Debora Vaarandi (leánykori neve: Debora Trull, Võru, 1916. október 1. – Tallinn, 2007. április 28.) észt költő, író, műfordító.
Élete Võruban született postai tisztviselő (Julianus Trull) lányaként, gyermekkorát szegény körülmények között töltötte.Debora Vaarandi in memoriam 2007. május 2. A tallinni Dunkri utcában és Saaremaa szigetén nőtt fel, Kuressaarében végezte el a középiskolát, majd a Tartui Egyetem bölcsészettudományi karán folytatta tanulmányait, ahol irodalmat és nyelveket tanult. 1936-ban jelent meg első verse. 1940-ben Észtország szovjet megszállása után csatlakozott az Észt Kommunista Párthoz.1940 és 1990 között az ÉKP tagja volt. A Sarló és Kalapács (Sirp ja Vasar) helyettes szerkesztője, majd főszerkesztője. Hazája német megszállása miatt Moszkvába, majd Leningrádba menekült. Első költeményei 1943-ban jelentek meg. 1944-ben visszatért Észtországba. A háború utáni első évben a költő megbetegedett, tuberkulózisban szenvedett, a kórházban írta a verseit. Az első versgyűjteménye, Põleva laotuse all (1945) a háború tragédiáját tükrözte, és jelezte a szerző erőteljes költészetét.
bélyegkép|200px|jobbra|Információs tábla a Saaremaa-keringőről
1946-tól szabadúszó íróként dolgozott, az ebben az időszakban született műveit szocialista realista stílusban írta. A versek témája a háború utáni újrakezdés, az újjáépítés és a mezőgazdaság kollektivizálása volt. Későbbi munkájában elfordult a politikai kérdésektől, a természet szépségeire és az élet örömeire koncentrált.
1946-ban megírta a Talgud Lööne soos című versét, amelynek a befejező része Saaremaa keringő (Saaremaa valss) néven ismert. Raimond Valgre zenésített meg, és a dal Észtország egyik legnagyobb slágere lett.Magyar nyelven Timár Bogáta fordításában olvasható.
A propagandista társadalmi költészettől való tudatos elfordulását az 1950-es években írt Egyszerű dolgok című verse is mutatta: „Egyszerű dolgokra mentem / egyszerű jóra támaszkodtam”.
A tengerparti kenyér (1965) és a Fehér szél (1977) gyűjteménye a folyamatos költői terjeszkedést, az ember és az univerzum összefogását fejezte ki. Számos német, finn és orosz költőt fordított észtre. Az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb költőjévé vált. 1971-ben elnyerte a Észt Szovjet Szocialista Köztársaság népírója címet.
bélyegkép|250px|jobbra|Deborah Vaarand sírja a Pärnamäe temetőben
Háromszor ment férjhez. Első férje (1937–1941) Aadu Hint tanár volt. 1939-ben a házaspár egyetlen gyermeke meghalt, a házasságuk válással végződött. Második férje, Antonie Vaarandi főszerkesztő, akinek a vezetéknevét felvette. Ez a házassága is válással végződött: 1945-ben. 1952-ben feleségül vette Juhan Smuul, aki szintén költő és író volt.
2007-ben halt meg, Tallinnban, a Pärnamäe temetőben temették el.
Művei Cím A megjelenés éve Cím Põleva laotuse all 1945 Az égő kiterjedés alatt Kohav rand 1948 Szép strand Selgel hommikul 1950 Tiszta reggel Unistaja aknal 1959 Álmodozó az ablakban Rannalageda leib 1965 A tengerparti kenyér Tuule valgel 1977 Fehér szél See kauge hääl 2000 Az a távoli hang Aastad ja päevad (mälestused) 2006 Évek és napok (emlékek)
Műfordítóként Termékeny műfordító volt. Ő fordította észt nyelvre – többek között – Bertolt Brecht, Alfred Adler, Alekszej Tolsztoj, Jurij Nagibin, Viktor Nyekraszov, Makszim Gorkij, Olga Berggolc, Anna Ahmatova, Eino Leino műveit.
Magyarul Rab Zsuzsa (szerk.): Férjhez mennek az angyalok – Mai szovjet líraHijmaa, az elégikus sziget és a Szívünk című verse jelent meg a kötetben. Fehérvári Győző (szerk.): Észt költők – Huszadik századi észt líra (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1975) Székely Magda (szerk.): A gránát szíve – Antifasiszta lírai antológia – A szövőnő c. vers (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982) Tandori Dezső: Lombos ágak szívverése – Versek madarakról és fákról – Műfordítások – A Galambok ablakodban és a Nyárfa, madárral c. vers (Kozmosz Könyvek, 1983) Rab Zsuzsa (szerk.): Ma mondd! – Mai szovjet költők (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984) Bay Endre (szerk.): Lesz-e holnapután… – Fél évszázad költői a háború ellen a békéről – Auschwitz c. vers (Országos Béketanács, Budapest, 1984)
Díjai, elismerései Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság tiszteletbeli írója (1957) Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság népi írója (1971) Juhan Smuul irodalmi díj (1973) (műfordításokért) Juhan Smuul irodalmi díj (1978) (a Tuule valgel kötetéért) Az Észt Nemzeti Kulturális Alapítvány életmű díja (1994) A Fehér Csillag érdemrend 3. osztálya (1998) Országos Életműdíj (2005)
Érdekesség Modellként használták Lydia Koidulát ábrázoló festményeknél.
Emlékezete 2016-ban a tiszteletére a Laimjala-kastély előtti téren bronzszobrot állítottak.
Fordítás
Jegyzetek
Források
Szovjet Irodalom, 1977/3. sz., 116–124. oldal
További információk Debora Vaarandi versei Pilinszky János Debora Vaarandi: Auschwitz című verséről 1976 Debora Vaarandi 100 2016. október 1. Debora Vaarandi (Trull) Genealogy Debora Vaarandi az édesanyjával (fénykép) Hando Runnel és Debora Vaarandi (fénykép)
Kategória:Észt nők Kategória:Észt költők, írók Kategória:1916-ban született személyek Kategória:2007-ben elhunyt személyek Kategória:Szovjet költők Kategória:Szovjet írók