|jobbra|200px|I. Lajos 1381-ben kiadott Privilegium pro Slavis kiváltságlevele Őskor és ókor Területe már az őskorban lakott hely volt. Závodie városrészben a kőkorból származó leleteket találtak.
Középkor A Frambor-dűlőben 5-6. és 9. századi, a Pod Bôrikom dűlőben 9. századi települések nyomait találták. A Šefranica dűlőben 9-11. század közé keltezhető köpűs nyílhegyet találtak. A belvárosban O. Šedo 1974-ben a város 13-14. századi előzményeire bukkant.
A város első írásos emléke 1208-ból való, amikor Tamás nyitrai ispán okiratában szerepel „terra de Selinan” (Zsolnai föld) alakban. A korai Árpád-korban a nyitrai püspök birtoka volt, de fejlődésnek csak a tatárjárás után, a sziléziai németek betelepedése után indult.
jobbra|bélyegkép|150px|A Zsolnai vár egy részének régészeti vizsgálata A 13. század folyamán a Magyar Királyság részeként közigazgatási központ volt. A város egyik legrégibb épülete, a Szent István-templom a század elején, míg a zsolnai vár a század második felében épült, amely a mai főtértől keletre állott. Királyi várként a Besztercei ispánság tartozéka volt. A helyén épült fel a plébániatemplom a Vág partján. Erődítéseinek egy része ma is látható. A 13. században kezdték el építeni a környék várait: Ricsó, Zsolnalitva stb.
bélyegkép|balra|120px|Károly Róbert Zsolnát városként a 14. század elején, 1312-ben említik először, majd 1321. július 12-én Károly Róberttől szabad királyi városi rangot kapott. (1320-ban civitas Silnensis alakban) 1321-ben Sylna alakban
bélyegkép|jobbra|200px|Sztrecsény vára Lukovai Miklós 1378-ban lemásolta a magdeburgi törvényt, amelyet a német telepesek hoztak magukkal Teschenből (ma Český Těšín). Ez volt Zsolna városának könyve (Žilinská mestská kniha), amely az egyik legrégibb szlovák nyelvi emlék. A következő év március 8-án készült az az irat, amelyen a ma is használt címer szerepelt. Nagy Lajos, amikor 1381. május 7-én itt járt, kiadta a Privilegium pro Slavis oklevelet, amelyben egyenlő jogokat biztosított a németek és a szlávok számára. A városban akkoriban fele-fele arányban éltek németek és szlávok. A polgármestert évente választották, aki egy évig német, egy évig szláv volt. Ebben az időben kezdett el fejlődni a város. 1357-ben vásártartási jogot kapott, 1364-ben pedig elkészült a Kassát a Vág völgyével összekötő út is.
A husziták kétszer, 1431-ben és 1434-ben is felégették a várost, ami ezután hanyatlani kezdett. A háborúk során német lakossága eltűnt. Zsigmond király megerősíttette a várost. Mátyás király megengedte a városnak, hogy Mihály-napon vásárt tartson. A király halála után zavaros helyzet alakult ki az országban, köztük a városban is, amely végül a sztrecsényi vár uradalmának lett a része.
Újkor A kereskedelemnek köszönhetően a város a 15. században kezdett újra fejlődni, erre egy 1488-ban kelt levél is utal. A polgárok és a nemesség közti konfliktus 1508-ra megszűnt, azonban 1526-ban a mohácsi csata után Zsolna elvesztette szabad királyi városi címét. 1542-ben először említették a Zsolnai Gimnáziumot. A nagybiccsei állami levéltárban őrzött Zsolnai könyvbe 1561-ben írtak utoljára. A Szent Balázs napján tartandó vásárt 1568-ban engedélyezte a városnak Miksa magyar király. A következő évben jóváhagyta a textilgyártók letelepedését, aminek következtében fellendült a 17. század folyamán a textilipar. 1587-ben először tört ki pestisjárvány a városban. bélyegkép|balra|150px|II. Mátyás magyar király II. Mátyás magyar király uralkodása alatt a városban fejlődött a kereskedelem, az oktatás és a tudomány. 1609 elején engedélyezte vásár tartását Szent Luca napján és eltörölte a polgároknak a korábbi Magyar Királyság által kivetett adók megfizetését. A következő évben a zsolnaiak szabadon kereskedhettek szövetáruval a városban és környékén. 1610. március 28. és 30. között Thurzó György nádor kezdeményezésére és elnökletével evangélikus zsinatot tartottak a városban, amin tíz északnyugati vármegye lutheránus gyülekezetei képviseltették magukat. A gyűlésen három egyházkerületet hoztak létre, ami fontos előrelépést jelentett a magyarországi evangélikus egyházszervezet kialakulásában. A városi vízhálózatot 1613-ban építették ki facsövekből, amelynek nyomait 1995-ben a régészek megtaláltak. I. Lipót magyar király 1657-ben marhavásárok megtartását engedélyezte Zsolnán, majd két évvel később eltörölte a vámot, melyet Zsolna polgárai addig nem csak a hidakon, de a kompokon is fizettek az átkelésért. 1665-ben nyitotta meg kapuit az első nyomda a városban. 1678-ban egy tűzvészben elpusztult a város, de hamar újjáépítették. 1686-ban jezsuiták érkeztek Zsolnára, majd öt évvel később egy gimnáziumot alapítottak a mai árvaház területén. A század végén a városban több barokk épület épült, illetve több kolostort alapítottak. bélyegkép|150px|Szűz Mária-szobor A dokumentumok szerint 1700-ban a városban 2682-en laktak. 1704-ben letelepedtek a ferences szerzetesek, akik megalapították a Szent Borbála-kolostort. A század elején a város környékén tevékenykedett Juraj Jánošík, aki Terhelyen született, és aki később „a szlovák Robin Hood” gúnynevet kapta. III. Károly magyar király 1712-ben engedélyezte a városnak, hogy minden év Szent István napján vásárt tartson. 1738-ban a Mária téren felállították a Szűz Mária-szobrot, amelyet a sikeres rekatolizáció emlékére emeltek. Az adatok szerint 1730-ban csak néhányan vallották magukat protestánsnak, majd a 19. században már nem is említettek ilyen felekezetű embert a városban. A város első térképét 1747-ben Mihal Rutkaj-Nedecki geográfus készítette. Három évvel később megnyílt a városban az első postaállomás. A következő két évszázadban hanyatlani kezdett a város, a kereskedelem.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ZOLNA. Solna. Tót Mező város Trentsén Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sztrazor mellett, Bánova, ’s Bicsiczához nem meszsze, Oskolája jeles; 3 nyomásbéli határja síkos, földgye jó, rozsot, és árpát leginkább terem, a’ káposztatermesztésről nevezetes, erdeje van, országos vásárjai, és borral való kereskedése jó, piatza helyben; Vágvizének áradásaitól gyakran károsíttatik.”
A város a 19. század közepén elvesztette stratégiai jelentőségét. 1848-ban egy tűzben a két főkapu elpusztult. bélyegkép|balra|Jozef Miloslav Hurban emlékműve Budatin városnegyedben. 1848. október 27. és november 1. között Zsolna város polgársága Bittsánszky János polgármester és Kalina Ignác városi kapitány vezetésével megtagadta az osztrák sereg élelemmel és lovakkal történő ellátását, amiért őket börtönnel fenyegették. Az ellátmány nélküli sereg rekvirálásokba kezdett, majd újabb követeléseiket a város újra és újra megtagadta.Kossuth Hírlapja 1848. okt. 29; 1848. nov. 1. 1848. december 12-én a Morvaországból támadó, szlovák önkéntesekkel megerősített osztrák csapatok megtámadták a Vág budatini hídját őrző magyar egységet, melyet azok még visszavertek. 1849. január 2-án azonban a jórészt szlovák származású nemzetőrökből és néhány magyar honvédből álló rosszul felfegyverzett csapat a második budatini csatában gyakorlatilag harc nélkül vonult vissza az osztrák Götz csapatai elől. Erre a csatára emlékezik a szlovák felkelők vezérének, Hurbannak itt felállított emlékműve. 1849. január 4-én a mai Szűz Mária téren Ľudovít Štúr és Hurban beszédet tartottak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott Magyarország geographiai szótárában így jellemezte a várost: