Az SMS Möwe – hivatalos okmányokon SMS MöveA hajónév előtt álló három betű (SMS; pontosabban: S. M. S.) a német Seiner Majestät Schiff rövidítése. Jelentése: Őfelsége Hajója.; A német Wikipédia vonatkozó szócikkében kiemelik, hogy bár a hajó nevét rendszerint Möweként adják meg, a szolgálati pecsét arról tanúskodik, hogy hivatalosan v betűvel írták. Lásd: . Ennek megfelelően a hajó nevét is szimpla ’v’ betűvel szerepeltetik a német nyelvű szócikkben. Miután a korabeli könyvekben – így a magyar nyelvűekben is – a Möwe alak szerepel, ezért a magyar szócikk címe is ennek megfelelő. – a Császári Haditengerészet egyik segédcirkálója volt az első világháborúban. A hajó a kéttagú Pionier-osztály egyik teherhajójaként épült meg és 1914-ben bocsátották vízre. Eredetileg az Afrikanische Frucht-Compagnie számára készült el és Kamerunból kellett volna banánt szállítania, de a világháború kitörése ezt már nem tette lehetővé.
A hajót az F. Laeisz hajótársaság állította szolgálatba és 1915-ben vette át a haditengerészet. Segédcirkálóvá való átalakítása után két hosszabb portyázóutat tett az Atlanti-óceánra gróf Nikolaus zu Dohna-Schlodien korvettkapitány parancsnoksága alatt és ezek során összesen 39 ellenséges kereskedelmi hajót fogott el és süllyesztett el – illetve további kettőt az általa rövid időre szolgálatba állított Geier segédcirkáló. Az antant részéről a sikerei miatt a Möwe vált a német cirkálóháború szimbólumává. A segédcirkálót és legénységét az okozott nagy károk ellenére a britek nagy becsben tartották, mivel mindent megtettek a hajótöröttek kimentésére és jó bánásmódban részesítették őket, a fegyvereiket pedig csak a legszükségesebb esetekben használták.
A Möwe két útján készült filmfelvételek és a parancsnokának könyvei hasznosnak bizonyultak a német propaganda számára. A Dohna-Schlodien gróf által írt S.M.S. Möwe (1916) és a Der Möwe zweite Fahrt (1917) könyveket illetve példányban nyomtatták ki. Már megjelenésük évében megjelentek magyar fordításban is A Möwe kalandjai és a Diadalmas Möwe második útja címmel.
A hajót a háború után jóvátételként elkobozták és 1933-ig brit szolgálatban állt. Ekkor egy német hajótársaság vásárolta meg. A második világháború végén, 1945 áprilisában egy brit légitámadás áldozata lett a norvégiai Sogne-fjordban. A hajó maradványa a búvárok kedvelt merülési célpontjának számít.
Alkalmazásának előzményei A németek által a világháború elején reguláris hadihajókkal, segédcirkálókkal illetve tengeralattjárókkal vívott cirkálóháború (kereskedelmi háború) eleinte nem volt kellőképpen hatékony. A Kelet-ázsiai Hajóraj támaszpontjára nem térhetett vissza, a hazaúton pedig az 1914. december 8-ai Falklandi csata során lényegében megsemmisült. A háború kitörésekor segédcirkálónak átalakított nagyméretű és gyors óceánjárók nagy szénfogyasztásuk miatt kevéssé bizonyultak alkalmasnak a cirkálóháborúban való alkalmazáshoz és 1915 tavaszára vagy megsemmisültek (Kaiser Wilhelm der Große, Cap Trafalgar) vagy semleges területen internáltatták magukat (Cormoran, Prinz Eitel Friedrich, Kronprinz Wilhelm). A németek a Meteor segédcirkálóval 1915 tavaszán első ízben vetettek be egy szokványos teherhajót aknatelepítési feladatokkal majd ezt követően cirkálóháború folytatásával. A Meteor sikereinek hatására a Nyílt-tengeri Flotta vezetősége úgy döntött, hogy a mintájára felszerel egy újabb teherhajót és cirkálóháború folytatására az Atlanti-óceánra küldi.
A hajó és technikai paraméterei
A vállalkozás vezetésére gróf Nikolaus Dohna-Schlodien korvettkapitányt szemelték ki és a hajó kiválasztását őrá bízták. Dohna gróf 1915 szeptemberében kapta meg az utasítást egy olyan teherhajó felkutatására, mely megjelenésében nem feltűnő, ugyanakkor a szokványos gőzhajóknál nagyobb sebességgel rendelkezik. Dohna leírása szerint hosszas és eredménytelen keresgélés után Albert Ballin, a HAPAG hajótársaság vezérigazgatója hívta fel a figyelmét az 1914. május 9-én a Joh. C. Tecklenborg hajógyár geestemündei (Bremerhaven) gyárában vízrebocsátott Pungóra.A teherszállítónak épült Pungo a nevét egy kameruni helység után kapta. Ezt a hajót az Afrikanische Frucht-Compagnie számára építették és a hamburgi F. Laeisz hajótársaság üzemeltette. A Pungónak eredetileg Kamerunból kellett volna banánt szállítania Németországba, de a háború kitörése miatt Brémában maradt.
Brémából Wilhelmshavenbe vitték át, ahol elvégezték segédcirkálóvá való átalakítását. Ennek során a Hilfsdampfer 10 (HD 10) megjelölést kapta (Segédgőzhajó 10). A 123,7 m hosszú, 14,44 m széles és 7,2 m merülésű jármű vízkiszorítású volt és hajótérrel rendelkezett. A háromszoros expanziójú gőzgépe teljesítmény leadására volt képes, ami 13,3 csomós maximális sebességet tett lehetővé. Fő fegyverzetét a hajóorron elhelyezett négy 15 cm űrméretű, 45 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú valamint a taton elhelyezett 10,5 cm-es, 40 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú alkotta. Felszerelték két 50 cm-es űrméretű torpedóvető csővel is, melyek számát az első cirkálóútjáról való visszatérését követően 1916-ban négyre emelték. Emellett 500 akna szállítására is alkalmassá tették. A fedélzetén összesen 239 fő teljesített szolgálatot, 223 legénységi állományú és 16 tiszt. Dohna elmondása szerint a hajóját egy rajta megtelepülő sirály után nevezte el.
Első világháború Első cirkálóút (1915. december – 1916. március) Aknatelepítési műveletek bélyegkép|jobbra|300px|A King Edward VII csatahajó süllyedőben (1916. január 6.)
A Möwe 1915. december 29-én indult első atlanti bevetésére Wilhelmshavenből.John Walter: Piraten des Kaisers – Deutsche Handelsstörer 1914–1918. Stuttgart: Motorbuch Verlag, 1994, , S. 142.Otto Mielke: S.M. Hilfskreuzer „Möwe“ – Der erste Blockade-Durchbruch. SOS Schicksale deutscher Schiffe, Nr. 125, München: Arthur Moewig Verlag, 1957, 8. o. A parancsai értelmében a fő feladata az aknamezők telepítése volt Skócia északi partjainál majd a Loire és a Gironde folyók torkolatában – amennyire a lehetőségek ezt megengedték – majd másodlagos feladatként az Atlanti-óceánon kellett kereskedelmi harcot folytatnia. Ez utóbbi eredményességéhez az Admiralstabnál – a háború vonatkozó részének hivatalos német történetírását szerkesztő Erich Raeder észrevétele szerint –, nem sok reményt fűztek.A hadműveleti parancs egészét lásd: Krieg zur See (Raeder) 145. o. Az út elején a svéd Sagoland teherhajóként álcázta magát és kifutásakor az U 68 és az UC 30 tengeralattjárók fedezték.
1916. január elején a Skócia északi részén lévő Wrath-fok közelében sikeresen telepített tíz aknazárat összesen 252 akna felhasználásával. Pár nappal később itt futott aknára és süllyedt el a King Edward VII (pre-dreadnought) csatahajó. A többi 238 aknát január 9-10. éjszakáján a Loire és a Gironde torkolatába telepítette.
Kereskedelmi háború megkezdése Az aknatelepítési feladatok elvégzésével 1916. január 10-én kezdte meg az atlanti vizeken való kereskedelmi harcát. Álcázásként hol a liverpooli honi kikötővel rendelkező Sutton Hallnak, hol a marseille-i Theodore Monte-nak adta ki magát és úticélként Buenos Airest adta meg. Január 11-én a Finisterre-fok magasságában mindjárt két hajó került egyidejűleg a látókörébe.Krieg zur See (Raeder) 151. o. Az előbb álcázásként felvont brit lobogót a Möwe német hadilobogóra cserélte, majd felszólítására mind a kettő megállt. Míg a Möwe a Farringford legénységére várt, hogy azok csónakjaikon átevezzenek hozzá, addig a másik brit hajó, a Corbridge egy esőfüggönybe hajózva igyekezett elmenekülni. A németek emiatt a ércet szállító Farringfordot egy torpedó kilövésével gyorsan el akarták süllyeszteni, de az letért a pályájáról és nem talált célt. Ezután öt lövést adtak le az ágyúkból a vízvonalára, ami elégnek bizonyult az elsüllyesztéséhez. A Corbridge-et két óra hosszan tartó üldözés után érték be és az több figyelmeztető lövés leadása után végül megállt. A teherhajó szenet szállított volna Argentínába, ezután azonban a Möwe szénszállítója lett és Dohna az Amazonas torkolatának közelében lévő Maraca-szigetekhez küldte előre zsákmányszemélyzettel a fedélzetén.Krieg zur See (Raeder) 152. o.
Már január 13-án elfogott egy újabb brit szénszállítót, a Cardiffból a Madeira szigetén lévő St. Vincentbe tartó Dromonby-t. Ez szenet szállított, de mivel az üzemanyagellátását megoldottnak vélte a Corbridge révén, Dohna ezt a hajót elsüllyesztette. Ugyanezen a napon az vegyes árut szállító Authort és az cukrot szállító Tradert is feltartóztatta és mindkettőt elsüllyesztette. Január 15-én a Peruból Angliába kukoricát szállító Ariadne esett az áldozatául. A Madeira közelében elfogott hajót 26 fős legénységének átszállítása után lőgyakorlat célpontjaként süllyesztették el és mivel a rakománya nagy füsttel lángra kapott, egy torpedóval küldték gyorsan a tengerfenékre. A németek arról nem tudtak, hogy mindez a britek egyik közlekedési csomópontjául szolgáló és ezért általuk fokozottan ellenőrzött területen történt és emiatt az eljárásuk nagy veszéllyel járt.Krieg zur See (Raeder) 153. o. Az Atlanti-óceán középső részén, amerre a Möwe ekkor tevékenykedett, a britek – a közép- és dél-amerikai illetve afrikai támaszpontjaik révén – összesen 19 cirkálóval és segédcirkálóval rendelkeztek.
bélyegkép|jobbra|300px|Az Appam elfogása Willy Stöwer alkotásán
A Möwe január 15-én fogta el az Appamot és még azelőtt sikerült megadásra késztetni, hogy az a 47 mm-es tatlövegét használhatta volna. A darabáru mellett értékű aranyrudat is szállított, amit átszállítottak a Möwére. A 148 fős személyzete mellett 160 utas, 14 polgári fogoly (köztük 3 német nő is) és 8 német hadifogoly volt a fedélzetén. A britek között számos tiszt és katona mellett rajta utazott Sierra Leone korábbi kormányzója és Nigéria gyarmati titkára is.Krieg zur See (Raeder) 154. o. Az Appam elfogásának napján a King Alfred cirkáló Madeirához közel, az Essex cirkáló a Kanári-szigeteknél járőrözött, a Möwe pedig a kettejük közötti résen haladt át a zsákmányszemélyzettel ellátott Appam mögött haladva, mely felderítést végzett számára.
Tűzharc a Clan McTavish-sel Január 16-án este szólították fel megállásra a Clan McTavish teherhajót, mely a felszólításnak nem engedelmeskedve megpróbált elmenekülni. A rádión segítséget kérő hajó, a taton lévő 57 mm-es ágyújával tüzet is nyitott. A britek nem találtak, ellenben a tüzet viszonzó németek már a harmadik lövéssel találatot értek el. Öt találat után, melyek közül az egyik a fő gőzvezetéket találta el, a britek végül megadták magukat. A rövid összecsapásban a brit legénység 8 indiai tagja vesztette életét. A hajót ezután rövid úton elsüllyesztették.Krieg zur See (Raeder) 155. o.
Bár a Clan McTavish segélykérő üzenetét vételezték brit hadihajókon, az nem került a dekódolásért felelős brit tiszthez és emiatt következmények nélkül maradt. Ekkor pedig két-három cirkáló is párórányira volt csak a helyszíntől.
Az Appamot Dohna január 17-én elbocsátotta, hogy az Egyesült Államokban internáltassa magát. A fedélzetén 121 brit személlyel indult el Newport News felé. 53 brit személy a Möwén maradt. 103 indiai fizetség ellenében a németek szolgálatába szegődött. Január 20-án az óceán közepén Dakar magasságában az Edinburgh vitorlás lett az újabb áldozata.Krieg zur See (Raeder) 156. o.
Cirkálás az Egyenlítő mentén