A Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération (magyarul a Városháza tere) Párizsban található, Franciaország fővárosában. Neve 1803-ig Place de Grève volt,
Elhelyezkedés és megközelíthetőség A Párizs 4. kerületében, a Saint-Merri negyedben található tér 155 méter hosszú és 82 méter széles.
Az elnevezés eredete
Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération A tér a párizsi városháza előtt található.
2013. április 22-én átnevezték „Esplanade de la Libération” (Felszabadítás sétány), a Szabad Franciaország ellenállói emlékére, akik a szövetségesekkel és a felkelőkkel együtt felszabadították Párizst 1944. augusztus 24-ről 25-re virradó éjszakán.
Place de Grève A grève franciául sima, kavicsos talajjal borított tenger- vagy folyópartot jelent. Mielőtt a területet feltöltötték, illetve lekövezték, a mostani tér is ilyen kaviccsal borított folyópart lehetett.
Place de Grève leírása A Place de Grève a jelenlegi tér körülbelül negyede volt, többé-kevésbé trapéz alakú, amelynek rövidebbik oldala észak felé, a hosszabbik oldala pedig délre néz.
A teret cölöpökkel kettéválasztották, az alsó részre, ami a kikötő volt, és a felső részre, ami a tér maga.
A tér déli részén, a XIV. században egy gótikus kőkereszt állt, amelyhez 8 lépcsőfokon lehetett feljutni, teteje kovácsoltvasból állt. Ezt a keresztet az elítéltek utolsó imahelyének szánták, de figyelmeztető jelként szolgált az árvizek idején is. A tér közepén pedig akasztófa állt, amelyet IV. Henrik uralkodása alatt egy szökőkút váltott fel; a szökőkút 1674-ben elpusztult. balra|bélyegkép|200x200px| Párizs története olvasható a táblán
Történelme balra|bélyegkép| Az előtérben a Place de Grève, a háttérben a régi városháza, az 1533-ban kezdődött átépítése előtt, valamint az eltűnt Saint-Jean-en-Grève templom ( Braun és Hogenberg terve 1530 körül) ). balra|bélyegkép| A régi városháza és a Place de Grève 1610 körül (Claude Chastillon) . A tér egykoron homokkal és kavicsokkal volt borítva, melyre a Szajnán érkező kereskedők könnyűszerrel kirakodhatták áruikat.
Hamarosan kikötőt épült itt, amely fokozatosan felváltotta az Cité-szigeten található Saint-Landry kikötőt; az áruk eladására pedig piac létesült. A kikötőnek köszönhetően a Szajna jobb partja fejlődésnek indult, és egy nagyon sűrűn lakott negyed alakult ki a közelében.
A téren kivégzéseket is végrehajtottak. Nem tudjuk, hogy a Place de Grève mikor szolgált először ilyen célt. Az első kivégzést 1310-ben jegyezték fel, amikor egy Marguerite Porette nevű nőt égettek el eretnekségért.
A párizsi önkormányzat központja 1357 körül került ide, amikor Étienne Marcel, a kereskedők elöljárója megvásárolta a Maison aux Piliers-t.
1362-ben alapították a Szentlélek kórházat a városházától északra. Templomát 1406-ban építették. Az épületegyüttest 1798-ban elpusztították.
A borpiac is ide került át a 1413-ban.
Miután I. Ferenc király hazatért az itáliai háborúból, úgy döntött, hogy a Maison de Piliers-t egy új épülettel helyettesíti, amelynek építésével az olasz Dominique Boccadort bízta meg. Az 1533-ban megtervezett épület csak 1628-ra készült el.
Egy 1636-os kéziratban a tér „place de la Grève” néven szerepel.
1653. július 4-én XIV. Lajos és Mazarin a téren tartott tűzijátékon és a városi önkormányzat által tartott díszvacsorán vett részt.
1763. június 17-én tűzijátékot tartottak a téren a hétéves háborút lezáró béke kihirdetése alkalmából.
1792. április 25-én a téren volt az első guillotine általi kivégzés. Az elítélt, Nicolas Jacques Pelletier, egyszerű tolvaj volt. A középkor óta a „kifinomultabb” büntetésekhez szokott tömeg csalódott volt a folyamat gyorsasága miatt. Másnapra dalocska is született, amelyben visszakövetelték az akasztófát.
1794 novemberétől 1795 májusáig a guillotine újra a téren állt. Többek között itt végezték ki a Konvent képviselőjét, Jean-Baptiste Carrier-t és Fouquier-Tinville közvádlót.
bélyegkép|Jean-Victor Schnetz, Harc a városháza előtt, 1830 július 28, Párizs, a Musée du Petit Palais. A teret 1803. március 19-én nevezték el Place de l’Hôtel-de-Ville-nek (Városháza tér).
A tér jelenlegi arculatát a XIX. század második felében nyerte el, amikor III. Napóleon idejében átalakították Párizst Haussmann báró irányítása alatt.
bélyegkép| Place de l’Hôtel-de-Ville télen (2011. decemberben) egy jégpályával. A Kommün idején elszenvedett pusztítások után a városházát újraépítették.
A tér 1982 óta a gyalogosok számára fenntartott hely.
A Párizsi Tanács 2013. április 22-i határozata alapján a tér hivatalosan „Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération” nevet kapja , Párizs 1944-es felszabadítói előtt tisztelegve.
Napjainkban a tér számos kulturális esemény helyszíne:
telente gyakran hatalmas jégpályát alakítanak ki a téren; tavasszal a véradás népszerűsítését célzó eseményeket tartanak itt; a nagyobb sportestek alkalmával kivetítőt szerelnek fel a téren ( Labdarúgás Világbajnokság, Rugby világbajnokság); 2009 óta minden nyáron ingyenes koncerteket tartanak (ezek a koncertek korábban a Szajna partján voltak);
Fordítás
További információ Jean de La Tynna: Dictionnaire topographique, étymologique et historique des rues de Paris, 1817. Jacques Hillairet: Dictionnaire historique des rues de Paris Félix et Louis Lazare: Dictionnaire administratif et historique des rues de Paris et de ses monuments
Kapcsolódó szócikkek Jacques Hillairet Dictionnaire historique des rues de Paris Dictionnaire administratif et historique des rues de Paris et de ses monuments
Kategória:Párizs utcái és terei