A Fleet Street London óvárosának egyik fő utcája. Nyugatról a City of Westminster szélén lévő Temple Bar, keletről a Ludgate Circus határolja. Nevét London XIX. században lefedett földalatti folyójáról, a River Fleetről kapta.
A római kor óta fontos közlekedési útvonalként szolgált, a középkorban főleg itt zajlott a kereskedelmi tevékenység. Ebben az időszakban a vezető papság a Fleet Streeten élt, számos templom található az utcában, köztük a Temple Church és a St. Bride’s. A XVI. század elején a nyomtatásról és a kiadókról vált híressé, később ez a tevékenység fő iparággá nőtte ki magát, a XX. századra a legtöbb angol nemzeti lap innen működött. Az 1980-as években kiköltözött a kiadó ipar, miután a News International olcsóbb gyártási helyiségeket létesített Wappingban, de néhány korábbi hírlap épülete megőrzésre került. A Fleet Street továbbra is a brit sajtó szimbóluma, az egykor újságírókkal töltött vendéglői a mai napig népszerűek.
A Fleet Street jelentős számú emlékművel és szoborral büszkélkedik, ide értve a Temple Bar sárkányát, valamint az angol sajtó számos nagy alakjának, köztük Samuel Pepys és Lord Northcliffe emlékiratait. Az út Charles Dickens több munkájában megemlítésre kerül, továbbá otthont ad a kitalált gyilkosnak, Sweeney Toddnak.
Elhelyezkedése bélyegkép|A Fleet Street utcatáblája. Az utcaszámozás a déli oldalon nyugatról keletre, az északi oldalon keletről nyugatra nő. A Fleet Street a City of London nyugati szélén, Hampsteadtől a Temzéig folyó River Fleetről kapta a nevét. Középkori eredetű, a város egyik legrégebbi útja. A XIII. században Fleet Bridge Streetként ismerték, a korai XIV. századtól kezdték el Fleet Streetnek hívni.
A Temple Bartól nyugatra, a Strand folytatásaként húzódik a Trafalgar Square-től kezdődően. Keresztezi a Chancery Lane-t és a Fetter Lane-t, a londoni falnál a Ludgate Circus kereszteződésbe fut. Az út a London Hillben folytatódik. Az utcaszámozás a déli oldalon nyugatról keletre, az északi oldalon keletről nyugatra nő. Összeköti a város római és középkori határait, miután az utóbbit kiterjesztették. Az út Temple Bar és Fetter Lane közti szakasza az A4-es főút része.
A legközelebbi londoni metróállomások a Temple, Chancery Lane, és a Blackfriars, valamint közelében van a City Thameslink pályaudvar. A londoni buszok közül a 4-es, 11-es, 15-ös, 23-as, 26-os, 76-os és 172-es a Fleet Street teljes hosszán járnak, míg a 341-es a Temple Bar és a Fetter Lane között közlekedik.
Történelme
Korai történelem balra|bélyegkép| Fleet Street c. 1890 A Fleet Streetet a római Londonban építették főútvonalnak, bizonyítékok támasztják alá, hogy i. u. 200 körül egy út vezetett nyugatra a Ludgate-től. Helyi ásatások napvilágra hozták egy római amfiteátrum maradványait a Ludgate közelében, amin a Fleet börtön állt. Egyéb források szerint terület túl mocsaras volt a letelepedéshez. A szászok nem foglaltál el a római várost, de nyugatabbra megalapították Lundenwicet, amik ma az Aldwych és a Strand utak.
A középkorban a papok nagy része a Fleet Streeten élt, köztük a Salisbury és a St Davids püspökjei, valamint a Faversham, a Tewkesbury, a Winchcombe és a Cirencester apátjai. A közeli folyónak köszönhetően a bőrcserző ipar is a Fleet Streeten működött, az ebből származó szennyezés miatt szemetelési tilalmat vezettek be a XIV. század közepén. Sok taverna és bordély nyílt az út mentén, amikről már a XIV. századból is vannak dokumentációk. Feljegyzések szerint Geoffrey Chaucer két shilling bírságot kapott, amiért megtámadott egy papot a Fleet Streeten, bár a modern történészek szerint a történet hitelessége kétes.
A késői középkorban jellegzetes tájékozódási pont volt a terület vízellátásáért felelő vízvezető csatorna szökőkútja. Amikor VIII. Henrikhez való házassága után Boleyn Annát királynővé koronázták, a szökőkútból víz helyett bor folyt. A XVI. században a városhoz hasonlóan az utca is súlyosan túlzsúfolttá vált, ezért 1580-ban egy uralkodói rendelkezés betiltotta a további építkezéseket a Fleet Streeten. A kiáltványnak nem volt nagy hatása, folytatódtak az építkezések, különösképp fából. A Prince Henry’s Room 1610-ben épült és I. Jakab király legidősebb fia, Henry Frederick walesi herceg után kapta a nevét, aki nem élte meg, hogy apja nyomdokaiba léphessen. bélyegkép|Az Anti-Corn Law League székhelyének emléktáblája a Fleet Street 67. falán Az utca keleti részét elpusztította a Nagy londoni tűzvész 1666-ban, hiába a próbálták megmenteni a River Fleet bevonásával. A károk a Fetter Lane-ig terjedtek ki, a bírói szék a tűzkárosodott terület határán lévő Clifford’s Inn-ben ülésezett, hogy döntést hozzon az igényjogosultak ügyében. A házakat a tűz előtti formájukra építették vissza.
A korai XVIII. században a neve hírhedt felsőosztályból származó banda, a Mohocks vette irányítás alá az utcát, mindennapos erőszakot és vandalizmust okozva. A Mrs. Salmon’s Waxworks viaszszobor kiállítás 1711-ben nyílt meg a Prince Henry’s Roomban. Mrs. Salmon hátborzongató és fekete humorú munkáit állította ki, köztük I. Károly kivégzését; egy római hölgyet, Hermonie-t, akinek az apja úgy élte túl a rá kiszabott éheztetést, hogy lánya kebléből táplálkozott; valamint egy nőt, aki 365 gyermeknek adott életet egyszerre. A kiállítóterem volt William Hogarth kedvenc törzshelye, a XIX. századig működött. 1733-ban Maurice Greene zeneszerző az utcában nyitotta meg a The Apollo Society zeneklubot a Devil Tavernnél.
A Bute grófja megrágalmazásáért letartóztatott John Wilkes támogatói 1763-ban Bute ellen lázongva elégettek egy csizmát az utca központi részén. Ennek következményeképp 1769 és 1794 között tüntetések és lázadások törtek ki a környéken.
A bőrcserzés más iparágakkal együtt jelentősen visszaesett miután a River Fleetet befedték 1766-ban. Az utcát kiszélesítették a késő XIX. században, amikor a Temple Bart lebontották, és megépítették a Ludgate Circust. Az Anti-Corn Law League székhelye a Fleet Street 67-es szám alatt volt, ma egy kék emléktábla jelöli a helyét.
Nyomtatás és újságírás balra|bélyegkép| A Daily Telegraph Building korábbi irodái, Fleet Street 135–141. A kiadási tevékenység 1500 környékén indult meg az utcában, amikor William Caxton gyakornoka, Wynkyn de Worde nyitott egy nyomdát a Shoe Lane közelében, nagyjából abban az időben, amikor Richard Pynson is megnyitotta a kiadó és nyomtató üzletét a St Dunstan templom mellett. Ezt követően több nyomda és kiadó nyílt, fő tevékenységük a környéken lévő négy londoni jogászkollégium ellátása volt, de könyveket és színműveket is kiadtak.
1702 márciusában megjelent London első újságjának, a Daily Courtantnek az első száma a Fleet Streeten. Ezt követte a Morning Chronicle. A John Murray kiadó 1762-ben nyitotta meg kapuit a Fleet Street 32-es szám alatt, és ott működött 1812-ig, amikor is az Ablemarle Streetre költözött át. Korlátozottá vált az újságok népszerűsége miután számos adót, köztük papíradót vetettek ki a XIX. század elején. 1858-ban a Peele’s Coffee-House kávéházban kezdett ülésezni a Society for Repealing the Paper Duty, a papíradó eltörlése céljából létrehozott bizottság. A társaság sikerrel járt, 1861-ben eltörölték az adót. Az újság adó 1855-ös eltörlésével együtt ez az újsággyártás nagymértékű növekedéséhez vezetett az utcában. A „filléres sajtó” (az újság 1 fillérbe került) népszerűvé vált az 1880-as években, az első újságok egy része nemzeti fontosságú lappá nőtte ki magát.
A XX. századra a Fleet Streetet és környékét a nemzeti sajtó és a hozzá kapcsolódó iparágak uralták. 1931-ben a The Daily Press átköltözött a 121-8-as szám alá, egy Sir Owen Williams által tervezett épületbe. Ez volt az első függönyfalas épület Londonban, 1989-ben kiköltözött az újság, majd 2001-ben pedig felújításra került. A The Daily Telegraph székhelye a Fleet Street 135-142 volt. Ezek az üzlethelyiségek műemlékké lettek nyilvánítva. Az 1930-as években a 65-ös szám alatt 25 különböző publikáció futott, ekkorra már a brit háztartások döntő része a Fleet Streeten kiadott újságot vett.
1986-ban a News International tulajdonosa, Rupert Murdoch viszályt szított, amikor a The Times és a The Sun újságokat kiköltöztette a Fleet Streetről kelet Londonba, Wappingban lévő új üzlethelyiségekbe. Murdoch úgy gondolta, hogy lehetetlen nyereségesen újságot kiadni a Fleet Streeten, mivel a nyomtató szövetségek hatalma, ide értve a National Graphical Associationt (NGA) és a Society of Graphical and Allied Tradest (SOGAT) túl erős volt. Ezt a véleményt a miniszterelnök Margaret Thatcher is osztotta. A teljes Fleet Streeten dolgozó személyzet ki lett rúgva, és az Electrical, Electronic, Telecommunications and Plumbing Union dolgozóival lett helyettesítve Wappingban, új számítógép-vezérelt technológiát használva, ezzel idejétmúlttá téve a régi szövetségek hatalmát. Az ebből következő Wapping viszály egy évig tartó erőszakos lázadásokat szított a Fleet Streeten és Wappingban, de végül a többi kiadó is beállt a sorba és kiköltöztek a Fleet Streetről Canary Wharf és Southwark kerületekbe. A Reuters volt az utolsó nagy kiadó, ami elhagyta az utcát 2005-ben. Ugyanebben az évben a The Daily Telegraph és a Sunday Telegraph bejelentette, hogy 2006-ban visszaköltöznek Canary Wharfból London centrumába. Victoriában lévő új üzlethelyiségekbe.
Néhány kiadó nem hagyta el a Fleet Streetet. A D.C. Thomson & Co. londoni irodája, a The Beano kiadója, a 185-as szám alatt folytatta tevékenységét. A Commonwealth Broadcasting Association titkársága a 17-es szám alatt működik, együtt egy független hírlap kiadóval, a Wentworth Publishing-gal. A The Associated Pressnek is van egy irodája az utcába, ahogy a The Jewish Chronicle-nek is volt 2013-ig, amikor is átköltözött Golders Greenbe. A The British Association of Journalists a Fleet Street 83. alatt, a Metro International pedig a 85-ös szám alatt üzemel.
Bár sok kiemelkedő hírlap elhagyta az utcát, a név a mai napig a nyomtatás és publikálás iparágának szimbóluma. A szomszédos St Brides Lane-en található a St Bride Library, ami a gépíró- és nyomtatóipar szakirodalmának gyűjteményével büszkélkedik, valamint nyomtatás technológia és módszertan tanfolyamokat nyújt. A Magpie Alley falát díszíti egy freskó, ami a Fleet Street-i újságírás történelmét ábrázolja.
Az utolsó két újságíró, akik a Sunday Post-nak dolgoztak 2016-ban távoztak, amikor lap bezárta a londoni irodáit.
Az újkori történelem bélyegkép|A Fleet Street 1953-ban, zászlók lógtak II. Erzsébet királyné koronázása alkalmából A nyomdaipar uralma ellenére más iparágak is megjelentek az utcában. A The Automobile Association a Fleet Street 18. alatt nyitott meg 1905-ben. A nyomdaipar Wappingba való költözése óta az utcában főleg befektetési banki, jogi és számviteli tevékenységgel foglalkoznak. A környéken vannak például az ügyvédi kamarák és az Inns of Court londoni jogászkollégiumok, az egykori sajtóirodák pedig számos vállalat székhelyévé váltak. Ilyen például a Goldman Sachs, amelynek az irodái a régi Daily Telegraph és a Liverpool Echo épületeiben vannak.
A C. Hoare & Co, Anglia legrégebbi magánkézben lévő bankja 1672 óta a Fleet Streeten működik. A Child & Co, a Royal Bank of Scotland mára már teljesen mértékben birtokolt leányvállalata, magát a legrégebbi folyamatosan üzemelő banki intézménynek tartja. 1580-ban alapították, 1673 óta a Fleet Street 1.-ben üzemel a Temple Bar mellett. A Freshfields ügyvédi iroda 1990-ben költözött az utcába a 65-ös szám alá.
Nevezetes épületek balra|bélyegkép| St-Dunstan-in-the-West a Fleet Streeten, 1842-ben A középkor közepén az utcában voltak a vezető lelkészek londoni palotái. Néhány helynév még magán viseli ezt a hagyományt, ilyen a Peterborough Court és a Salisbury Court, amelyek püspökök házai voltak. A Whitefriars Street a Whitefriars kolostorról kapta a nevét, az altemplomának maradványai nyilvános helyen vannak feltárva. A Carmelite templom 1253-ban épült az utcában, de a reformáció alatt lerombolták 1545-ben.