Vittorio Gregotti (Novara, 1927. augusztus 10. – Milánó, 2020. március 15.) olasz modernista építész, egyetemi oktató, újságíró.
Élete 1927-ben született Novarában, később Ernesto Nathan Rogersnél tanult építészetet. Ezután Lodovico Meneghettivel és Giotto Stoppinóval (1952–1967) dolgozott együtt. 1974-ben megalapította a Gregotti Associati építészeti stúdiót. 1979 és 1997 között a Rassegna, 1982 és 1996 között a Casabella című építészeti lap igazgatója volt. 1992 és 1997 között a Corriere della Sera újságban, később a La Repubblicában is rendszeresen jelentek meg írásai.
A velencei építészeti egyetemi intézet professzora, valamint a milánói és a palermói építészeti karok docense volt, valamint vendégprofesszor Tokióban, Buenos Airesben, São Paulóban, Berkeleyben, Lausanne-ban és a Harvardon. 1963-ban együtt dolgozott Umberto Ecóval a milánói triennálé megvalósításában, 1974 és 1976 között pedig ő volt a felelőse a velencei biennálé vizuális művészeti és építészeti szekciójának.
2000-ben az Olasz Köztársaság tudományos és kulturális aranyérmével díjazták, 2006-ban Manfredo Tafuri-díjat kapott a velencei biennálén, 2007-ben pedig Millennium-díjat a lisszaboni triennálén. 2012-ben a milánói triennálén megkapta a legrangosabb olasz építészeti díjat, az olasz építészet aranyérmét. Az Olasz Kommunista Párt tagja volt.
2020-ban a koronavírus-világjárvány során szerzett betegség következtében kialakult tüdőgyulladásban hunyt el.
Jelentősebb munkái Bérházak és irodaházak (Novara, 1957, 1960) Desiderio da Settignano úti házak (Milánó, 1963) Montegani úti házak (Milánó, 1964) ZEN városnegyed (Palermo, 1970) A Calabriai Egyetem épületei (Arcavacata (Rende), 1973–1986) Lakóterület (Cannareggio negyed, Velence, 1981–1989) Lutzowstrassei lakóházak (Berlin, 1984–1986) Olimpiai Stadion (Barcelona, 1985) Luigi Ferraris Stadion (Genova, 1987) Stadion (Nîmes, 1987) Az Accademia Carrara múzeumának bővítése (Bergamo, 1989) Belémi kulturális központ (Lisszabon, 1989–1992) Sportpalota (Nîmes, 1991) A környezettudományi kar épülete (Milánó, 1993) A Savio folyó hídja (Cesena, 1996–2000) Museo Guiso (Orosei, 1997–2000) Diacinto Cestoni akvárium (Livorno, 1997-től) Stadion (Marrákes, 1999) Teatro degli Arcimboldi (Milánó, 2001) Az Opera di Santa Maria del Fiore múzeumának bővítése (Firenze, 2002) Pucsiangi lakónegyed (Sanghaj, 2002) Operaház (Aix-en-Provence, 2003–2007) Szent Maximilian Kolbe-templom (Bergamo, 2008)
Publikációi Territorio dell’architettura (1966) Il disegno del prodotto industriale (1982) La città visibile (1993) Le scarpe di Van Gogh. Modificazioni dell’architettura (1994) Racconti di architettura (1998) Identità e crisi dell’architettura europea (1999) Frammenti di costruzione (2000) Sulle orme di Palladio (2000) Diciassette lettere sull’architettura (2000) Contro la fine dell’architettura (2008) Architettura e postmetropoli (2011) L’architettura di Cézanne (2012) Incertezze e simulazioni (2012) Il possibile necessario (2014) Quando il moderno non era uno stile (2018)
Jegyzetek
Kategória:Olasz építészek Kategória:Olasz kommunisták Kategória:Covid19-ben elhunyt személyek Kategória:Tüdőgyulladásban elhunyt személyek Kategória:1927-ben született személyek Kategória:2020-ban elhunyt személyek