Várady Ilona, író álneve Vándor Iván, születési és 1885-ig használt nevén Weisz IlonaAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 32308/1885. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1885. év 12. oldal 22. sor (Debrecen, 1880. május 23. – Budapest, 1962. április 29.) zsidó származású magyar írónő, műfordító.
Élete Váradi (Weisz) Ignác (1856–1942) biztosítóintézeti titkár és Fischbein Laura (1857–1939) lánya. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1905-ben jelent meg első tárcacikke a Budapesti Hírlapban Rákosi Jenő szerkesztése alatt, akinek tanácsára felvette a Vándor Iván írói álnevet. Munkatársa volt a Budapesti Hírlap, Pesti Hírlap, Új Idők, Az Újság, Magyar Lányok és az Én Újságom című lapoknak. Főleg ifjúsági műveket, könnyű szórakoztató regényeket írt. Fordított kalandregényeket is. A Magyar Írónők Körének alapítója és elnöke volt. 1931 márciusában a párizsi Académie Féminime des Lettres tiszteletbeli tagjává választották.
Férje Benedek Ábrahám női divat nagykereskedő volt, akivel 1904. június 29-én Debrecenben kötött házasságot, de néhány évvel később elváltak.
Főbb művei
Köd kisasszony és egyéb elbeszélések (Budapest, 1908) Balassa Bálint szerelmei (elbeszélés, Budapest, 1917) A megváltó ismeretlen (regény, Budapest, 1925) Petrőczy Kata Szidónia (ifjúsági regény, Budapest, 1926) A Sólyomház (regény-trilógia, Budapest, 1928–1933) A költő (Kisfaludy Károly életregénye, Budapest, 1931) Melitta hét apja (regény, Budapest, 1934) Délibáb (elbeszélés, Budapest, 1942) Beethoven ifjúsága (regény, Budapest, 1943)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar műfordítók Kategória:1880-ban született személyek Kategória:1962-ben elhunyt személyek Kategória:Debreceniek Kategória:A 11.300/1944. M. E. számú határozatban felsorolt szerzők Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek