A 12. „Nádor” Huszárezred a Habsburg Birodalom Császári-Királyi Hadseregének (Kaiserlich-Königliche Armee) egyik huszárezredeként lett felállítva. Az 1867-es Kiegyezést követően az ún. Közös Hadsereg alakulata volt az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlásáig.

1915-ben az összes ezred nevét megszüntették. Ezután az alakulat Császári és Királyi 12. Huszárezred néven szerepelt. Ezt a gyakorlatban nem tudták kivitelezni, mivel a háború miatt bevezetett költségcsökkentés nem tette lehetővé új nyomtatványok és pecsétek készítését. Másfelöl senki sem tartotta be ezt az utasítást, és továbbra is „Nádor-Huszárezrednek” hívták az ezredet.

Története Az ezredet 1801. december 5-én sorolták be a sorhuszárezredek közé 12-es hadrendi számmal, de maga az ezred történelme korábbra nyúlik vissza. A napóleoni háborúk újabb áldozatokra késztették a Hármas Kerület lakosságát, így 1800. szeptember 14-én a jászkunok a hajdú kerülettel közösen kezdték meg a „Nádor Ispányi Regement” felállítását. Ezredtulajdonosa Magyarország mindenkori nádora lett. Ezért sokszor „Palatinus-huszároknak” is szokták az ezredet nevezni. Az ezred legénységi állományát 1867-ig a Jászkun kerület lakossága adta. József nádor segítségének köszönhetően az ezredet a császári-királyi hadsereg óbudai Monturs Comissiója látta el egyenruházattal, fegyverzettel és felszereléssel. Az egyenruha szabása megegyezett a sorezredi huszárokéval: a jászkun huszárok a fekete csákó mellett világoskék, majd 1805-től búzavirágkék egyenruházatot viseltek fekete-sárga zsinórzattal és fehér gombokkal. Huszártarsolyuk megegyezett a többi ezredével (rajta az uralkodói névjellel). Az altisztek egyenruháját ún. „rókatorkos” mente és ezüstsujtásos zsinórozás tette jóval díszesebbé.

Hadijelvényként 1801-ig „redemptionális zászlókat” használták, majd az ezred 1800 szeptemberében Érsekújváron négy szabályos 1792 M. osztályzászlót kapott, melyek 1815-ben Párizst is megjárták. A Nádor-huszárok 1833. szeptember 29-én négy új, 1816 M. szabályos lovassági osztályzászlót kaptak, s ezek felszentelési ünnepségén József nádor is jelen volt. A lőporfüstös, golyószaggatta 1792 M. osztályzászlókat a Jászkun kerület fővárosába, Jászberénybe küldték megőrzésre. Egy példány viszonylagos épségben megtalálható a Jász Múzeumban. Új zászlóikat a Nádor- (1850-től Haller-) huszárok 1862-ig használták, ekkor adták le a brünni Monturs Comissiónak. Ezen zászlók egyike a Hadtörténeti Múzeum zászlógyűjteményének birtokában van. A Császári-királyi 12. Nádor-huszárezred indulóját a Nádor-huszárok parancsnoka, Hertelendy Gábor ezredes szerezte 1805-ben, ez később Hertelendy-induló néven vált közismertté.

A jászkun nemesi felkelést a napóleoni háborúk során két ízben, 1805. őszén–telén és 1809. folyamán szólították hadba. A jászkunok mindkét insurrectio idején világoskék egyenruhát viseltek fehér gombokkal és fekete-sárga zsinórövvel, ám 1805-ben még fekete-sárga, míg 1809-ben fehér zsinórozással. Csákójuk 1805-ben – mivel két ezredben szolgáltak – fekete (tiszáninneni) és sötétzöld (tiszántúli), 1809-ben fekete volt.

A német felszabadító háború és Franciaország elleni hadjárat

Az 1813. augusztus 18-án lezajlott lipcsei csatában százharmincnyolc Palatinus-huszár halt hősi halált s most emlékoszlop hirdeti dicsőségüket ott, ahol poruk elvegyült idegen föld hantjával. A három napon át tartó ütközet után, amelyben az ezredből kiváltképpen kitűntek: Magyar és Németh századosok, Schön József őrmester, Szedmeik Péter, Mezei Ferenc, Balogh Mihály és Urbanovics József közlegények. József nádor 1813. október 29-én napiparancsban dicsérte meg ezredét, amelyben kiemelte különösen: „rettenthetlen hidegvérét, összetartását és oroszláni bátorságát.” Végezetül pedig külön köszönetet mondott Illéssy ezredesnek, páratlan önfeláldozásáért. bélyegkép|Huszárok a lipcsei népek csatájában

1815-ben eleinte a Felső-Rajnánál, majd Franciaországban volt, ütközetbe azonban nem került. Hazatérve Kecskeméten, 1815-től Gyöngyösön, 1821-től pedig Lodiban állomásozott. 1821-ben részt vett a priemonti felkelés leverésében és egyik félszázada Novaránál ütközött meg az olaszokkal. 1822-ben Alessandriába, majd ismét Lodiba, 1823-ban Vogherába, majd Cremonába, 1824-ben Gyöngyösre, 1833-ban Bécsbe, 1835-ben Welsbe, 1843-ban Klattauba, 1846-ban pedig Saazba került állomáshelyre. A negyvenes években ezen ezredben szolgált mint főhadnagy Görgey Artúr is. 1847-ben József nádor meghalt, helyébe nádori méltóságánál fogva István nádor lett az ezredtulajdonos.

Az 1848–49-es magyar szabadságharc

A Jászkun kerület 176 ezres lakossága 1848–49-ben mintegy 13 ezer honvédet adott a magyar hadseregnek, így állított ki többek között két huszárezredet és két honvéd gyalogzászlóaljat. A két jászkun legénységű huszárezred közül a Császári-királyi 12. Nádor-huszárezred volt az, melynek katonái Kossuth Lajos hívó szavára 1848. októbere és 1849. júliusa között számtalan alkalommal próbálták meg több-kevesebb sikerrel Csehországon és Ausztrián keresztül hazaverekedni magukat. Ők régi egyenruhájukban küzdöttek a honvédhadsereg soraiban.

Az 1848-ban részt vett prágai forradalom leverésében a 12. huszárezred császár hű része. A honvédelmi kormány a hiányzó századokat kipótolta és a „Honvéd-Nádor-huszárok” ezrede teljes létszámmal harcolta végig a szabadságharcot.

A huszárok átszervezése a szabadságharc után A szabadságharc leverése után az egykori 12. Nádor-huszárezredet a császári-királyi hadvezetés újjászervezte Klattauban, csakúgy mint a többi, régi sorozású huszárezredet. Az átszervezés természetesen már az egyenruhák modernizálását is előirányozta, így a korábbi, sűrű zsinórzatú mundérok is jóval egyszerűbb kivitelben készültek. A korábbi ruhaszínek közül a piros és a zöld eltűnt, helyettük a világos- és a sötétkék színeket vezették be. Az ezredeket fehér és sárga gombokkal különböztették meg, és három csákószínt állapítottak meg: a pirosat, a fehéret és a zöldet.

Az 1850. szeptember 20-án Itáliába vezényelt ezred élére hallerkeöi gróf Haller Ferenc altábornagy személyében új ezredtulajdonos került, mivel István nádor 1848-ban bekövetkezett lemondását követően a nádori méltóság betöltetlen maradt. A Haller-huszárok így kaptak fekete-sárga zsinóros, fehér gombos világoskék egyenruhát, feketesárga zsinórövet és fehér csákót. Egyenruházatuk 1863-ban változott meg, amikor csákó helyett fekete báránybőr kucsmát írtak elő számukra fehér leffentyűvel és egy szál kakastollal.

A szárd–francia–osztrák háború

Az 1859. tavaszán kitört szárd–osztrák–francia háború arra kényszerítette a császári hadvezetést, hogy haderejét önkéntes alakulatokkal növelje. Így Magyarország kormányzója, Albrecht főherceg tábornagy "Magyarország hű lakósaihoz" intézett szónoklatában 1859. május 2-án gyalogos és lovas önkéntes alakulatok szervezését kérte oly módon, hogy az önkéntesek a háború végéig kötelesek szolgálni. Ekkor a Jászkun kerület két huszárosztályt állított fel (jászberényi I. és karcagi II.). Ezen osztályok alapozták meg a későbbi Császári és Királyi 13. Jász-Kun Huszárezred alapját. A főherceg különleges kiváltságképp a jászkunoknak megengedte, hogy az 1857-ben "a Császárné Ő Felsége által nekik adományozott drága zászlót magukkal vihessék". Gróf Haller Ferenc altábornagy ekkor közölte Jankovich György jászkun főkapitánnyal azt a legfelsőbb helyről származó kívánalmat, hogy az Erzsébet császárné által küldött jász és kun zászlókat a jászkun önkéntes huszároknak hadba kell vinni. A két zászlót még 1858. május 27-én szentelték fel. A zászlókat 1868-ig használhatták. Ekkor vonták be rendeleti úton mind a Császári-királyi lovasezredek hadijelvényeit, mind a 13. Jászkun-huszárok a jászberényi Nagyboldogasszony-templomban helyezték el az 1866-os észak-itáliai hadszíntéren megfordult zászlajukat, az ún. Erzsébet-zászló (ez volt a jász osztályé) mind a mai napig a Jász Múzeumban található.

A Jászkun kerületet 1876-ban betagolták a vármegyerendszerbe. A közös hadseregben és a Magyar Királyi Honvédségben is voltak olyan huszár- és gyalogosalakulatok, melyek legénységi állománya az egykori Hármas Kerület lakosságából verbuválódott. Ezek az egységek már csak nevükben voltak jászkunok, egykori szimbólumaikból egyedül a Jászkun kerület 1746-os egyesített címere öröklődött tovább, melyet megkülönböztető jelvényként (sapkajelvény, gombkitűző) használt az első világháború végéig a kecskeméti Császári és Királyi 13. Jász-Kun Huszárezred és a szolnoki Császári és Királyi 68. Gyalogezred.

Porosz–osztrák–olasz háború

1866-ban öt százada harcolt az északi-hadsereg parancsnoksága alatt Kratzau-nál, Liebenau-nál, Zdirec-nél, Saaznál, Schelletau-nál és Martinkau-nál. Később részt vett a königgrätzi csatában.

Első világháború

A huszárezred eleinte ezred kötelékben harcolt a keleti- és délkeleti fronton, majd hadosztály közvetlen huszárosztályként felosztva. Az ezred részt vett a Bruszilov-offenzíva elleni harcban, a Románia elleni hadjáratban, és a háború végén az olasz front hadjárataiban is. A háború vége felé, az állóháborúban „lóról szállt huszárokként” vetették be az ezredet. Az ezredet felszámolták a győztes hatalmak nyomására.

Fennállása óta a következő egyenruhái voltak: 1800 Fekete csákó, búzavirágkék mente, dolmány és nadrág, fehér gombok. 1849 Fehér csákó, világoskék mente, atilla és nadrág, fehér gombok. 1863 Kucsma fehér leffentyűvel, világoskék mente, atilla és nadrág, fehér gombok. 1868. Kucsma fehér leffentyűvel, világoskék mente és attila, buzérvörös nadrág, fehér gombok. 1873 Fehér csákó, világoskék mente és atilla, buzérvörös nadrág, fehér gombok.

Kiegészítő körletek Az ezredet a következő területekről egészítették ki: 1800-1857 Jász-kun területekről 1857-1860 Buda, Eger 1860-1867 Buda 1867-1883 Eger 1883-1889 Kassa 1889-1914 Kassa, Eger, Eperjes, maja VI. Hadtest kerülete – Kassa.

Békehelyőrségek I. II. III. 1800 Szent Márton (Győr vármegye), majd Bruck an der Leitha 1801 Szentgörgy (Pozsony) 1802 Nagytapolcsány 1804–1805 Nyitra 1806 Nagytapolcsány 1807 Rzeszów 1808–1809 Zolkiew és Rohatin 1809 Rzeszów 1810 Stanislau, majd Kecskemét, majd Nagykőrös 1811 Bécs 1812–1813 Rohatin 1814–1815 Kecskemét 1815 Gyöngyös 1821 Lodi 1822 Alessandria, majd Lodi 1823 Voghera, majd Cremona 1824 Gyöngyös 1833 Bécs 1835 Wels 1843 Klattau 1846–1848 Saaz 1849 Klattau 1849 Cremona 1851 Brescia 1852 Padova 1859 Verona 1860 Padova 1861 Pordenone 1862 Austerlitz 1863 Wessely 1865–1866 Auspitz 1866 Rzeszów 1874 Bécs 1877 Gyöngyös 1895 Lemberg 1914 Törzs, II. osztály: Arad – I. osztály: Nagykikinda

Ezredtulajdonos 1800 József nádor 1847 István nádor (12. Nádor-huszárezred) 1849–1850 betöltetlen 1850 gróf hallerkői Haller Ferenc altábornagy 1875 báró Fratricsevics Ignác altábornagy 1888 Albert Eduárd walesi herceg 1910 betöltetlen

Ezredparancsnokok I. II. III. 1800 Hertelendy Gábor ezredes 1808 Csanády József ezredes 1809 Illéssy ezredes 1815 gróf Friedrich Johann Vincenz Hoditz und Wolframitz ezredes 1828 györöki Edelspacher ezredes 1835 gróf Teleky Ádám ezredes 1848 dömötöri Németh József ezredes 1848-1849 (a honvédség keretében újjászervezett ezred) nagyjókai Farkas Károly őrnagy, majd ezredes 1849 gróf Zichy Béla ezredes 1859 gróf Soltik Román ezredes 1864 báró Friedrich von Marburg ezredes 1874 herceg Joseph zu Windisch-Grätz 1878 dukafalvi Duka Szilárd ezredes 1880 Carighmain Wallis Ferenc ezredes 1883 thomkaházai és falkusfalvi Thomka Vilmos ezredes 1887 lovag Foresti Gyula ezredes 1889 lovag Kowalsky Sztaniszló ezredes 1892 syteri Anderle Róbert ezredes 1897 Jovanic György ezredes 1900 Belnay János ezredes 1904 báró Hauer Vilmos ezredes 1906 lovag Worafka Teodor ezredes 1912 rawelsbergi Strobl Rezső 1914 Vécsey Béla alezredes 1914 Éber Viktor alezredes (mb. parancsnok) 1915 csalmai Jankovics Károly alezredes-ezredes (utolsó parancsnok)

Megszüntetése