Hága László (Budapest, 1920. december 3. – Budapest, 1968. október 18.) magyar vegyészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa (1966). Kandidátus, címzetes egyetemi tanár, a Dunai Kőolajipari Vállalat főtechnológusa, a Munka Érdemrend ezüst fokozata, a Szocialista Munkáért Érdemérem kétszeres kitüntetettje.Gyászjelentése
Életpályája 1938-ban érettségizett a budapesti Werbőczy István Gimnáziumban. 1941–1942 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki Kar Szerves Kémiai Tanszék tanársegéde volt. 1942-ben diplomázott a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. 1942–1945 között a budapesti Haditechnikai Intézet polgári alkalmazottja, kenőanyag előadója volt. 1945–1952 között a szőnyi Kőolajipari Vállalat műszaki vezetője, 1952–1953 között beruházási osztályvezetője, 1953–1954 között a vállalat tudományos kutatólaboratóriumának helyettes vezetője, majd vezetője, 1954–1955 között főtechnológusa, 1955–1957 között főmérnöke, 1957–1960 között igazgatója volt. 1960–1968 között a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat főtechnológusa volt. 1962–1965 között az MTA–TMB önálló aspiránsa volt. 1965-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen petrolkémiai szakmérnöki oklevelet szerzett. 1965-ben doktorált. 1966-tól a Veszprémi Vegyipari Egyetem címzetes egyetemi tanára volt.
Munkássága Közreműködött a százhalombattai gyár tervezésének, üzembe helyezésének, a termelés megindításának minden munkafolyamatában. Kutatómunkájában a nagylengyeli kőolaj termikus krakkolásával, a katalitikus benzinreformálással, a kenőolajok hidrogénező finomításával foglalkozott. Olajipari desztillációs, sómentesítési, tüzeléstechnikai, tárolási és korróziós kérdésekkel, kenőolajok összehasonlító vizsgálatával foglalkozott. A magyarországi olajiparban létesített üzemek technológiai felülvizsgálatának vezetője.
Halála Százhalombattán, egy üzemi balesetnél, munkatársai mentése közben súlyos égési sérüléseket szenvedett. A baleset után már csak néhány napot élt, az akkor szerzett sérülései következtében Budapesten vesztette életét.
Emlékezete Tiszteletére Százhalombattán emlékoszlopot emeltek, amely a róla elnevezett utcában található. Ebben a Hága László utcában emléktáblát is állították emlékére. A zalaegerszegi Olajipari Múzeum szoborparkjában bronz mellszobra (Béres János alkotása, 1988) áll, továbbá itt, a múzeumban őrzik szakmai munkássága dokumentumait. Festett portréja a Magyar Vegyészeti Múzeum történelmi arcképcsarnokában látható.
Sírja a Farkasréti temetőben található.
Családja Szülei: Hága Ferenc MÁV-segédtiszt, MÁV-főellenőr és Valentinyi Júlia voltak. Felesége, Nagy Magdolna volt. Három lánya született: Magdolna, Ágnes és Judit.
Művei A nagylengyeli ásványolaj krakkolási problémái (Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Továbbképző Intézete előadássorozatai. Budapest, 1954) Fűtőolajok (Épületgépészet, 1961) Ásványolaj-technológiai számítások (Összeállította, Bárdos Györggyel, Péchy Lászlóval, Veszprém, 1963) A kőolajfeldolgozó üzemek energiagazdálkodása (Energia és Atomtechnika, 1964) Kenőolajok és paraffinok hidrogénező finomításának összehasonlítása a hagyományos finomító eljárásokkal (Kandidátusi értekezés, Százhalombatta, 1965) A Dunai Kőolajipari Vállalat (Simon Pállal, Magyar Kémikusok Lapja, 1968 és Bányászati és Kohászati Lapok; Kőolaj és Földgáz, 1968)
Díjai Munka Érdemrend (ezüst) Szocialista Munkáért (1954) Pfeifer Ignác-emlékérem (elsőként, posztumusz, 1969)
Jegyzetek
Források
Névpont.hu Felavatták Hága László emléktábláját (Százhalombattai hírtükör, 2006. júl. 5.) Veszprém megyei életrajzi lexikon Tudósnaptár
További információk Halálhír (Népszabadság, 1968. okt. 22.) Hága László (Magyar Kémikusok Lapja, 1968) Hága László (Bányászati és Kohászati Lapok. Kőolaj és Földgáz, 1968)
Kategória:1920-ban született személyek Kategória:1968-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar vegyészmérnökök Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Balesetben elhunyt személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek