Szántó Tivadar, született Theodor Jehuda Löb Schmulowitzmásképp: Smulowitz (Bécs, 1877. június 3. – Budapest, 1934. január 7.) magyar zongoraművész, zeneszerző.
Élete Abraham Schmulowitz kántor és Anna Feldman fia. Tanulmányait Bécsben, majd 1893-tól a budapesti Zeneakadémián végezte: zeneszerzésben Koessler János, zongorában Chován Kálmán oktatásában részesült. 1898 és 1902 között Berlinben Ferruccino Busoninál képezte magát. Több sikeres németországi és angliai hangversenykörút után, 1905-ben Párizsban, majd 1914-ben Genfben telepedett le. Az első világháború után a francia zene népszerűsítéséért a francia Becsületrend lovagja kitüntetésben részesült. 1922-ben hazatért Budapestre. Az 1920-as évek végén ismét külföldre távozott, és csak élete végén tért vissza a magyar fővárosba. Világszerte ünnepelt zongoraművész volt, aki főként kortárs francia (Debussy, Ravel), angol (Delius) és magyar (Bartók, Kodály) szerzők műveinek interpretációjával tűnt ki. 1934-ben svédországi turnéján agyvérzést kapott, majd nem sokkal hazaérkezése után a Korányi Kórházban elhunyt.
Felesége Békeffy Olga táncművésznő volt.
Sírja a Farkasréti temetőben található.
Főbb művei
Színpadi művek
Tájfun (opera, 1924) Számum, opera, 1933 Gróf Romeo (operett, szövegét írta: Szilágyi László, bemutató: 1931)
Zenekari művek
Rapszódia, 1917 Japán-szvit, 1926
Kamarazene, zongoraművek, zongoraátiratok
Jegyzetek
Források
A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936
Kategória:Magyar zongoristák Kategória:Magyar zeneszerzők Kategória:1877-ben született személyek Kategória:1934-ben elhunyt személyek Kategória:Bécsiek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:A francia Becsületrend magyar kitüntetettjei Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek