Nyilasi János (Szombathely, 1922. május 11. – Budapest, 1978. december 16.) magyar kémikus, az ELTE egyetemi tanára, a kémiai tudományok doktora (1965).Gyászjelentése
Életpályája 1945-ben diplomázott a budapesti tudományegyetemen, mint vegyész. Az Általános Kémiai Intézetben kezdte meg tudományos munkáját, Gróh Gyula mellett. 1947-ben doktori értekezése a fehérjék kobalt-komplexeinek és a zselatin hidrolízisével foglalkozott. 1954-ben a kandidátusi értekezése a fehérjék biuret reakcióját tárgyalta.
Munkássága Az aminosavak, peptidek és fehérjék fémkomplexeinek tanulmányozása után az ozmium vegyületek kutatásával foglalkozott. E témakörben mintegy 80 dolgozata jelent meg. Különös hangsúlyt fektetett az oktatásra, a tanárképzésnek és továbbképzésnek jelentős alakja volt. Részt vállalt a középiskolai kémia tantervi reformjában, több tankönyvet írt. Szabadegyetemi előadó és ismeretterjesztő volt.
Sírja a Farkasréti temetőben található (3/1-1-123).Budapesti Negyed 40-41-42. (2003/2-2003/4)
Művei A szervetlen kémia alapjai (Szabó Zoltánnal, Budapest, 1972) Atomok és elemek (Budapest, 1972) Általános kémia (Budapest, 1975) Szervetlen kémia (Budapest, 1975) Molekulák (Budapest, 1978)
Díjai TIT Aranykoszorús jelvény (1972) Bugát Pál-emlékérem (1976)
Jegyzetek
Források
Tudósnaptár
További információk
Kategória:1922-ben született személyek Kategória:1978-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar kémikusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek