Kismartoni Anker Alfonz (Budapest, 1925. augusztus 8.Kaposvári halotti anyakönyv 996/1979. számú bejegyzése. FamilySearch.orgSzületési dátuma a nyomtatott lexikonokban 1925. november 26. Születési anyakönyvi bejegyzése a 110 éves kutatói zárlat miatt egyelőre nem tekinthető meg. Egy levéltári kiadvány említi az augusztus 8-i születési dátumot: Bene János – Szabó Péter: A Magyar Királyi Honvéd Huszár tisztikar 1938–1945. Nyíregyháza, 2003. 27. oldal. – Kaposvár, 1979. november 1.) állattenyésztő, genetikus.

Régi katonacsalád leszármazottja. Nem szerzett mezőgazdasági diplomát. Ősei több generáción keresztül lótenyésztéssel foglalkozó szakemberek voltak. Apja kismartoniA család nemességét Anker Lipót ezredes (1863–1941), az egykori császári és királyi 16. Zita huszárezred világháború idején volt parancsnoka révén nyerte IV. Károly, Baden, 1917.január 25. nemesség és előnév adományozása K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 73. kötet - 359. oldal Anker Sándor (Pozsonyszentgyörgy, 1898. május 29. – ?)Anker Sándor érettségi után a Wienerneustadti Katonai Akadémián tanult, melynek elvégzése után 1917-ben a Császári és Királyi 5. gróf Radetzky József Huszárezredhez került. Először a pótkeretnél, majd az I. világháború végéig a harctéren, részben az ezrednél, részben az I. Lovashadosztály roham-félezrednél teljesített szolgálatot. Több kitüntetést is kapott. A háború után áthelyezését kérte a méneskarhoz. Mezőhegyesre, utána Alagra került, ahonnan 1937-ben Komáromba helyezték. 1945 májusában a 11.750/1945 ME rendelettel felszámolták a méneskart. Anker Sándor ezredest leszerelték, de polgári kinevezettként tovább folytatta a Méntelep vezetését és emellett az Észak-Dunántúl általános állattenyésztési felügyeletét is ellátta. 1945-ben nyelvtudása révén tagja lett a Restitúciós Bizottságnak: hazahozatali kormánybiztosként a nyugatra került lovak felkutatását és hazahozatalát szervezte. A bizottságnak 1946 és 1948 között mintegy 2000 lovat sikerült hazahoznia. A bizottság visszahívása után a Tata-Remeteségi Csikótelep vezetője lett. Állásából 1951-ben mentették fel. Forrás: Radnainé Anker Erzsébet levele. Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004) Számadó Emese: A komáromi méntelep és az I. Osztályú Lovassági Laktanya 100 éve. a komáromi méntelep parancsnoka volt. Édesanyja: Léderer Mária.Bene János – Szabó Péter: A Magyar Királyi Honvéd Huszár tisztikar 1938–1945. Nyíregyháza, 2003. 27. oldal. Itt apja nevét Anker Alfonzként említik, születési időpontját pedig az Életrajzi Lexikontól eltérően 1925. augusztus 8-ként adják meg.

Leánya: Anker Irma röplabdázó. 320px|thumb|Anker család háza, a korábbi ménesbirtok része. Komárom, Igmándi utca

Élete Pályaválasztását meghatározták családi hagyományai, ő is méneskari tiszt szeretett volna lenni, de a világháború közbeszólt. Középiskolai tanulmányait a pécsi katonai főreáliskolában, felsőfokú tanulmányait a Ludovika Akadémián végezte el 1943. június 1. és 1944. november. 15. között. 1944-ben Körmenden huszárhadnaggyá avatták és a 6. újonckiképző huszárszázad állományában azonnal Németországba, Lüneburgba vezényelték. Németországban 1945. május 2-án angol hadifogságba esett, ahonnan több, büntetésekkel növelt szökési kísérlet után 1947 januárjában érkezett haza. Ezután 1948-ig a bécsi Spanyol Lovasiskolában lovagolt, s a lipicai fajta kutatásával foglalkozott. Az 1950-es években több ménesnél (Tata-Remeteségi Állami Ménescsikótelepen, mint törzskönyv-vezető, 1948–1952; az alagi tréningtelepen, 1952–1958 és a hortobágyi mátai ménesnél, 1958–1962) dolgozott, ahol származástani kutatásokat végzett, s új populációgenetikai eljárásokat dolgozott ki. Származástani kutatásokat végzett, az összes Magyarországon tenyésztett lófajtának visszakereste eredetét 1786-ig. A lótenyésztési ágazat átszervezése miatt Ohatra helyezték, ahol már mangalica, juh és tyúknemesítéssel foglalkozott. Rövid, tiszafüredi termelőszövetkezetben főállattenyésztő munkakörben eltöltött idő után 1962-ben Guba Sándor meghívta a Kaposvári Mezőgazdasági Felsőfokú Technikumba. Az 1968-tól már főiskolai rangú intézmény (majd később Kaposvári Egyetem) tudományos munkatársaként, itt dolgozott 1979-ig.

Jelentősége A lótenyésztéssel kapcsolatos kutatásokat sokáig kiemelkedő intenzitással végezte, mely családi örökség volt nála. Az öröklés, a küllem, a szaporítás, a rideg tartás (a hortobágyi kis nóniusz) kérdéseiről számos tanulmányt, sőt Genetika a lótenyésztésben címmel tankönyvet is írt hallgatóinak. Kiemelkedő jelentőségűek a juh, a baromfi- és a sertéstenyésztés területén elért eredményei is. Utóbbi ágazatban csak másfél évig dolgozott, de pl. a KA-HYB (kaposvári hibrid) sertés kitenyésztése 1968-tól elsősorban az ő érdeme.Ekkor négy alapvonalra épített Anker Alfonz: a svéd és angol nagyfehérre, valamint az angol és holland lapályra. Ez is jelzi, hogy a végtermék kifejezetten bacon-típusú volt. Idők múltával a tenyésztési program lényegesen összetettebbé vált. Lásd Fekete Lajos: Sertéstenyésztési kiállítások (lektor: Kovács József). In: Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881–1990. (Budapest, 1996). E témában is közel ötven tanulmányt, cikket tett közzé. 1968-ban 12 termelőszövetkezet megalakította a Kaposvári Hibridsertést (KA-HYB) Tenyésztő és Értékesítő Közös Vállalatot, melynek igazgatóhelyetteseként irányította a gyakorlati megvalósítást. A hibridsertés előállításáról részletesen beszámolt a FEZ (Állattenyésztők Európai Szövetsége) versailles-i konferenciáján 1971-ben. Az Országos Fajtaminősítő Tanács 1972 novemberében „államilag elismert” fajtának nyilvánította a Ka-Hyb (Kaposvári Hibrid) elnevezésű sertést, amely 1973 elején – mint önálló fajta – a végleges állami elismerést is megkapta. Szorgalmazta a mangalica tenyésztésének vizsgálatát, fejlesztését, a köztenyésztésbe való visszahozását, amely ekkor nem ért célt. Ohati időszakában foglalkozott a juh gyapjúminőségének javítási, és a baromfiak tojásszaporulat-növelési kérdéseivel.

A postagalamb-tenyésztés gyermekkori kedves foglalatossága volt. E területen együtt dolgozott Kottek Károllyal, akivel már 1948 óta közös tenyészetet tartottak fenn. Anker a tenyésztés (populációgenetikai, hibridizációs vizsgálatokkal foglalkozott), Kottek a versenyeztetés szempontjait tartotta elsődlegesnek. Számos fajtát exportáltak nem csak Európa számos országába, hanem Amerikába és Kanadába is. E témában is száznál több tanulmányt írt, melyet Repülő keresztrejtvény című könyvében foglalt össze 1972-ben. Az Országos Galambászsport Szövetség tagja volt.

1976-ban Eötvös-díjjal tüntették ki.

Művei

A KA-HYB sertéstenyésztő üzemek termelési eredményei (Budapest, 1972) A repülő keresztrejtvény (a galamb tenyésztésről). Budapest, 1972. 2. kiadása 1996. Sajtó alá rend. Anker Irma. A KA-HYB nemesítési metodikája. Kaposvár, 1973 A sertések genetikája, tenyésztési eljárások értékelése a hibridizáció tükrében. (A sertéshibridek szerepe a hústermelés fokozásában. Szerk. Mikolai Ferenc.) Gödöllő, 1977. Emlékezete Sírjának képe, Kaposvári temető Emlékét Komáromban kőemléktábla őrzi (Márkus Péter alkotása, 1999). Róla nevezték el továbbá az "Anker Alfonz Hagyatéka" Alapítványt (a magyar postagalambsport fejlesztéséért). 1984-ben a Kaposvári Egyetem Állattenyésztési Kar körépületének aulájában (Kaposvár, Guba Sándor utca 40.) felállították bronz mellszobrát (Humenyánszky Jolán alkotását)

Jegyzetek

Források

Takács István: Anker Alfonz. Kozák Péter: Anker Alfonz, Névpont, 2013. Megtekintve 2020-04-04 Veréb Sándor Andor: Anker Alfonz, az állatnemesítés művésze. Természet Világa, (148. évf.) 2017 június 1., 6. szám

Kategória:Magyar mezőgazdászok Kategória:Magyar genetikusok Kategória:1925-ben született személyek Kategória:1979-ben elhunyt személyek