Jules Verne regénye annak története, hogyan éri el az angol Hatteras kapitány az Északi-sarkot emberéletet, eszközt nem kímélve.
A könyv története 1855-ben Jules Verne egy rövid történetet – Telelés Grönlandban (Un Hivernage dans les glaces) – publikált a Musée des familles (Családok Múzeuma) folyóiratban. E pár oldalas történet egyes elemei később feltűnnek a regényben. A Hatteras kapitány első verziója 1864-ben jelent meg két különálló regény formájában: Az angolok az Északi-sarkon illetve a Jégsivatag. Az eredeti verzióban Hatteras életét veszti az Északi-sarkon álló vulkánba zuhanva, ám a kiadó kérésére Verne módosította a befejezést, a könyv az új végződéssel ismert, került kiadásra, utánnyomásra. A végleges változat sorozatban jelent meg a Le Magasin d'Éducation et de Récréation magazinban, 1864 márciusától. A regényt 1866 decemberében újból kiadták Éduard Riou illusztrációival .
Verne korai regénye a két könyvből álló Hatteras kapitány. Ez volt Verne és a Különleges utazások sorozat negyedik könyve. A könyv írása idején (1866) az Északi-sarkon még bizonyítottan nem járt ember, az északnyugati átjáró keresése, az odaindult és ott veszett, az odaveszett expedíciók keresésére indított kutató-expedíciók tartották lázban az ez iránt fogékony olvasókat, ezeknek a hajósoknak a története át- és átszövi a könyvet. Ahogy záporoznak az út során a földrajzi elnevezések is. Aki követni szeretné a felfedezők útját, annak érdemes a könyv részét képező térképen megtenni azt, a Google térkép tekintetben nagyon korlátozottan használható. Hatteras alakja sokban hasonlít a híres angol felfedezőére, Sir John Franklinéra.
Fontosabb felfedezők és hajósok a könyvben 1845-ben John Franklin parancsnoksága alatt álló brit expedíció két hajója – HMS Erebus és HMS Terror – anélkül tűnt el, hogy sikerrel kelt volna át az északnyugati átjárón. Franklin özvegye által ösztönzött sajtó- és közvélemény nyomására a következő tíz évben a brit Admiralitás több mint tizenöt hajót indított a hiányzó expedíció keresésére, amelyhez a francia haditengerészet is csatlakozott. James Clark Ross, Richard Collinson, Robert McClure, John Ross, Edward Belcher, Francis Leopold McClintock, John Rae, hogy csak néhány fontos kereső-felfedező azok közül, akik nevét azóta az északnyugati átjáró körüli öböl, szoros vagy sziget őrzi.
A Belcher-expedíció (1852) hajói közül az egyik a HMS Resolute. A hajó a jég fogságába esett, a legénység elhagyta. A hajó majd közel kétezer mérföldön át sodródott Amerika felé. A szellemhajót felfedezése után az Egyesült Államok kormánya visszaadta Angliának. A királyság a hajó három deszkáját is tartalmazó asztalt (Resulte-asztal) ajándékozott az amerikai elnöknek, amelyet kevés kivétellel azóta is használnak a Fehér Házban.Wallis, Geoffrey "A 'Resolute' Reminder" United States Naval Institute Proceedings (January 1978) pp.74-75 Ezen a hajón szolgált Emile Frédéric de Bray, aki túlélte az expedíciót. Amikor találkozott Vernével, akkor átadta neki naplóját és Bellot hadnaggyal folytatott levelezését, felhatalmazta Vernét ezek felhasználására. De Bray naplójának egyes részei – az északi fény leírását, a jégkunyhók építésének módszereit, a kutyaszán utazás – megtalálhatók Jules Verne könyvében.
Történet
Angolok az Északi-sarkon A Forward A Forward (Előre) nevű, gőzhajtással is felszerelt hajó indulásra készül. A liverpooli hajós társadalom élvezettel találgatja, hogy hová tart a hajó, megpakolva rengeteg élelmiszerrel, skorbut elleni anyaggal és szénnel. A hajó kapitányáról például azt feltételezik, hogy az egy kutya. A másodtiszt, Richard Shandon, igen szűkszavú, nem árul el semmit a kérdezősködőknek.
Váratlan levél Teljes terjedelmében megismerszik az a levél, amelyet Shandon kapott. A levélben nem csak állást ajánlottak számára, de pontos utasítást kapott a Forward megépíttetésére és a legénység toborzására is. Ez utóbbiak számára a szokott bérezést jóval meghaladó juttatást helyezett kilátásba a levelet aláíró, de magát fel nem fedő K. Z.
Doktor Clavbonny A hajó építése és a toborzás rendben megtörténik Shandon irányításával. Megérkezik a váratlan levélben jelzett doktor is. És végül az előre megadott időpontban Shandon kezére adják a szintén levélben jelzett kutyát. A hajó tizennyolc fős legénységgel útra kész.
A kutya–kapitány A kitűzött indulás napja elérkezett. A doktor berendezkedett, könyvekkel, orvosi felszereléssel és rengeteg hasznosnak vélt eszközzel szinte el is tömíti kabinját. A legénység próbál a kutyával barátkozni, de az nem áll kötélnek, a nevét sem sikerül kitalálni. A matrózok egymást közt „kapitány“-ként beszélnek róla, félig gúnyosan, félig félve. Shandon habozik nekivágni a kapitány nélkül, bár a levélben határozottan meg volt adva az indulás napja, azaz ma. Az utolsó pillanatban a kutya szájában egy újabb levéllel tűnik fel, amely a Forwardot északra vezényli. Adott napon kell a Farawell foknál lenniük, ha a kapitány ott sem jelenne meg, akkor tovább kell hajózniuk a Melville öbölig.
A nyílt tengeren A doktor és Shaldon lefolytatja az első tengeri felfedezőkről szóló beszélgetését. A könyvben a doktor számtalan esetben mesél a felfedezőkről, az angol hajósokról. A doktor lő egy sarki sirályt, amit – mindenki meglepetésére – ízletes vacsoraként készít el.
A nagy sarki áramlatban A doktor ezúttal a bálnákról és a tengeráramlásokról mesél, majd Grönland felé közeledve meghallgatjuk a sziget felfedezésének történetét is. És innen már csak egy ugrás az északnyugati-átjárót kereső hajók útjainak kitárgyalása.
A Davis-tengerszorosban Grönland földrajzát a jéghegyek kitárgyalása követi a bőbeszédű doktor által. Ezen értekezéseket megszakítja a kapitány létéről, nem létéről és szándékairól szóló találgatás, illetve a legénység és a kutya viszonyának taglalása. A kapitányról semmi biztos nem derül ki, ahogy a kutya esetében sem jut előbbre a hajózó társaság.
A legénység elhatározása A további utat jéghegyek torlaszolják el. A legénység jégvágóval, fűrésszel próbál utat törni. E közben panaszkodnak, mert az ismeretlen kapitány döntése értelmében a hajón nincs alkohol fogyasztás, csak orvosi receptre. Az egymás-közti beszélgetés vége az, hogy Clifton kijelenti, szerinte a kutya a hajó kapitánya, mert úgy is viselkedik.
Több napon át küzdenek, felhasználva a hajó orrsarkantyúját is, de nem jutnak előre. Egy alkalommal beszorulnak két jégtömb közé, egy harmadik fenyegetően közeledik hozzájuk, ám az az utolsó pillanatban alámerül. A doktornak erre a természeti jelenségre is van magyarázata.
Új esemény Shandon egy levelet talál a kabinjában. Ebben az ismeretlen kapitány elismeri munkáját, utasítja, hogy a legénységet is dicsérje meg. A hajót a Melville öbölbe irányítja. A levél érkezéséről vitatkozva a doktor, Shandon és Johnson arra a következtetésre jut, hogy a kapitánynak a hajón kell lennie. Egyetlen ötletük, hogy a kapitány a kabinjában rejtőzködik, ám ezt értelmetlensége miatt elvetik. Shandon követi a kapott parancsokat.
Hajózás veszedelmekkel Uppernawik, az utolsó dán település Grönland partján, a doktor, Shandon és még páran kieveztek, hogy tiszteletüket tegyék. Remek alkalom a doktor számára az eszkimó szokások megismerésére. Kiderül az is, hogy senki nem vár a hajóra, a kapitány nem itt készül felszállni. Vásárolnak nyolc szánhúzó kutyát. Az erős fény ellen zöldre festett gézálarccal védekeznek. A hajó tovább indul a jeges Baffin-tengeren, a matrózok tovább küzdenek a jéghegyekkel.
Shnadon, a doktor és Gary jégre szál, hogy megnézze, miként küzdhetik le a hajó előtt tornyosuló jéghegyet. Beszélgetésük közben felmerül, hogy a legénység nem túl elkötelezett az út mellett, mintha fegyelmi gondok is lennének. Az ördög hüvelykujja A hajón maradtak egyre elkeseredettebb küzdelmet vívnak a tovább jutásért, egyre inkább kedvük volna visszafordulni Liverpoolba. Helyzetük miatti haragjuk a kutya ellen fordul, elfogják, kiviszik a jégre, és egy fóka vájta lélegző lékbe dobják, a léket befedik, hogy a kutya ott ne tudjon feljönni levegőért se.
A visszatért Shandon kerülő úttal próbálkozik, ám amit nappal megtesznek, azt éjszaka a vízáram visszaveszi. Olyannyira, hogy egyre közelebb sodródnak a parthoz, a fejezet címét adó Ördög hüvelykujja sziklához. Egy délibábhoz hasonló jelenség miatt a legénységen úrrá lesz a félelem, majdnem a tengerbe vetik magukat, a tiszteknek alig sikerül fenntartani a rendet. Páran egy közeli jégtáblára futottak, most viszont lélekszakadva térnek vissza a hajóra, egy csupa jég állat üldözi őket. A kutya(-kapitány) volt az.
Hatteras kapitány A kutya a sodrodó jégtáblákon követi a hajót, a legénység idegei felmondják a szolgálatot. Shandonhoz mennek követeléseikkel. Shandont csupán az menti meg, hogy a jég körülvenni készül a hajót. Teljes gőzzel próbálnak kiérni az összezáruló jéghegyek közül, a legénység ismét menekülni akar. A végzet előtti pillanatban a kapitány felfedi kilétét és megmenti a hajót. Kiderül, hogy az közismert Hatteras kapitány Garry matrózként tartott velük az út elejétől fogva. Valamint a kutya neve Duk.
Hatteras gyújtó hangú beszédet tart „Anglia elvárja, hogy mindenki megtegye kötelességét”
Hatteras egy dúsgazdag londoni sörfőző fia, örököse. Az angol felsőbbrendűségét bántja, hogy az földrajzi felfedezések nem csak angoloknak köszönhetők. Eltökélt célja az Északi sark elérése, ezt már megkísérelte a Farewell kétárbócos vitorlással, amely az északi szélesség 76. fokáig jutott, ott kellett áttelelniük, az expedíciót egyedül Hatteras élte túl.
Hatteras tervei A tiszteket színvallásra kényszeríti Hatteras. Shandon diplomatikus választ ad, Johnson és Wall lelkesedik. De messze nem annyira, mint a doktor. A kapitány hosszú, tényekkel és számokkal alátámasztott beszédet tart, mely szerint a sark körül, ahol még nem járt senki, jégmentes tenger található. Shandon ellentmond, kisebbségben marad. A terv az, hogy Lancaster-, majd a Barrow-szoroson áthajózva elérik Beecheyt. Onnan északra fordulva a Wellington csatornán átjutva elérik a jégmentes tengert. Az útjukat elálló jégfalat a hajó ágyú elsütésével kiváltott nyomás-hullámmal ütteti szét Hatteras.
Expedíció Franklin felkutatására A jég akadályozza előrehaladásukat. Kiderül, hogy Hatteras tervében fontos szerepet szán Beechey szigetének, ahol tudomása szerint nagy mennyiségű szenet halmozott fel az angol admiralitás az előző expedíciók támogatására. A doktor ismét felidézi a Franklin expedíció két hajójának, a Terrornak és az Erebusnak a tragédiáját – a könyvben erre számos alkalommal sor kerül, az északi vizek hajósai számára a történet afféle igazodási pont. A admiralitás több hajóval is kerestette a Franklin expedíciót, ezen hajók útjai is a doktor történeteinek gyakori szereplői.
A Forward délre vetődik vissza A Beechey szigetek eléréséhez nyugat, észak-nyugatra kellene haladni, de a jég áthatolhatatlan. Hatteras ezért óriási kerülőbe kezd. A hosszú út első állomása a Leopold öböl. Ez a hely az, ahol a James Ross expedíció áttelelt, az itt meghalt matrózok sírját is felkeresik az utazók. A hátrahagyott készleteket azonban az állatok és eszkimók felélték. Dél felé haladva látnak két bálnát.
A Mágnese sark Sikerrel behajóznak a Bellot szorosba, ám útjukat vihar és jégtáblák nehezítik olyannyira, hogy el is akadnak. Több nap alatt küzdik át magukat a szűk csatornán. Ám a tengeren sem jobb a helyzet. Miközben Hatteras a szén készletre tekintet nélkül teljes gőzzel irányítja a hajóját ismét észak felé, a doktorral a matrózok elkötelezettségéről cserél eszmét. Ám a jég ismét megakadályozza, hogy elérjék Beecheyt, a kapitány ezért úgy dönt, hogy még egy nagy szigetet megkerülve éri el célját, ezért ismét dél felé haladnak. Ám gőzgép karbantartásra szorul. Ezt használja ki a szinte minden tudományban jártas doktor, és kis csapat élén megkeresi a Föld mágnes sarkát.
Sir John Franklin katasztrófája