Ilsemann Keresztély (Eredeti név: Christian Ilsemann) (Kiel, 1850. február 20. – Budapest, 1912. június 4.) kertész, tájépítész, Budapest székesfőváros főkertésze 1892–1912 között.

Élete 260px|bélyeg|Virágágy az Erzsébet téren 260px|bélyeg|Modern virágágy a József téren, 1892. Weinwurm fotó 260px|bélyeg|A Várkert bazár, 1908 260px|bélyeg|A Kálvin tér, 1910 260px|thumb|A mai Szabad sajtó utca a Kossuth utcával, 1910. (Derzsi Elekes A.) 260px|thumb|A Baross tér, 1910. (Derzsi Elekes A.) 260px|thumb|A Keleti pályaudvar, 1912 260px|thumb|A Szabadság tér, 1914. (Derzsi Elekes A.) 260px|thumb|A Döbrentei tér, 1915 260px|thumb|A Szabadság tér, 1916 260px|thumb|A Vámház körút, 1916. (Derzsi Elekes A.) thumb|160px|Sírja a Fiumei úti sírkertben, 2006 (10-1-58). 2001 óta védett sírja a Nemzeti sírkert része Kielben született, egy neves és jómódú kertészcsaládban. A főreáliskolát szülővárosában végezte el, utána három évig Hamburgban a Richers és Fia kertészeti vállalkozásnál szerezte meg a kertészeti szakmai ismereteket. A potsdami királyi kertekbe szerződtették (Sanssouci), majd a század egyik neves tájkertészéhez Hermann von Pückler-Muskau herceghez a Muskauba, és Branitzba került, ahol Eduard Petzold királyi kertigazgató mellett tanult tovább, Karl Kochtanár és Gottfried Kirchner arborétumkertész pedig a dendrologiával ismertették meg. Az itt kapott ajánló levelekkel Belgiumba, Louis van Houtte genti kertészetében, később Párizsban a Jardin des plantes-ban, majd pedig ugyanitt a Buttes Chaumont parkban dolgozott és szerzett újabb ismereteket. Két év után Angliába utazott, ahol növénytermesztéssel foglalkozott és a tájkertészetet tanulta. Keresményéből beutazta Keletet és 1873-ban Budapestre jött. Eleinte sok nehézséggel kellett megküzdenie, több uradalomban dolgozott, illetőleg újra járt Konstantinápolyban, és a Kaukázusban. 1879-ben a Magyaróvári magyar királyi Gazdasági Akadémia segédkertészi állására jelentkezett, mely Villási Pál Keszthelyre helyezésével ekkor ürült meg. Az állampolgári jogok megszerzése után főkertésszé léptették elő. Magyaróváron az addigi haszonnövény- és gyümölcstermesztés mellé a dísznövénytermesztést is beemelve, faiskola létesítésével foglalkozott: arborétumot, mintagyümölcsöst (mint arról annak fennmaradt jegyzéke is tanúskodik), rozáriumot, egy fajtákban gazdag faiskolát (kb. 1500 fajta) és kertészetet vezetett. „Az ültetvények mintaszerű kezeléseért két ízben részesült a magyar földmivelési minisztérium elismerésében.”Lásd Budapest új főkertésze, i.m.

Magyaróvári főkertész korában kezdett publikálni. Több éven át a Bécsben megjelenő Der FruchtgartenOnline elérhetősége eleinte társ, majd egyedüli szerkesztője volt. E német nyelvű lap a „Landes-Obstbauverein für Niederösterreich” (Alsó-Ausztriai Gyümölcstermelők Országos Egyesülete) és az „Obst bauverein für das Königreich Böhmen” (Cseh királyi Gyümölcstermesztők Egyesülete) hivatalos szaklapja volt, és Ilsemann Magyaróvárról szerkesztette. 1884-ben Magyaróváron az addig kétnyelvű (alternatív magyar–német) oktatás helyére a magyar került, számos magyarul nem tudó oktatónak távoznia kellett, Ilsemann magyar nyelvismerete miatt maradni tudott.

Fuchs Emil fővárosi kertész nyugalomba vonulása után, 1892-ben lett Budapest főkertésze. Budapesten sétányokat, parkokat létesített (lásd táblázat!). Ilsemann tevékenysége azonban nem csupán a fővárosra terjedt ki, így Darányi Ignác dunaörsi nagy parkjánál, báró Hatvani Sándor hatvani parkjánál és még más számos parknál és kertészetben érvényesítette kertészeti tudását és képességeit.

1896-ban a Millenniumi kiállítás kertészeti munkálatai Ilsemann, valamint ifjabb Pecz Ármin és L’Huillier István vezetésével folytak. A kiállítás miatt kb. 800 fát vágtak ki, annak bezárása után a park regenerációját és új sétányok nyitását Ilsemann végezte el, máig maradtak fenn az ő vonalvezetését követő fasorok, bár Ilsemann platánjainak egy részét 1987 nyarán kivágták a Városligetben a Kacsóh Pongrác út elején, az M3-as autópálya felé vezető szakaszon. „Örökségéből idővel elpusztult a virágágyas korzó a világító szökőkúttal és a kőbábos terasszal együtt, helyét ma nagy napozórét jelzi.”Sisa József: A Városliget átalakulása az ezredéves kiállítás idején. Ars Hungarica, 1996, 24. évfolyam, 1. szám.

1908-ban a Margit-sziget — amelyet a főváros József Ágost főhercegtől vett meg és nyilvános közkertté nyilvánított —, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának kezelésébe került. Dendrológiai park jellegét már a főhercegek idején elnyerte, és Ilsemann ezt jelentősen továbbfejlesztette. Kibővítette az idősebb Magyar György által egykor létesített Rózsakertet is.

1910-től 1912-ig tartott a pesti állatkert kialakítása. (A főváros 1907-ben vette meg az 1865 óta itt lévő, a századfordulón csődbe jutott magánállatkertet.) A terület terveit Végh Gyula készítette, a növényzet telepítése pedig Ilsemann dolga volt. Mindemellett folyamatosan végezte a Duna két partján a fasorok megújítását — a pesti oldalon az akácfák, a budain a vadgesztenyék domináltak —, valamint a Duna-hidak hídfőinek parkosítását.

1898-tól az Országos Magyar Kertészeti Egyesület főtitkára, az 1902. évi első nemzetközi kertészeti, az 1904. évi Magyar királyi Mezőgazdasági Múzeumban rendezett tavaszi virágkiállítás, és az 1910. évi Budapesti Nemzetközi Kertészeti Kiállítás szervezője volt. A Kertészeti Lapok főszerkesztőjeként számos tanulmányt írt, a cikkeit illusztráló rajzokat rendszerint maga készítette az általa megfigyelt növényekről. Egy ideig szerkesztette A Kert című lapot is.

„Kifejezéseit, ép ugy, mint a magánéletben, az írásban sem nagyon válogatta, és nézeteit nemegyszer bizonyos nyersességgel juttatta kifejezésre.”– írták róla nekrológjában.A kert, 1912. június 15. 12. szám. Hírek. Szőlőmívelés. I. E megállapítás igazsága tárgyilagos ítéletű írásaiban is fellehető, melyek elütnek a századforduló szak- és hírlapirodalmában szokásos, szuperlatívuszokkal teletűzdelt stílustól.Lásd pl. az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye 6. kötetében általa írt fejezetet a díszkertészet szerepléséről.

„Ilsemann Keresztély, a Ferenc József-rend lovagja 1912. június 4-én halt meg. A főváros által felajánlott díszsírhelyen temették el a Kerepesi úti temető 10. parcellájában. Közvetlenül nagy elődje, Fuchs Emil mellett nyugszik. Sírkövén Arany János - egykor Tompa Mihály sírjára írt - versének utolsó két sora (kis változtatással) olvasható:"

»Lágyan öleld tetemét anyaföld, s ti szeretti virágok Üljetek ágya köré, mondani méla regét.« Mély bánattal gyászol özvegyed Budapesti sírkertek. Vizler Imre fényképei a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében

„Sajnálatos, hogy a főváros és a közvélemény mára szinte teljesen elfeledte őt: nincs utcája, neve pedig a bővített Budapest Lexikonban sem szerepel.” – írta Tóth Vilmos 2000-ben. Azóta a Népligetben egy sétány őrzi a nevét.

Alkotásai Közterület neveMai névMai kerület(1892–1912), ill. ismert évMegjegyzésÁllatkertXIV.1907–ParkírozásaÁllatkert PálmaházaXIV.1912Végh Gyula székesfővárosi mérnök, Räde Károly és Ilsemann munkájaAlmássy térVII.Bakáts térIX.1897–1899Baross térVII.1910–1911Bástya sétány és a Várhegy fásításaI.1897–1899A 19. században fásították a nyugati szakaszt, ma Tóth Árpád sétányBazilika környékeV.1910–1911Bihari úti faiskolaX.1910Boráros térIX.1910–1911Corvin térI.1910–1911Döbrentei térI. Erzsébet térV. Eskü térMárcius 15. térV.1910–1911Fővám térV. és IX.1897–1899Másik oldala IX. kerületGellért-hegy Duna-parti oldalaI, XI.1910–19111902-ben létesítették a mesterséges vízesést.Hunyadi János úti parkokXI.1910–1911Hunyadi térVI.1897–1899Izabella térHevesi Sándor térVII.1897–1899Jezsuita lépcsőHalász lépcsőI.1910–1911József nádor térV.1892Kálvária térVIII. Kígyó térFerenciek tereV.1910–1911Klauzál térVII.1910–1911Liget térX.1898–1899Megszűnt a park jellege.Liszt Ferenc térVI.1910–1911Lukács fürdő és Margit híd közötti parkGermanus Gyula parkII.1897–1899Mária Terézia térHorváth Mihály térVIII. Marczibányi téri parkII.1897–1899Margit-sziget dendrológiai bővítéseXIII.; Fővárosi Önkorm.1908–Kibővítette az id. Magyar György által létesített Rózsakertet is.Mátyás térVIII. Mechwart-ligetII.1897–1899Népliget kialakításaX.1893–1902Csaknem 300 holdas terület ekkor. 1910-re faiskolát hozott létre a közeli Bihari úton.Népszínház környékeBlaha Lujza térVIII.1897–1899Pálffy térBem József térII. Rákóczi térVIII.1897–1899Rózsák tereVII..1910–1911Rudolf térJászai Mari térXIII.1910–1911Szabadság tér kialakítása az Újépület helyénV.1898–1899 Fásítási tervéről térképet is kiadott Ilsemann.Széna térII. Szent Gellért térXI.1910–1911Szent László térX.1897–1899Szent Rókus Kórház előtti térVIII.1897–1899Szilágyi Dezső térI.1910–1911Teleki László térVIII.1910–1911Tisza Kálmán térII. János Pál pápa térVIII.1897–1899Városház utca. Városháza belső udvaraiV.1910–1911Városliget újjáalakításaXIV.1892–Vérmező kertészeti munkáiI.1910–1911 A virágszőnyegek specialistájának tartották. Nem a geometrikus színeltérésekkel, hanem a növények eltérő jellegzetességeivel kialakított virágágyásaival nemzetközi hírnevet szerzett. Ilsemann a parkokat, ha lehetett, az akkor divatos platánsorok sétányához kapcsolódva tervezte, szívesen alkalmazta az egyes pázsitrészek elválasztására a hársfa-, illetve gömbakác-sorokat. Hasonló fák sorba ültetésével, virág- és cserjecsoportok elhelyezésével Budapest mai zöldterületeinek jelentős része az ő főkertészsége alatt épült ki. Bár ma már kevés munkája látható eredeti állapotában, a város mai arculatának kialakulását döntően befolyásolta. „Utódjára, Räde Károlyra sokkal kedvezőbb feltételeket hagyott, mint Fuchs egykor őrá”.

Művei Ilsemann Keresztély: Díszkertészet. In: Matlekovits Sándor (szerk.): Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye 6. kötet (Budapest, 1897) Termesztési kísérletek paradicsommal a magyaróvári m. kir. Gazdasági Akadémia kísérleti telepén. Kertészeti Lapok, 1891. szeptember, 237–238. o. Modern virágágyak Budapest fö- és székváros sétaterein, Kertészeti lapok 7. évf. 10–11. szám - 1892. október–november, 262–265.; 292–293. o. Catalpa speciosa (Pompás trombitafa). A kert, 1895. július 1., 8. szám, 276. o. A Jacinthus szobában való tenyésztése. A kert, 1895. szeptember 15. 13. szám. 475–477. o. Diszcsoportjaink tulipánjai A kert, 1895. október 15., 15. szám. 558–560. o. A Cineraria hybrida fajtái, alkalmazása és tenyésztése. A kert, 1898. augusztus 1. 15. szám. 507–510. o. Salpiglossis. (Trombitavirág) A kert, 1896. február 1. 3. szám. 103–104. o.

Jegyzetek

Források

Budapest új főkertésze. Kertészeti lapok 1892. március. 3. szám. 83. o. A kert, 1912. június 15. 12. szám. Hírek. Ilsemann Keresztély nekrológja. Megtekintve 2020-03-21. Tóth Vilmos: A főváros elfeledett főkertésze. 150 éve született Ilsemann Keresztély, akit Christiannak hívtak. Népszabadság - PestVidék melléklet, 2000. február 19. Megtekintve 2020-03-21. Pintér János: Ilsemann Keresztély. Kertek és virágünnepek – a virágok kultusza a Városligetben. Múlt Kor történelmi magazin, 2019. július 17. Megtekintve: 2020-03-23.

Kategória:Magyar kertészek Kategória:1850-ben született személyek Kategória:1912-ben elhunyt személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek