A testépítés története feltehetően kőemelő versenyekkel kezdődött, melynek sok kultúrában voltak hagyományai. A 19. században erőemberek járták Európát és Amerikát, akik súlyemelő mutatványokkal szórakoztatták a közönséget. Közülük kiemelkedett kidolgozott fizikumával Eugen Sandow, akit a modern testépítés atyjaként szokás emlegetni. 1901-ben ő rendezte meg az első nagyszabású testépítőversenyt a Royal Albert Hallban. 1940-ben a szlovák származású súlyemelő, John Grimek nyerte meg az első modern testépítő-bajnokságot, de az első, valóban profi testépítőbajnok Clarence Ross volt, aki már nem erőszerzés céljából edzette a testét.
A testépítés első ismert sztárja Steve Reeves lett, aki több filmben is szerepelt. Mindezek ellenére a sportágat nagyon sokáig nem vették komolyan, csupán az 1970-es években, az Acélizom című dokumentumdráma megjelenése után kezdett el szélesebb körben terjedni. Ekkor lett sztár a többszörös profi bajnok Arnold Schwarzenegger is, akit aztán az 1980-as években a hollywoodi filmgyártás is felfedezett magának. Az 1970-es években a feminizmusnak köszönhetően élénkült meg a női testépítés iránti érdeklődés. Korábban az erős, izmos nőkre csodabogarakként tekintettek. Az 1980-as években olyan testépítők vitték el a legnagyobb trófeákat, mint a libanoni születésű Samir Bannout, majd Lee Haney, aki megdöntötte Schwarzenegger rekordját és nyolc Mr. Olympia címet gyűjtött be. Ebben az időszakban Lisa Lyonnak köszönhetően a női testépítés új szintre lépett, az évtized domináns női testépítője pedig Corinna Everson volt.
Az 1990-es években kezdtek el megjelenni a versenyszínpadokon az izomkolosszusok, akik jobbára anabolikus szteroidoknak és növekedési hormonoknak köszönhették hatalmas izmaikat. Dorian Yates dominálta a profi versenyeket a férfiaknál, a nőknél pedig Lenda Murray volt a legsikeresebb. A 2000-es évek elején folytatódott az izomtömeg tovább növelése a profiknál, az évtized elejének domináns testépítője Ronnie Coleman volt, aki már az 1990-es évek végén is jelentős eredményeket ért el, 1998 és 2005 között nyolc alkalommal lett Mr. Olympia. 2019-ben Brandon Curry nyerte el a címet. A női testépítés terén a 21. században is folytatódtak a viták arról, hogy milyen kritériumok szerint ítéljék meg a női fizikumot. A kiemelkedő izomtömegű Iris Kyle tíz alkalommal lett Ms. Olympia, ezzel minden idők legsikeresebb testépítőnőjévé vált.
Magyarországon 1970-ben rendezték az első hivatalos testépítő-bajnokságot, Kiss Jenő 1996-ban elnyerte az IFBB Mr. Universe (amatőr világbajnoki) címét, Szikszay Gabriella 1991-ben lett amatőr világbajnok. és első magyar nőként kijutott a Ms. Olympiára.
Kezdetek
A kőemelés, kőemelő versenyek hagyománya sok kultúrában létezett évezredek óta, például a skandináv területeken, de az ókori Egyiptomban és Görögországban, valamint az ősi Kínában is rendszeresen emelgettek nehéz tárgyakat erőfitogtatás gyanánt. A Tang-dinasztia korában már a katonák testi erejének felméréséhez is használták, a Ming- és Csing-dinasztia korában pedig rendszeres sporttá vált a különféle súlyú, előre gyártott súlyemelőkövek emelgetése.
A 19. század végén újra népszerűvé vált a görög testideál, az emberi test szépségének ünneplése. Európát népszerű erőművészek járták, akik súlyemelő képességeikkel kápráztatták el a közönséget. Testalkatuk sokszor nem volt arányos, izomzatuk nem volt kidolgozott, nem étkeztek túl egészségesen, de a közönséget nem is az erőművész alakja érdekelte. Ugyanebben az időben Észak-Amerikában sokkal inkább a testedzés és az egészség kapcsolata került előtérbe, és olyan ideálokat kerestek, akik közelebb álltak a kidolgozott görög testideálhoz. Ezt testesítette meg a német Eugen Sandow, akit Európában ugyan erőművészként népszerűsítettek, testalkata, kidolgozott izomzata miatt valójában nem hasonlított a többi erőművészre. Nagy sikerű amerikai turnéi során a közönség megcsodálhatta izmait, ő maga pedig meggazdagodott. Vagyonából Angliában számos, a testi egészséget, az edzettséget előtérbe helyező vállalkozást indított. Többek között létrehozta a Testgyakorló Intézetet (egyfajta edzőtermet, ahol testgyakorlást, súlyzós edzést oktatott és étkezési tanácsokat is adott), számos edzőfelszerelést (egykezes és kétkezes súlyzókat) és terméket népszerűsített. 1901-ben ő rendezte meg az első nagyszabású testépítőversenyt a Royal Albert Hallban, ahol a zsűri tagjai között volt Arthur Conan Doyle és Charles Lawes-Wittewronge sportoló-szobrász is. A YMCA szerint a „bodybuilding” (testépítés) kifejezést 1881-ben a bostoni Robert J. Roberts alkotta meg.
A 19. században és a 20. század legelején a férfi erőművészek mellett megjelentek az erős nők is, bár jóval kisebb számban, és főképp utazó cirkuszok és vaudeville-ek látványosságaiként mutogatták őket is. Ilyen volt például a birkózónő Minerva az Egyesült Államokban, a walesi Vulcana, a kanadai Louise Armaindo, vagy talán mindannyiuk közül a leghíresebb, az osztrák Katie Sandwina, aki műsorában rendszeresen fél kézzel a feje fölé emelve hordozta körbe férjét. Ezek a hölgyek mindannyian kuriózumnak számítottak abban a korszakban, amelyben az ideált a gyenge és törékeny nő testesítette meg, és a női sportolást jobbára rossz szemmel nézték.
Az első amerikai testépítőversenyt 1903. december 28. és 1904. január 2. között rendezték a Madison Square Gardenben, New Yorkban egy „Testművelő Kiállítás” részeként. A versenyt Al Treloar nyerte meg. A testépítés, fitnesz és egészséges táplálkozás korai népszerűsítői közé tartozott a verseny szervezője, Bernarr Macfadden, aki több, testneveléssel kapcsolatos magazint is kiadott; vagy Charles Atlas olasz származású testépítő, aki sikeres vállalkozást épített postán rendelhető edzésprogramjával. Atlas rendkívül hatásos marketingtechnikával népszerűsítette testedző programját: a tinédzser fiúkat célozta meg, képregényekben helyeztette el reklámoldalait, melyeken egy sovány fiút ábrázolnak, akit megvernek és elveszti a kedvesét, de néhány hét testedzés után, immár izmosan, visszaszerzi a becsületét. Charles Atlas programjának neve Dynamic Tension volt, ami az izometriás (statikus, megfeszített, de nem mozduló) izommunkát népszerűsítette. Ő maga azonban nem csak így edzett, súlyzós gyakorlatokkal kiegészítve építette fel reklámozott izmait.
Atlas előtt már Earle Liederman is árult testépítő programokat postán, és 1924-ben könyvet is megjelentetett Muscle Building címmel. További korai úttörők voltak még például: Lionel Strongfort, Frank Saldo, Monte Saldo, Siegmund Klein.
1920–1960
Az 1920-as–1930-as években még sokan rosszallóan tekintettek a súlyzós edzésekre, igazi sportnak nem tartották. A legelső testépítőversenyeken épp ezért nem specifikusan testépítők vettek részt, hanem más sportágak képviselői. Még az 1939-ben, az Amatőr Atlétikai Szövetség (AAU) által rendezett első Mr. America versenyen is ez volt a helyzet. A versenyt Roland Essmaker nyerte, aki viszont súlyzókkal erősítette izmait. Az AAU rendezte az első modern testépítő-bajnokságot, 1940-ben a szlovák származású John Grimek nyerte meg, aki súlyemelő volt, eloszlatva a tévhitet, hogy a súlyzózás merevvé teszi az embert. Grimek még a hatvanas éveiben is folytatta a súlyzós edzéseket és 180 kilogrammal tudott guggolni. Arnold Schwarzenegger szerint az első, valóban profi testépítőbajnok Clarence Ross volt, aki 1945-ben lett Mr. America. Ő már nem azért edzett súlyzókkal, hogy erős legyen (Grimek esetében az izmos külső csak „mellékhatás” volt), hanem kifejezetten azért, hogy bizonyos módon formálja a testét. Az 1940-es években már jól elkülöníthető volt a testépítők izomzata a többi sportolóétól, és a testépítés célja az izomzat látványos fejlesztése lett az erő megszerzése helyett. Egyre inkább elterjedtek az edzőtermek, melyeket angolul gymnek kezdtek hívni. A sportágat azonban még sokáig nem vették komolyan, a testépítőbajnokok neve nem volt közismert. Az évtized végén Steve Reeves révén kezdett valamelyest megváltozni a testépítés megítélése, miután Reeves több versenyt is megnyert, a Muscle Beach egyik legnagyobb sztárja volt, és az 1950-es években a filmesek is felfedezték maguknak, ismertté téve a nevét. Olyan, zömében európai filmekben játszott, mint a Herkules (1958) vagy az Il ladro di Bagdad (1961).
Az 1950-es évek átmeneti időszak volt a testépítésben, amikor is a korábbi ismert testépítők visszavonultak, és egy új generáció vette át a helyüket, akik már nem a szimmetrikus testfelépítésre, hanem az úgynevezett „tömegelésre” vagy tömegnövelésre helyezték a hangsúlyt. Olyan testépítők voltak közöttük, mint Bill Pearl, Chuck Sipes vagy éppen a brit Reg Park, aki több filmben is szerepelt Herkulesként és később Arnold Schwarzenegger példaképe és mentora lett. Az 1960-as években a sportág már nagy népszerűségre tett szert, számos testépítősztár született. Az évtized közepének legnagyobb csillaga Larry Scott volt, aki egymás után kétszer is megnyerte az éppen elindított Mr. Olympiát. Őt az 1960-as évek végén Sergio Oliva, egy kubai menekült követte, aki szintén kétszer nyerte el a címet, utoljára 1969-ben, abban az évben, amikor megjelent a versenyen az újonc Schwarzenegger.
Az 1970-es évek
Arnold Schwarzenegger, becenevén „az osztrák tölgy” az 1960-as évek végén tűnt fel nemzetközi versenyeken, kétszer megnyerte a NABBA Mr. Univerzum címét Európában, mielőtt eltökélte, hogy Amerikában is megméretteti magát. Dave Draper, Sergio Oliva, Bill Pearl, Franco Columbu és Frank Zane voltak a legnagyobb ellenfelei a nemzetközi színtéren. Robert Kennedy, a MuscleMag magazin alapítója szerint Schwarzenegger pályafutásában a fordulópontot az 1968-as IFBB Mr. Universe verseny jelentette, ahol a nála jóval kisebb Frank Zane győzött. Ez a vereség sarkallta arra, hogy még elszántabban küzdjön. Az 1970-es évek elején egyértelműen ő dominálta a sportágat, egymás után hat Mr. Olympia címet szerzett, mellette azonban olyan testépítők is versenyeztek, mint Lou Ferrigno, Franco Columbu, Boyer Coe, Mike Mentzer, Danny Padilla vagy Mike Katz. 1977-ben megjelent az Acélizom (Pumping Iron) című dokumentumdráma, mely az 1975-ös Mr. Universe és Mr. Olympia versenyek kapcsán követte nyomon több testépítő felkészülését és versenyzését, köztük Schwarzeneggerét is. A film kasszasiker lett és a testépítés bekerült a köztudatba. A film meglovagolta az Amerikában éppen elinduló fitneszőrület hullámait, és hozzájárult az edzőtermek rohamos szaporodásához.Raw Iron: The Making of Pumping Iron. 2002. DVD. A szándékosan dramatizált film sikere előtt a testépítőkre nem tekintettek sportolókként, és makacsul tartotta magát az elképzelés, hogy a testépítők ostobák, az izmaik pedig lelohadnak, amint abbahagyják a versenyzést. Az Acélizom sikere megnyitotta az utat Schwarzeneggernek Hollywood felé, ahol korábban hatalmas alkata és erős osztrák akcentusa miatt inkább csak apró szerepeket kapott. Bár más testépítőket is foglalkoztatott a szórakoztatóipar – Lou Ferrigno például az 1978-as The Incredible Hulk című sorozatban alakította Hulkot –, Schwarzeneggernek sikerült a leginkább megvalósítania színészi álmait és bekerülni a köztudatba az 1980-as évek elején a Conan, a barbár című filmmel és a Terminátor megformálásával. Schwarzenegger 1975-ös visszavonulása után a versenyszíntér domináns bajnoka Frank Zane lett, 1977 és 1979 között ő volt Mr. Olympia.