Bocsánczy János (Szamosújvár, 1920. január 11. – Budapest, 1986. július 25.) bányamérnök, egyetemi tanár, dékán.
Életpályája Az erdélyi örmény Bocsánczy család leszármazottja. Bocsánczy család Gudenus János József, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája Budapest, 2000. Bányamérnöki tanulmányait Bukaresten, Temesváron és Sopronban végezte el 1943-ban. A somsályi, a berentei és a tatabányai 15. aknánál dolgozott üzemvezető főmérnökként. 1951–1953 között a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium titkárságának vezetésével bízták meg. 1951–1954 között az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület főtitkára volt. 1952-től a Bányagépalkalmazási Kísérleti és Kutató Intézet igazgatója, az 1955. évi egyesítés után a Bányászati Kutató Intézet igazgató-helyettese lett. 1957-től a borsodi szénmedencében dolgozott. 1959-től az egyetemi oktatást választotta élethivatásául. Egyetemi docens volt, majd 1968–1985 között a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen a bányagéptani tanszék vezetője volt.
Az 1950-es években fordult érdeklődése a széngyaluk hazai alkalmazásának vizsgálata felé. Fontosak a kőzetek jövesztésének elméleti és gyakorlati vizsgálatával foglalkozó kutatása. Közel száz szakmai publikációja jelent meg.
Művei Bányászati szállítóberendezések (Budapest, 1974) A mélyműveléses bányászat termelő munkagépei (Budapest, 1985)
Díjai Hell-Bláthy-díj (posztumusz, 1996)
Jegyzetek
Források
További információk Bocsánczy János (Bányászati és Kohászati Lapok, 1987) Dobrossy István–Eszenyi Miklós–Zahuczky László: Miskolci életrajzi lexikon; Pfliegler J. Ferenc Emlékére a BAZ Megyei Levéltárért Alapítvány–Miskolc Megyei Jogú Város, Miskolc, 2008. Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája. Budapest, Szerző, 2000.
Kategória:1920-ban született személyek Kategória:1986-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar bányamérnökök Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek