Ozsváth Sándor (Szamosszeg, 1950. január 29. – Debrecen, 2024. szeptember 19.) beszédtanár, művelődéstörténész, színjátszórendező, újságíró.
Életútja, pályafutása Csonka-Szatmárban született, gyermekkorát Nagyecseden töltötte. Ozsváth Sándor és Bereczki Magdolna gyermeke. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának diákjaként kezdett a történelem, az irodalom és a színjátszás iránt érdeklődni. 1968-ban érettségizett.
Előbb színészkarra jelentkezett, de többszöri próbálkozás után sem nyert felvételt. Egy évig képesítés nélküli nevelőként dolgozott a téglási nevelőotthonban, s levelező tagozatra jelentkezett az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakára. Később évekig Püspökladányban tanított és járási népművelési felügyelőként tevékenykedett. Amatőr színjátszó együttesével (Veritas) 1972-ben a Ki mit tud? országos döntőjébe jutott.
1975-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelmélet szakára, ahol 1979-ben vette át diplomáját. A tanítás és tanulás mellett amatőr együttesekkel dolgozott Püspökladányban (Veritas), Nyíregyházán (Bessenyei Stúdió) és Debrecenben (Alföld Ifjúsági Színpad). 1978-82-ig a Debreceni Kölcsey Ferenc Városi és Megyei Művelődési Központ munkatársa (előadó és bábrendező), s évekig szerkesztette a Debreceni Hívogató c. periodikát.
1982-től nyugdíjazásáig a Debreceni Tanítóképző Főiskola (később Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola) oktatója, előbb az anyanyelvi majd a közművelődési tanszéken (utóbbinak két évig tanszékvezetője is), később a társadalomtudományi tanszéken. Oktatott tárgyai: gyermek-és ifjúsági irodalom, beszédművelés, színjátszás és drámapedagógia, művelődéstörténet. Évekig színjátszó együttest vezetett, monodrámákat rendezett, s egy gyermekopera ősbemutatója is fűződik a nevéhez (Csenki Imre–Vargha Balázs: A tücsök és a hangyák, 1984). Egyik létrehozója majd szakmai irányítója volt a kommunikációs képzésnek; a szakon beszédtechnikát, retorikát, esztétikát, műelemzést, műkritikát és sajtófotót tanított. Hosszabb-rövidebb ideig vendégoktatóként is tevékenykedett: dráma- és színháztörténetet tanított a Debreceni Ady Endre Gimnázium első végzős osztályának, színpadi beszéd- és mozgástechnikát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozata magánénekeseinek, drámajátékot a Bessenyei György Tanárképző Főiskola népzenészeinek, retorikát a KLTE pszichológus hallgatóinak.
Nyaranta magyarságismereti táborokat szervezett és vezetett külhoni magyar fiataloknak (1989-ben és ’91-ben Debrecenben, ’93-ban Bodrogolasziban). 1996 óta beszédtanára a Magyar Rádiónak (Debrecenben), 2013 óta pedig az MTVA-nak (Budapesten).
Könyvei A pedagógusmesterség új tartalmai (szerk.: Kulcsárné dr. Papp Enikő – Ozsváth Sándor), Kecskemét, 2008 Látjátok, feleim… Accordia Kiadó, Budapest, 2009 Mik vagyunk? Accordia Kiadó, Budapest, 2012, 2013 Por és hamu, Accordia Kiadó, Budapest, 2014 Az Idő ölén, Zilah, 2014, 2016 Trianon árnyai, Uropath Kiadó, Debrecen, 2020 Pergő Időben, Két Hollós Kiadó, Budapest, 2020
Fontosabb tanulmányok Színházi progresszió a századelőn. Tanítóképző Főiskolák Tudományos Közleményei Debrecen, 1985 Helyzetjelentés az ifjúsági irodalomról. Alföld, 1988. 12. sz. Practical Questions of Higher Education in Eastern Europe. In: Christians and Higher Education in Eastern Europe, Grand Rapids, MICH., USA, 1995 Értelmiségi képzés – szerves műveltség. In: Tehetség és társadalom a 20. századi Magyarországon. Debrecen, 1996 Keresztyén szellemiség – szerves műveltség. In: Egyház, társadalom és kommunikáció. Magyarországi Református Egyház, Budapest, 1996 „Mint Máté tehene az útban…” Ember alakú fejfák a börvelyi temetőben. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2012. 1. sz. Helyzetjelentés beszédünk állapotáról. Stádium, III. évf. 4. szám, 2014 Hepehupás vén Szilágyban. Stádium, V. évf. 1. szám, 2016 Petőfi Sándor. A „zenebonás” népköltő. In.: Protestáns hősök. Félszáz portré az elmúlt fél évezred magyar történelméből (szerk.: Faggyas Sándor), Budapest, 2016 Ady Endre. A magyar önismeret költője. In.: Protestáns hősök…, Budapest, 2016 Beszédünkről – talán az utolsó órában. Sugárút, III. évfolyam, 1. szám, 2017, Szatmárnémeti A beszédművelő zeneszerző, Kodály Zoltán. Sugárút, III. évfolyam, 4. szám, 2017, Szatmárnémeti Ady kincsei. Sugárút, III. évfolyam, 4. szám, 2017, Szatmárnémeti Ady Endre titkai. Figyelő, 23. szám, 2019, Budapest Hagyjátok békén a meséket! Szókimondó, XXIV. évf. 1. szám, 2021, Hajdúszoboszló "Itt nyugszom az Úrban...". Mediárium, XV. évf. 3. szám, 2021, Debrecen
(Továbbá mintegy kétszáz cikk, valamint több száz fotó különböző Hajdú-Bihar vármegyei, debreceni, erdélyi, felvidéki és országos napilapokban, hetilapokban, folyóiratokban.)
Magyarságismereti előadás-sorozatai Debrecenben (2006, 2008, 2009, 20011, 2012, 2013, 2014, 2015), Nádudvaron (2010), Nagyecseden (2011, 2012), Püspökladányban (2012, 2013), Hajdúböszörményben (2013).
Előadások, előadás-sorozatok, szemináriumok külhoni magyaroknak Partiumban és Erdélyben: Székelyudvarhely, Belényes, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Zilah, Szilágysomlyó, Sarmaság, Szilágycseh, Börvely, Kolozsvár. Délvidéken: Szabadka, Zenta, Újvidék. Felvidéken: Martos, Révkomárom. Kárpátalján: Munkács, Beregszász.
Kitüntetések A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (1994) "Tiszteletbeli Székely" (Székelyudvarhely önkormányzatától, 2006) A Protestáns Újságírók Szövetségének Rát Mátyás életműdíja (2018)
Jegyzetek
Források Ki kicsoda a magyar oktatásban, III. kötet. DFT-Hungária Könyvkiadó, 2007 Bényei József: Debreceni Színházművészek 1798-2000. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. Debrecen, é.n. Kijelölt úton. Confessio, 2019/1.
Kategória:1950-ben született személyek Kategória:2024-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar beszédtanárok