A Pozsonyi Királyi Jogakadémia felsőfokú oktatási intézmény volt Magyarországon 1783–1922 között.
Története
A Ratio Educationis a jogakadémiákat két fő céllal alapította: egyrészt azoknak a hallgatóknak, akik később valamely egyetemen kívántak továbbtanulni, megfelelő alapképzést kívánt biztosítani, másrészt azoknak a diákoknak, akik nem kívántak továbbtanulni, olyan bizonyítványt adni, amellyel később el tudtak helyezkedni, elsősorban igazgatási állásokban. A királyi jogakadémiák a 19. század közepéig megtartották katolikus jellegüket: a katolikus pénzalapból finanszírozták őket, és uralkodói alapításúak voltak, s így állami felügyelet alatt maradtak.Juhász Réka Ibolya: Nem katolikus diákok a királyi jogakadémiákon 1777 és 1850 között.
Mária Terézia reformjainak egyik meghatározó eleme a jezsuita rend feloszlatása után a Nagyszombati Egyetem Budára költöztetése volt. Mintegy kárpótlásként a Ratio Educationisszal királyi jogakadémiát alapított Nagyszombatban, amely első tanévét már 1777-ben megkezdte, jogi és bölcsészeti tanfolyammal. II. József rendeletének megfelelően azonban 1784-ben Nagyszombatból Pozsonyba költözött az akadémia. 1783-ban már kijelölték a helyiségeit is, a klarisszáknak az országház mögött fekvő monostorát és egyházát, vagyis azt az épületet, ahol később a királyi főgimnázium volt. A pozsonyi akadémiát 1784. május 15-én kellett volna ünnepélyesen megnyitni, de mivel erre az időre az átköltözködés csak részben történt meg, az ünnepélyes megnyitás elmaradt. Mindazonáltal az akadémiát átadták. Csupán 1803-ban fenyegette a feloszlatás veszélye, amikor a tanulmányi alap kimerült, és a készülőben levő új Ratio Educationis alapján szervezett rendezés folyamatban volt. Ezt a veszélyt azonban József nádor közbelépése elhárította.
Első tervezete az 1777-ben közhírré tett és az 1780. évi 67-ik törvénycikkel kirendelt országos bizottsági munkálaton, másodjára az 1806-ben kibocsátott Ratio Educationis tanrendszerén alapult. Az akadémia és a gimnázium két külön intézet lett. Az akadémia az egyetemre készített elő, de önállóan is képesített. Egy jogi és egy bölcseleti két-két éves tanfolyamra oszló felsőbb tanintézet volt.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt az intézményben nem folyt oktatás, és csak az 1849/50-es tanévben kezdődött meg ismét, immár a Császári Királyi Jogakadémia keretében.
1874-ben a jogakadémiákat újjászervezték.
A Pozsonyi Jogakadémia hallgatósága 1777–1850 között, talán a Győri Jogakadémia mellett a legteljesebben rekonstruálható.
Az 1850–1851. tanévben a bölcseleti két osztályt mint 7. és 8. gimnáziumi osztályokat, a gimnázium kiegészítő részéül rendelték. Az akadémián csak a jogi kar maradt, melyet 1859-ben Bad Ischlben kelt szervezési nyílt parancs alapján három tanfolyamra osztott jogi tanintézetté bővítettek ki. Az 1860. évi októberi diploma ismét szabályozott az oktatásügy szervezeten, amelyet a helyreállított Magyar Királyi Helytartótanács 1861. október 23-án tartott tanácsülésének rendelete változtatott meg. 1874. május 19-én a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztérium újabb változtatást eszközölt a következő tanévtől. Ezen utóbbi átszervezéstől kezdve megindult az akadémia lassú leépülése.
Az intézeti könyvtár az 1859. év végén a 20 000 kötetet is meghaladta.
A joghallgatók száma az 1893/1894. tanévben 75 volt. Az intézmény az 1893/1894-es tanév végéig a jezsuiták épületének déli részében volt.
1921. augusztus 20-án megjelent 276/1921. számú csehszlovák kormányrendelet a Pozsonyi Királyi Jogakadémia bezáratása mellett elrendelte a kassai jogakadémia bezárását, 1922. július 31-ével.
Neves személyek
Főigazgatók 1775–1785 gróf Balassa Ferenc 1785–1792 báró Prónay Gábor 1793–1822 gróf Szapáry József 1824–1829 Orgler József 1831–1845 Adamkovics Mihály 1846–1848 Cherier Miklós 1849-től rövid ideig Heller Károly
Intézetigazgatók 1784–1785 Altorjai Benkő Miklós 1785–1800 Fleischhacker János 1804–1807 Stibsits Ferenc 1808–1813 Jordánszky Elek 1816–1819 Hemtner Flórián 1832–1844 Engelhardt Anzelmknihydominikani.sk 1845–1848 Dussil Illés 1850 Suhayda János (kinevezett, nem foglalta el) 1850–1861 Baintner János 1861–1869 Bokrányi János 1869-től Ekmayer Ágost Fésüs György Barta Béla
Oktatók Belnay György Alajos 1792-től Borsiczky Dénes Cselkó István Dankovszky Gergely Alajos Degen Gusztáv Ferenczy Jakab 1840–1850 között Fleischhacker János 1784–1800 között Hajnik Pál 1801-től Hodinka Antal 1906-tól Hoffmann Pál 1864–1866 között Jordánszky Elek 1808–1813 között aligazgató Katona Mór 1899-től Kolbay Mátyás 1843-tól Kmety Károly 1892-től Konek Sándor 1850-től Kosutány Ignác 1896-tól Kováts Ferenc 1903–1914 között Krobót János 1801–1808 között Kruesz Krizosztom 1848-ban Kuncz Ignác 1874-től Lechner Ágost 1856-tól Lendvay Benő 1874-től és 1885-től Mandello Gyula 1900-tól Oberschall Pál Ortvay Tivadar 1875–1906 között Pauer Imre Rudolf 1875-től Pisztóry Mór 1874-től Rausch Ferenc 1800–1803 között aligazgató Rimely Mihály János 1839–1842 között Santho Károly Szlemenics Pál 1809-től id. Vutkovich Sándor 1876-tól Ifj. Vutkovich Sándor Wertheimer Ede 1886-tól
Diákok Apor Károly (1835–1836) jogász, amatőr fotográfus Baditz Ottó festőművész Bartal György jogtörténész, MTA tagja Bernáth Gusztáv költő Chernel Kálmán földbirtokos, ügyvéd, megyei aljegyző, helytörténész, természetbúvár Csathó Ferenc (1845-1928) magyar jogász, bíró, valóságos belső titkos tanácsos, a budapesti királyi ítélőtábla elnöke, a Főrendiház tagja Ejury Károly ügyvéd, országgyűlési követ Ejury Károly (1857-ben) uradalmi főügyész Eöttevényi Olivér (1871-1945) ügyvéd, jogi és politikai író Esterházy László (1891-1966) nagybirtokos, jogász, politikus, 1918-ban rövid ideig főrendiházi tag, 1939-1944 között a Felsőház tagja Festetics Vilmos főnemes, földbirtokos Fiáth Pál kormánybiztos, főispán, tanácsos Gergelyi Tivadar országgyűlési képviselő Gozsdu Manó magyarországi román jogász, politikus, mecénás Gyurmán Adolf újságíró, jogász, miniszteri tanácsos Hajdu Sándor (1848-1894) alispán Horinka Imre Horváth József Jankovich Miklós (1791-ig) könyv-, régiség- és műgyűjtő, történész Jerney János (1818–1819-ben) őstörténész, nyelvtörténész, utazó, jogász Joannovics György politikus, nyelvész, újságíró, a MTA levelező (1867), majd tiszteleti (1881) tagja Kada Elek magyar ügyvéd, Kecskemét város polgármestere 1897 és 1913 között Keglevich Béla főispán, országgyűlési képviselő, huszárkapitányKováts Ferenc gazdaságtörténész, közgazdász, a MTA levelező tagja Kubicza Pál (1816-1893) Trencsén vármegye főispánja Kumlik Emil (1887–1891) könyvtáros, újságíró, író Lacsny Miklós jószágkormányzó, táblabíró Lombardini Sándor ügyvéd, levéltáros, történész Lonovics József földbirtokos, jogász, Csanád vármegye főispánja Mednyánszky Alajos (1801–1804) magyar királyi belső titkos tanácsos, Nyitra vármegye főispánja, író, történész Nagy István országgyűlési képviselő, a főrendiházi hivatal titkára Pázmándy Dénes földbirtokos, politikus, 1848-1849-ben a képviselőház elnöke Prileszky Tádé országgyűlési képviselő Radvánszky Antal nagybirtokos, politikus, országgyűlési követ, Turóc, illetve Zólyom vármegye főispánja, szlovák költő Rovács Albin (1843–1918 után) ügyvéd, városi levéltárnok. Schiller Bódog (1877–1914) jogtörténész, egyetemi tanár, törvényszéki jegyző, bíró Somogyi Gedeon (1783–1821) magyar nyelvész, levéltárnok Somssich László mezőgazdász Sporzon Pál (1831–1917) gazdasági akadémiai tanár Tóth Lőrinc (1814–1903) ügyvéd, kúriai elnök, drámaíró, szakíró Turchányi Imre (1889–1955) ügyvéd, országgyűlési képviselő Zelliger Ernő (1892–?) somorjai ügyvéd, közjegyző, polgármester.
Jegyzetek
Források Keresztes Veronika 2022: A Pozsonyi Jogakadémia története (1777–1914). Somorja M. Novák Veronika 2007: A Pozsonyi Jogakadémia hallgatósága 1777–1849 Lukinich Imre 1933: Az egyetem alapításának története Ortvay Tivadar 1884: Száz év egy hazai főiskola életéből: A pozsonyi kir. akadémiának 1784-től 1884-ig való fennállása alkalmából. Budapest Ferenczy Jakab Zsigmond 1847: A pozsonyi akadémia története. Pest Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai – Pozsony vármegye
További információk A jezsuita kollégium
Kategória:Pozsony oktatási intézményei Kategória:Szlovákia történelme Kategória:Szlovákiai magyar nyelvű oktatási intézmények Kategória:Az 1780-as években alapított oktatási intézmények